Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

104 Augusztus 7. Korán reggel mentünk Szentiványi úrral az ő kocsiján és lovaival a híres aggteleki barlanghoz. Kocsijaink és lovaink a hasonló nevű közeli faluban maradtak, hol egy pár vezetőt vettünk magunkhoz. Három kis Ragályi csatlakozott hozzánk tanítójokkal. Igv kezdődött aztán a menet sok fáklyával és gyertyával, mint valami temetés. Különben a vezetők, ha rájok hagyja az ember, bikkfaszilánkokat vesznek elő, de ez igen gyenge fényt vet s nem elég arra, hogy az utat mutassa. Tizennégyen voltunk. A faszi Ián kokon felül még volt négy nagy szurokfáklyánk és sok gyertyánk, úgy hogy mindent kellően megvilágítva láthattunk. A bejárat elrémítő, bár mint mondják, a nádor itteni látogatása óta bővítették. Nem hiába oly híres ez a barlang. A természet itt csudálatos hatalommal nyilvánult. Szörnyű tömegeket alkotott, melyekből a látogatók képzelődése a legkülönbözőbb alakokat teremtett, melyek közt az úgynevezett fúvó, a katedra, az oltár, a zsinagóga, a harang, a veres barát, az isten anyja, a köpük, a zsidó fürdő stb. legismertebbek. Tágas boltozatok 30 50 öl magasságban, végnélkül viszhangozzák a kiáltást. A puska- vagy pisztolylövés hangját perczekig hallani úgy hangzik, mint valami mennydörgés. Vannak itt hegyek, völgyek, folyók, források, egy élettelen kőalakok által lakott földalatti világ. Az út a barlangon át sikamlós, a mi az itt-ott meglehetősen meredek magaslatok megmászását megnehezíti. A barlang legérdekesebb része az úgynevezett paradicsom. a hová nagy vízkor épen nem s még száraz időben is csak nagy fáradsággal és erőfeszítéssel juthatni. Elhatároztuk, hogy megnézzük és szerencsésen czélt is