Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

ÚTI NAPLÓM

109 Estve zene volt. Vacsora után mindnyájan szétoszlottak; én a közben néhány sort irtam anyámnak. Október 12. Mindjárt kora reggel haza küldöttük lovainkat a kocsissal. Az ifjú gr. Dém lóháton kísért bennünket Baracskáig s mi tovább kocsiztunk Velenczébe és onnan Székesfejérvárra. Itt a Sas vendéglőbe szálltunk; ott ebédeltünk s ebéd után megtekintettük a várost. Ez a sz. kir. város gyűléshelye a hasonló nevű vármegyének, egy meglehetősen alacsony területen fekszik, nem messze a Sárvíz folyótól; egyenes árkokkal van körülvéve, melyek a tisztátalanságot a dél felé fekvő mocsárokba vezetik. A város igen hosszű, de keskeny. Két elővárosa van, melyekkel hid köti össze. Egyes szép épületei: a székes egyház, a püspöki palota, a premontreiek klastroma, a vármegye háza, a kaszárnya, a gr. Schmidegféle ház. Itt van egy katholikus püspök és káptalanja, egy katholikus gymnasium és egy szeminárium. Hiányzik a jó ivóvíz. A királykút a budai kapunál segít némileg ezen a hiányon. Ez a város ötszáz évig (1040 1540) volt koronázási és temetkezési helye a magyar királyoknak. Itt nyugszik Corvinus Mátyás király (f 1490) és Lajos, a ki a mohácsi csatában, 1520-ban veszett el. Az elővárosokban soka házi kert; fél órányi távolban szép szőllőhegy. Estve felé meglátogattuk Schmideg grófnőt s megismerkedtünk a fiával. Pater Eigel is ott volt. o