Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

36 fenyegetni kezdette a protestáns iskolai önkormányzatot. B. Vay a fenyegető veszély elhárítása végett teendő intézkedések megbeszélése czéljából egyetemes protestáns conventet hívott össze Pestre. Megnyitó beszédje élesen körvonalozott rajza volt a közhelyzetnek, azt azonban a rendőrség, mielőtt a nagy közönség kezébe juthatott volna, lefoglalta. Főleg az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy az általa visszaállított sárospataki jogakadémia nyilvánosságát a kormány elismerte (1864), hogy Hollandiából a Tiszáninneni egyházkerületben Ínséget szenvedő protestánsok segélyezésére harminczezer forintnál több adomány küldetett, hogy a Sáros-Patakon levő megyei épületek a collegium számára megszereztettek. Szóval a ref. egyház és iskola érdekében tett minden fontosabb és közérdekű intézkedésnél csaknem halála napjáig ő volt a bölcs és fáradhatlan buzgalmú vezér, kihez soha meg nem rendült bizodalommal és tisztelettel ragaszkodtak hitsorsosai. Alkotmányunk tényleges visszaállítása körül ott látjuk b. Vayt az útegyengetők közt. Készséggel ajánlja fel szolgálatát azon a téren, melyet számára a vele együtt tanácskozó intézők kijelölnek. Élére áll Borsodvármegyének mint főispán 1865 szept. 12-én. Példájával buzdítja a kezdeményezés terére lépni, ha mindjárt csak kisérletképen is, azokat, kiknek alkotmányos érzülete kételkedve nézett a Schmerling-féle szövevényből való kibontakozás lehetőségére. Kijelenté a borsodi értekezletben, hogy «vagy az alkotmányosság sugarával megaranyozva fogja átengedni utódjának a főispáni széket, vagy rögtön búcsút vesz, mihelyt annak lehetőségét nem látja». S igéretét beváltotta. A vármegyék egymásután szervezkedtek s pár év múlva 1867-ben elkövetkezett a rég várva várt