Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

A ZEMPLÉNI ALISPÁNSÁG ÉS BORSODI ADMINISZTRÁTORSÁG IDEJÉBŐL1827—1845

127 Clérus mellettem fog. Márjási Zsigmond, a' megholt Boldizsár testvére, hallotta conversatiónkat, "s kimondá Geőczének, hogy nekem van igazam. — Egy valaki közzénk jött, 's vége vala a' beszédnek. Többet elő nem hozta nekem. De úgy hiszem, a Rozsnyai Püspök által kérette meg Ö Nagyságát. — Szánom a szerencsétlen embert. Ma a testvérével szóllottam, Károllyal, a' ki veje Moskovszkinak. Még nekik van feljebb. Wem nicht zu rathen ist, dem ist auch nicht zu helfen. De szánom azt a kegyes Elöljárót is, a kit a' Vicéknek lenni szégyenlők az ollyanok ajánlása által akarnák kényszeríteni, hogy őket Főkké tegye, a" kiknek ellentállani bajos. Engedjen meg a Méltós. Úr, hogy jelentésemben a" legapróbb detailba bocsátkoztam és elúnattam. A' kormányon ülőnek jó mindent tudni ez téveszte e" hosszúságra. Elfelejtém mondani, hogy Mélt. Csománé Assz. két kisasszonyával vala ott. Alázatosan kérem a Méltós. Urat, méltóztassék mély tiszteletemet a' két Méltós. Asszonynak bemutatni. Sajnálva hallám Kassán az Eggyétlen tol, hogy Ő Nagysága a' Mélt. Generálisné betegeskedik. Maradok alázatos hív tisztelettel Méltós. Báró Első Vice Ispán Úrnak, Új hely, Octób. 18. d. 1828. alázatos szolgája Kazinczy Ferencz s. k.