Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

31 után egyideig még intenálva volt: «az uralkodó bekövetkezett kegyes határozata, melyet az unokám által Radeczky lovag szíves közvetítésével benyújtott kérvényre hozni méltóztatott, képzelhető, mily örvendetes meglepetést okozott nekünk Oly balgán rettegtem a viszontlátástól, pedig hát nem volt rá okom. Úgy kaptam vissza szeretett jószívű Miklósomat, mint a hogy elvesztettem. Még fogságának is a vidám oldalát tudta felfogni s jó kedélye még szenvedésének társaira is elragadt. Az a lelki erő követi őt most is, midőn a csendes polgári életbe vonul, a mi elvette fogsága kínjának fúlánkját. A mit a világból visszavonulása által veszt, azért gazdagon kárpótolja őt az, hogy most egészen családjának élhet.» Ettől fogva saját gazdasága, különösen a szőllészet ügye vette igénybe tevékenységét. Elnökéül választotta a hegyaljai «bormívelő egylet», mint olyat, a ki maga is terjedelmes szőllőterület tulajdonosa volt a Hegyalján. Kénytelen magányából végre azon mozgalmak ragadták ki, melyek az 1857 szept. 1-én kiadott császári nyilt parancs folytán a magyarországi protestáns egyház kebelében fölmerültek. Bajnoka, sőt vezére lett a megtámadott vallásszabadság védelmének. Megjelent a Tiszáninneni ev. ref. egyházkerületnek Miskolczon 1859 nov. 15-én tartott emlékezetes közgyűlésén, melyen az ő vezérlete alatt határozott irányt és alakot öltött az ellenállás, illetve önvédelem. Az említett egyházkerülettel a többi testvéregyházkerületek is egyetértve, őt választották arra, hogy egy közös küldöttség élén, az egyetemes protestántismus törvényes óhajtásait a trón zsámolyaié terjeszsze. Küldetésében oly buzgósággal és oly sikeresen járt el Bécsben (1860 január közepén), hogy a Tiszáninneni egyházkerület