Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

45 nek. Pompás este volt, Péli úr egészen Nagy-Kálnáig gyalog jött elénkbe néhány úr által kísérve, kiknek egyike Nyáry úr, egy tréfás ficzkó és Várady Lajos, a ki engem a helybeli ostoba, de vendégszerető paphoz vezetett, míg a társaság többi része hazament. Miután itt tele ettük és ittuk magunkat és házigazdánk jól berúgott, visszatértünk a mi Kálnánkba és vacsora után azonnal lefeküdtünk. Július 4. Napkeltekor elhagyott bennünket a mi Váradynk, a kit szerettem volna tovább is magammal vinni, de semmi szín alatt sem engedte magát tartóztatni és Verebélybe indult nagybátyjához. A délelőttet olvasással és zenével töltöttük és megnéztük a Péli né úrnő majorságát, a melyben jó és kényelmes istállója van. Épen olyan, mint a Károlyiaké Megyeren. A jászolok a középen vannak, még pedig hosszában, egyik oldalon áll a barom; a két jászol között egy 4' széles tér van, hogy kényelmesen fel s alá járhassanak. Két oldalt a falak mellett egy csatorna húzódik, melybe minden víz összefolyik, mivel az istálló talaja lejtősen van építve, a közepén azután keresztben van egy csatorna, a mely minden tisztátalanságot, mely két oldalt belefolyik, kivezet. Az istállók egyik végén van egy kis istálló a borjak számára, a másikon egy kamra fűnek, mert a széna és szalma a padláson van. Délután erősen esett, úgy, hogy nem jöhettünk ki a szobából; de azért az idő nagyon kellemesen telt el, mert igen sok vendégünk volt, kikkel lefekvésig mulattunk.