Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - I. Szórványos leletek
37G A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1)E LA COLLECTION. az fi. és (i. számúak csaknem félkörűek s e mellett a domború háti párkánytól eltekintve egészen simák, míg a 7. és 8. számúak pengéje lendületesebb és a 7. számún egy, a 8. számún pedig két hornyolat is fut végig. A kések két változata (12. és 13. sz.). Európában mindenütt általánosan elterjedt forma csak a későbbi typust képező 12. számú darabnál lep meg bennünket a nyélnyujtvány végének azon felgörbítése, melyet a cyprusi tőrök nyélnyujtványainak végén látunk. A lövőknek két fő változatát nyújtják leleteink. A legegyszerűbb idomot a 10. szám képviseli. Oly kicsiny ez s oly közel áll a nvil formájához, hogy szinte el sem dönthető minek tekintsük. Much késnek tartja az ily formájú pengéket, Hampel egy magyarországi analógiájuk alapján, melynek nyéllemeze a vége felé szélesül, tőröknek.*) Much felfogása mellett szól az ugyané táblán 11. sz. a. közlött kaukázusi példány, mely ellyptikus keskeny pengéjével és hosszabb nyéllemezével csakugyan közelebb áll a késhez, mint a tőrhöz. Ezen typus délvidéki eredetére már Hampel utalt ; kaukázusi leletekből eddig ismeretlen volt. A második változat fejlettebb (9. sz.) ; éleit gerinczes pengéje egyenszárú háromszög idomú s élei majdnem egyenesen futnak a csúcs felé; jellemzi a penge tövének trapéz formája, melyen két szeglyuk van a markolat felerősítésére. A mily ismeretes e typus nemcsak a Duna vidékén, de egész Nyugot-Európában, ép oly ismeretlen volt eddig a Kaukázusból. A14. szám alatt rajzolt tű, s a 3. és 4. szám alatti karpereczek a virágzó bronzkor általánosan ismert alakjai. IV-ik táblánk, a 2. számú lándzsacsúcson kívül, mely a bronzkor ismert alakjait folytalja, de a mely ebben a formájában a Kaukázusból eddig szintén ismeretlen volt, *) A Bronzkor emlékei Magyarhonban. (Le; Partie III, pp. 63 el 64. l'arête du dos qui est en bosse), tandis que la lame des N o s 7 et 8 est plus relevée et porte une cannelure au N° 7 et deux cannelures au N° 8. I.es deux variétés de couteaux (tig. 12 et 13) présentent des formes universellement connues en Europe; mais dans la pièce N° 12, qui est un type plus tardif, nous relevons sur la queue du manche le bout recourbé que nous avons déjà vu sur la soie des poignards de Chypre. Les poignards forment deux types principaux. La forme la plus simple est représentée par le N° 10. La pièce est si petite et ressemble tellement à une pointe de flèche qu'on hésite entre les deux déterminations. M. Much pense que les lames de ce type sont des couteaux, tandis que M. Hampel les désigne comme des poignards, en se basant sur la pièce analogue trouvée en Hongrie sur laquelle la plaque du manche s'élargit vers l'extrémité.*) La thèse de M. Much est appuyée par la pièce caucasienne représentée dans la lig. 11. de la même planche, pièce qui ressemble plutôt à un couteau avec l'étroite lame elliptique et la longue plaque du manche. M. Hampel a du reste fait ressortir l'origine méridionale de ce type cpii ne s'était pas encore rencontré dans les trouvailles caucasiennes. L'autre type est plus développé (fig. 9) ; la lame à arête est en forme de triangle isoscèle, les tranchants vont droit vers la pointe; la naissance de la lame est trapézoïde, avec deux trous de rivet pour fixer la poignée. Le type est connu non seulement dans la région du Danube, mais encore dans l'Europe occidentale toute entière ; il était par contre inconnu au Caucase. L'épingle N° 14 et les bracelets portant les N 0 5 3 et 4 présentent des formes universellement connues du belle âge du bronze. Planche IV. A l'exception de la tête de lance, N° 2 qui continue les formes connues de l'âge du bronze, mais qui, dans cette forme là, était également inconnue i monuments de l'âge du bronze en Hongrie.)
