Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)
UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.
101 Máriássy úr oly jó volt, hogy bennünket saját lovain Schwedlérig vitetett, úgy hogy ezt a városkát a Göllnitz mellett egy pár óra alatt elértük. Az út idáig nagyon kellemes; mindig árnyékban erdős hegyek és völgyek közt utazik az ember, melyen a Göllnitz folyó különböző csavargásokkal foly keresztül. Itt az evangélikus lelkésznél, Stamm ingernél ebédeltünk, a ki igen felvilágosult okos ember. Neje is, J. S. Liedeman unokahuga Pestről, művelt, nyájas nő; Zenovitz intézetében képezték Lőcsén, mely, mint mondják, általában derék leányokat nevel, úgy hogy a lőcsei leányok az egész Szepességen arról nevezetesek, hogy a többieket műveltségben messze felülhaladják. Ebéd után az itteni vidéken néztünk körül, melyet minden oldalról magas hegyek környeznek. Meglehetős jó úton megyünk innen Szomolnokra, mely Szepesmegye bányavárosa, egy hegyek által körülvett s gyakori áradásoknak kitett völgyben. A helynek igen egyenetlen fekvése van; többnyire fából épült házai rendetlenül szétszórva fekszenek. A vendéglővel átellenben, hova betértünk, van a Cameralis-udvar, egy igen nagy épület, a hol a főtiszt lakik és a bányatörvényszék tartja üléseit. Nem messze van attól a szép katholikus templom is egy kis halmon, melynek széle fával van körül ültetve. Még a város előtt vannak az olvasztók, a pörkölök és a czementvíz kezeléséhez szükséges épületek. Oly jókor érkeztünk ide, hogy mindezeket kényelmesen megtekinthettük, annyival inkább, mert azok közül már sokat ismertünk, csak a czementvíz volt előttünk valami új. Ennek a viznek az a tulajdonsága, hogy a vasat feloldja s a helyett magával hozott rézrészecskéket rak le, még pedig oly mennyiségben, hogy 130 font vas után 100 font rezet nyerhetni. A kezelés így történik: a
