Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza (Budapest, Hornyánszky, 1898)

AZ ECSEDI URADALOM ÉS NYÍREGYHÁZA - NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA

NYÍREGYHÁZA ÚJRAALAPÍTÁSA. N

YÍREGYHÁZA és határa — a mint már előadtuk — az ecsedi uradalom megvétele alkalmával jutott a grófi család tulajdonába. E község, az uradalom kettéosztásakor, felerészben a kincstár részéhez csatoltatott, másik felét a Károlyiakkal rokon Palocsay-család bírta.

1 A község múltja messze benyúlik a középkori történetbe. Régi oklevelek tanúsága ékesen szól Nyíregyháza régi jelentősége mellett, de a mult század derekán jóformán kihalt és elhagyott tanyává sülyedt le a török1 Nyíregyháza ezen felerésze, a XVI-ik század második felében, Szaniszlófi Báthory Katalin révén, mint annak hozománya, ugyan Szabolcs vármegyében Király-Telek és Szent-Mihály helységekkel együtt szállott a Lónyayak birtokába. Lónyay Zsigmond 1633-ban II. Ferdinándtól nyert adománylevél erejénél fogva örök tulajdonjogot kapott rá. Ugyanez a Zsigmond 1648-ban kelt végrendeletében Margit leányának hagyományozta. Lónyay Margitot feleségül vette Csáky István gróf országbíró. Ezek gyermekei atyjuk halála után 1696-ban Tokajban történt osztály szerint, az anyai (vagyis Lónyay) birtokokon megosztozván. Nyíregyháza részjószág az előbb említettekkel együtt Csáky Borbála grófnőnek jutott. Csáky Borbála grófnőt nőül vette Palocsay István báró. Ezeknek fiúk: Palocsay Zsigmond báró házassági frigyre lépett Gersei gróf Petheő Rozáliával, mely házasságból írét leánygyermek származott: Klára és Rozália; az elsőt Dessewffy Sámuel báró, a másodikat Sennyey Imre báró vezette oltárhoz.