Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

87 eredmény: a nemzet és fejedelem kibékülése, törvényes alkotmányunk teljes visszaállítása. B. Vay szilárd, őszinte hive volt a kiegyezésnek s az annak alapján indult szabadelvű haladásnak. Hátulsó gondolatot nem rejtegetett e részben. Saját törekvéseinek is gyümölcsét látta a nemzet sorsának jobbra fordultában. Azon czélt, melyért hosszú élete folyamán, különböző utakon a meggyőződés őszinteségével küzdött és szenvedett is: a nemzet alkotmányos jogainak biztosítását elérte. A főrendiházban fejté ki törvényhozói tevékenységét. Előbb alelnöke, később elnöke volt annak sok éven át. Kötelességét itt is azzal a buzgósággal és lelkiismeretességgel teljesítette, mely őt minden téren jellemezte. Részt vett a tanácskozásokban mindaddig, míg késő aggkora gyengesége lehetetlenné nem tette azt. Legjobb meggyőződése szerint támogatta a kormány szabadelvű józan törekvéseit. Távol állott az elégedetlen követelőktől, ép úgy mint azoktól, kik a haladás kerekeit gátolni, vagy épen visszafelé irányozni óhajtották. Politikai pályafutásának ötvenedik évét 1873-ban töltötte be. Ünnepélyes megemlékezés alkalma volt ez nemcsak a családi körben, hanem a nyilvános élet távoli és széles köreiben is. A király meleg hangú legfelsőbb kéziratban kifejezett elismerés mellett díszítette őt fel a Szent Istvánrend nagykeresztjével. 1892. évi ápril 29-én pedig életének kilenczvenedik évét töltvén be, ezen a napon a következő távirattal üdvözölte ő Felsége: «ö császár és király, báró Vay Miklós koronaőr és a magyar főrendiház elnökének. Budapest. Fogadja éleiének kilenczvenedik évfordulója alkalomból szivem mélyéből jövő szerencsekivánataimal. Az egész ország által tisztelve és szeretve, baszkén tekinthet ön vissza, ezen, az isteni gondviselés kegyelméből teljes testi és szellemi