Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

Miskolczon I860 május első napjaiban tartott közgyűlésén csaknem egyhangúlag őt választotta főgondnokának. A május 15-én kiadott legfelsőbb kézirat, mely a protestánsokat törvények által biztosított jogaikba és szabadságokba visszahelyezte, nagy részben az ő befolyásának eredménye. Általában az a törhetetlen buzgóság és lankadatlan tevékenység, melyet vallása ügyeinek szentelt, nem kevésbbé fontos és méltánylandó, mint politikai szereplése. Tudta, hogy midőn vallása szabad gyakorlatát védelmezi, azzal egyszersmind a magyar nemzetiséget és alkotmányos szabadságunkat is védelmezi. A magyarországi egyetemes ev. ref. egyház, élete fogytáig őt tekintette vezérének s mind szorosabb kapcsokkal igyekezett őt magához fűzni. Első egyházi hivatala volt, mint maga följegyezte, a tállyai ref. egyház főgondnoksága; azután az alsó-zempléni egyházmegyei tanácsbiróság, majd a szatmár-városi egyházi és iskolai főgondnokság. Főgondnoka volt a Tiszántúli ref. egyházkerületnek és a debreczeni collegiumnak (1840-től 1849 juniusáig). Az öreg septemvir Péchy Imre volt elődje e nagyfontosságú bizalmi állásban. Hivatalát a forradalmi események folytán a kerület kebelében felmerült kellemetlenségek miatt tette le 1849 junius 26-án.* Sokszoros érdemet szerzett a debreczeni főiskola körül. Sok elavult visszaélést megszüntetett; új tanmódszert hozott be; néptanító szemináriumot szervezett; a mellett az intézet pénzerejét oly tetemesen gyarapította, hogy rövid idő alatt három új tanszéket állíthattak; füvészkertet alapítottak; physikai muzeumot létesítettek s tornaintézetet alkottak. * Megtagadta az egyházkerület nevében leendő aláírását a Kossuthhoz intézett azon hódoló feliratnak, melyet Szoboszlay Papp István akkori superintendens és debreczeni lelkész fogalmazott.