Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - II. Bakszan- és Csegem-völgyi leletek
A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT DE LA COLLECTION. 403 Hatodsorban azt a függő typust kell tekintetbe vennünk, melyet XVI-ik táblánk 9-ik száma mutat. E typust legjobban jellemzi az egyik végén levő gomb, melynek analógiáját egy kamuntai tű fejéről (Chantre, Tom. III. Pl. I. 6.) idézhetjük. Egykorú görög földi analógiáját nem idézhetjük, de származására tán vethet némi világot az a körülmény, hogy gombjainak formája a gránát egyik jegeczalakját mutatja. A finn-ugor területeken az ingriai és különösen finnlandi területen ismerjük, de csak aránylag késői analógiáit. 1) Legvégül a fegyvereket kell említenünk, a nyugoti analógiák alapján be nem osztható ezen tárgyak között. Itt mindenekelőtt a nyílcsúcsokról kell megemlékeznünk, melyeknek bakszan- és csegemvölgyi leletekből százmazó példáit Xll-ik táblánk (j—10. számai mutatják. Ezen nyílcsúcsokról legújabban Heinecke mutatta ki, 3) hogy teljesen mások, mint a középeurópai közép és újabb bronzkornak nyílcsúcsai, melyek mindig csak kétélűek és kampósak s még a hallstadti idomokat is csak kevéssé közelítik meg; ugyanő állapította meg e nyílcsúcsok elterjedési körét is s összeállításából látjuk, hogy e csoport is osztja a fentebbiek azon jellemző ismérveit, hogy t. i. úgy a görög, mint az uraltáji területeken egyképen előfordulnak. Másodsorban említhetjük a XII-ik táblánk 5-ik száma alatt lerajzolt bronz-, vagy réz-lándzsavéget, melynek magyarföldi analógiáját Heinecke 3) nyársnak nevezi. Ezen példány még anyaga tekintetében is, mely oly vörös szinű, hogy vegyi kémlelés nélkül el nem dönthető, ha vájjon réz-e, vagy bronz, egyezik magyarföldi pendent-jávai. Reinecke nem tudja a magyarföldi példány analógiáját idézni, bizonynyal azért, mert annak pengéje is lemezből készült. De ha nem ragasz6. Nous devons maintenant prendre en considération le type de pendant d'oreille représenté dans la fig. 9 de notre Pl. XVI. Ce type est caractérisé par le bouton qui se trouve à l'une des extrémités et dont l'analogie se trouve sur la raquette d'une épingle de Kamounta. (Chantre: Tome III, Pl. I, fig. 6). Nous ne lui connaissons pas d'analogie hellénique contemporaine, mais son origine est peut-être marquée par le fait que la forme de ce bouton figure une cristallisation du grenat. Nous en connaissons les analogies, relativement récentes, en Ingrie et en Finlande. 1) Il ne nous reste plus qu'à parler des armes qui ne peuvent être classées d'après les analogies occidentales. Nous mentionnons d'abord les pointes de flèches dont les spécimens provenant des fouilles des vallées de Baksan et de Tchegem sont représentés dans les fig. 6 à 10 de notre Pl. XII. M. Heinecke a récemment démontré 2) que ces pointes diffèrent du tout au tout de celles des âges moyen et ultérieur du bronze de l'Europe Centrale, puisqu'elles sont toujours à deux tranchants et à crochets et se rapprochent peu des formes hallstattiennes. 11 a précisé la région de ces pointes et il résulte de son exposé que ce groupe présente également ce trait caractéristique du groupe précédent, à savoir qu'il se retrouve tant dans la région hellénique que dans la région ouralo-altaïque. Nous mentionnons ensuite la tête de lance, en bronze ou en cuivre, figurée sous N° 5 de la Pl. XII. dont l'analogie hongroise est désignée par Reinecke comme une broche. 3)Cet exemplaire ressembleàson pendant de Hongrie même à l'égard de la matière qui est d'un rouge tel q'uon ne peut fixer, sans analyse chimique, si c'est du cuivre ou du bronze. M. Reinecke ne connaît pas d'analogie à la pièce hongroise, parceque la lame est en tôle. Mais si l'on ne s'attache pas à ce détail peu essentiel qui manque dans l'exemplaire de la vallée ') Aspelin 1. c. 1168. 1135. 2) Archaeologiai Értesítő. U. f. (N. S.) XVII. 3. 3) L. c. 51*
