Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

ÚTI NAPLÓM

110 Október 13. Székesfejérvárról jobbra termékeny síkságok, balra semlyékes mocsarak közt visz az út Csór felé ; azután halmos és erdős vidéken Palota felé, a mely derék, csinosan épült mezőváros a gróf Zichyek birtoka. Ezen a vidéken a szántóföldeket sok kő borítja, de a mi a kövér talaj termékenységének épen nem árt. Sőt inkább a tapasztalás azt tanítja, hogy a föld eme kövektől megtisztítva, igen keveset terem. Ezért a Zichyek egyik jószágfelügyelője az általa így elhordatott köveket ismét visszahordatta. Veszprém felé termékeny rónákkal váltakozó erdők és halmok közt vezet az út. Egy tolakodó részeg Nobili di Venecia volt az első kellemetlen tárgy, mely előttem itt feltűnt. Márkus ezredest akartuk meglátogatni, de nem volt otthon, így a városban kószáltunk, míg fogatunk előállott. Ez a püspöki város, gyűléshelye a hasonló nevű vármegyének, részben magas meredek mészkősziklán fekszik, melyen a püspöki palota és a székesegyház, a vármegyeház és két zárda foglal helvet, részben a Sed folyó melletti lapályon. Pompás tölgyerdőn s Lopás és Csopak falvakon keresztül három óra alatt a híres Füred-fürdőbe jutunk. Mindjárt a falutól mintegy fél órányira eső fürdőnél szálltunk le. Azon a napon, minthogy már késő volt, semmit sem láttunk, hanem holdvilágnál a Balaton mellett sétáltunk. A levegő nyugodt volt, de a tó erősen háborgott, a mi legtöbbször időváltozás jele. Vacsora után nyugodni tértünk.