Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - I. Szórványos leletek
37G A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1)E LA COLLECTION. ékszerek csoportjából. A tokos vésők két jellemző változatát találjuk e leletek közt. Az egyiket különösebben a fül hiánya jellemzi s azon a felerősítésére szolgáló szeglyuk, mely felső részének egyik keskeny oldalán látszik. (1. sz.). A másik változatot a felerősítésének biztosabbá tételére szolgált fül s az jellemzik, hogy köpűje belső üregének végződése külső lapján is észrevehető módon van jelezve. Kaukázusi tokos véső alakját eddigi puhlicatiókból nem ismerjük s csak annyit tudunk Chanlre után,*) hogy az általa említett szórványos példányok a krimi aldunavidéki typusokkal egyeznek és Chantre ezen állításának a Zichy-féle példányok csakugyan megfelelnek. Sarlókat és azoknak öntőmintáit említi Chantre a novo-rossiski leletben, de ezek a sarlóknak legkorábbi formájához a peczkes- vagy gombossarlók lypusához tartoznak. A Zichy-gyűjtemény sarlói azonban a nyelves vagy nyélszelvénves typust képviselik, melyről az eddigi közlemények után valóban nem állapíthatjuk meg, ha vájjon előfordult-e a Kaukázusban? Chantre **) u. i. a moszkvai múzeumban őrzött kabardföldi példányokról csak annyit jegyez meg, hogy a krimi és dunavidéki typusokkal egyeznek, már pedig egyrészt különleges dunavidéki typusnak a Kaukázusban is előforduló horgos sarlókat tekinthetjük csak, de másrészt az Európában általánosan elterjedt nyélszelvényes forma is hozzátartozik e vidék bronzkori inventarinmához. A Zichy-gyűjtemény sarlói nyélszelvényüket tekintve két változathoz tartoznak. Az egyiket az jellemzi, hogy nyélszelvényük belső párkányvonala a penge háti párkányával szeg alatt találkozik (5., 7., <3. sz.) ; a másikat pedig az, hogy a nyélszelvény belső párkányvonala nem találkozik a penge háti párkányával, hanem azzal párhuzamosan fut a penge csúcsáig (ti. sz.). Pengéjüket tekintve *) L. c. Tom. I. !)l. **) I. m. Tom. I. 92. les bijoux, un fragment d'épingle et des bracelets. Les deux variétés de la hache à douille sont caractéristiques; la première se distingue par l'absence de l'oeil, remplacé par un trou visible au côté étroit de la partie supérieure (tig. 1). L'autre est caractérisée par la béliére de suspension et par le fait que le bout du creux de la douille est marqué sur la face extérieure. Les publications antérieures ne font pas connaître la forme caucasienne de la hache à douille; M. Chantre*) nous dil simplement que les objets isolés, par lui mentionnés se rapportent aux formes de la Crimée et du bas Danube et cette affirmation de M. Chantre est corroborée par les spécimens du comte Zichy. M. Chantre relève encore, dans les trouvailles de Novo-Rossisk, des faucilles el leurs moules, mais celles-ci appartiennent au plus ancien type, à celui des faucilles à ardillon ou à bouton, tandis que les faucilles de la collection Zichy représentent le type à section de manche, type au sujet duquel les publications ne nous disent pas s'il a existé au Caucase. En parlant des spécimens de Kabarda conservés au Musée de Moscou, M. Chantre se borne à dire **) qu'ils se rapportent aux types de Crimée et du bas Danube ; or ce sont les faucilles à crochets seules que nous pouvons considérer comme type du bas Danube et elle se trouvent au Caucase; d'autre part la forme en seclion de manche, très répandue en Europe, fait partie de l'inventaire de l'âge du bronze de la région. Pour ce qui concerne la section de manche, les faucilles de la collection Zichy présentent deux variétés. Dans la première l'arête intérieure du manche forme un angle avec l'arête du dos de la lame (fig. 5, 7 et 8); dans l'autre l'arête intérieure du manche va parallèlement avec le dos de la lame jusqu'à la pointe de la lame (fig. (i). Pour ce qui concerne la lame, elle est presque sémi-circulaire pour les N o a 5 et (i et est lisse, (sauf
