Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

70 AZ ECSF.DI URADALOM KS NYÍREGYHÁZA. kovics kihallgatásán kívül — mint említettük — megtörtént, de a vármegye a nyíregyháziak érdekében halogatta annak fölküldését. A királyi rendeletnek tehát nem volt nehéz megfelelni. A vármegye azonban nem találta sürgősnek a dolgot; annál kevésbbé, minthogy a helytartótanács válasza még nem érkezett le. A nyíregyházi települó'k ezalatt komoly aggodalommal néztek a jövó' elé. Bár a vármegye nem vetette ki rájuk a rendes adót, a főispán önhatalmúlag fölemelte terheiket, jóllehet ők maguk önként elvállalták a régi nyíregyházi lakosok terheit, oly föltétel alatt, hogy nyolcz évig nem nagyítják terheiket. Sok bajuk volt P a 1 oc say né jobbágyaival is, kik folytonosan akadályozták őket a mezei munkákban, s különféle bosszantásokkal illették őket.

1 A települők nagy száma miatt, az átengedett földterület is elégtelen volt eltartásukra, s kénytelenek voltak újabb terület átengedését kérni.

2 E bajokhoz járultak még vallási sérelmeik is. Imaházukat lebontották, papjuk, Wandlik Márton, kénytelen volt Debreczenben meghúzni magát, a hol Károlyi segítségéből éldegélt. A jobb idők reménye és Károlyinak négy biztató levele arra bírta, hogy híveit folyton kitartásra és türelemre buzdítsa. Minő odaadással csüggött hívein, mutatják Károlyihoz intézett sorai: «A fölfeszített Üdvözítő példájára — írja egyik levelében —önként elhatároztam magamat a szenvedések elviselésére; így hát ügyemnek — mely Excellentiádra és reám is gyűlöletet hárít — elhagyására sem számkivetéssel, sem börtönnel, sem bilincscsel, sem halállal való ijesztéssel nem engedem magamat kényszeríteni, támogat1 A nyíregyháziak folyamodása Szunyoghi alispánhoz. 2 A nyíregyháziak folyamodása Gáspár Sándorhoz, Károlyi inspektorához, 1754. szept. 16.