Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

BEVEZETÉS.

22 csapkodtak. Hitte, hogy midőn királyát legjobb tudomása szerint szolgálja, egyszersmind hazájának is jó szolgálatol tesz. Akkor is békés kiegyenlítésre gondolt, midőn annak kötelékei egészen meglazultak, vagy el is szakadoztak. Későn vette észre, hogy két ellentétes hatalom küzdő terére sodortatott s magatartása áttal mind a kettőnek boszúját fölidézte maga ellen. Erdélyi szereplése lévén forradalmunkban az ő egyedüli tényleges szereplése, mely élete későbbi eseményeire is nagy befolyást gyakorolt, méltó, hogy itt arról az ő önéletrajzának csaknem szószerinti idézésével, kissé bővebben emlékezzünk. Részletesebben sorolja fel az erre vonatkozó körülményeket az a terjedelmes jelentés, melyet ő az ellene indított vizsgálat folytán Debreczenben a honvédelmi bizottmány elé terjesztett s mely alább egész terjedelmében olvasható. A mint Kolozsvárra érkezett, Erdély beutazása és a tapasztalt jelenségek megfigyelése és mérlegelése után csakhamar arra a többször nyilvánított meggyőződésre jutott b. Vay, hogy az unió szentesítése elsietett lépés volt s annak békés keresztülvitele még mindig igen bizonytalan. Egész törekvése oda irányult tehát, hogy minden erőszakos rendszabályt gondosan kerüljön és hogy a bécsi kabinet és a magyar minisztérium közt már kiütött versengések eligazításáig — mindannyi életkérdések Erdélyre nézve — ebben a felügyeletére bizott országrészben minden törvényes állapot a régi szokás szerint fentartassék s ekként ott a nyugalom és közbiztonság megóvassék. Ily szándékkal lévén, se a kir. guberniumot Kolozsvárott, se a kincstári hivatalt és a hadparancsnokságot Szebenben fel nem oszlatta. El nem távolította az ott talált kir. hivatalnokokat. Ellene nyilatkozott a pesti országgyűlés ujonczozási határozatának