Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - I. Szórványos leletek

37G A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT 1)E LA COLLECTION. alsó felén a nyéllyuk körül két mélyedés látszik, melyeknek jelentősége felett eltérők a vélemények. Legközönségesebben bélyegeknek tekintik, de vannak, a kik kezdetleges diszítményeknek hajlandók tartani, sőt minthogy egyik másik csehországi példányon nagyobb számmal és látszólag bizonyos rendben fordulnak elő, még a csillagrendszerek utánzásait is keresték azokban. Szerintünk sokkal egyszerűbb, tisztán technikai okokra kell e mélyedések jelenlétét visszavezetni. E csákányok nyéllyuka u. i. oly módon készült, hogy a meleg állapotban lévő szerszám a lyukasztó rézpálczával átüttetett. A lyukasztó kihúzása azonban, tekintve, hogy a fém azalatt kissé kihűlt s így a lyukasztó kissé megszorult, sokszor nem történhetett meg a nélkül, hogy azt kissé előre-hátra, vagy jobbra-balra ne kellett volna mozgatni és e mozgatás következtében a nyéllyuk kissé szabálytalanná vált. E szabálytalanságok helyrehozása végett kellett valamely tompa végű szerszámmal a nyéllyuk szabálytalanná lett szélei mellé ütni, s így keletkeztek e különös mélyedések. E felfogásunk mellett szól az a körülmény, hogy e mélyedéseket soha másutt, mint a nyéllyuk táján nem találjuk ; e) a 2-ik szám alatt szemközt s a 6-ik szám alatt oldalnézetben rajzolt csákány szintén a b) typus változatát képezi s attól csak abban tér el, hogy mindkét éle a nyéllyuk tengelyére függélyes síkban fekszik. A Zichy-gyűjteményben levő réztárgyak elterjedése a Kubán és Terek völgyére esik. Legkeletibb lelőhelyük Vladikavkaz, legnyugotibb Maikop, legmagasabb határa Ucskulán az Elbrusz mellett; tehát valamennyi a Kaukázus északi lejtőjére esik. Egész jellegök egyezése közös műhelyre vall Ill-ik táblánk a fejlett bronzkor ismert alakjait mutatja és pedig a szerszámokból a tokos véső két változatát ; továbbá sarlókai és késeket ; a fegyverekből tőröket és végül egy tűtördéket és karpereczeket az 379 d'étoile, vu qu'on les a remarqués, sur telles pièces de Bohème, plus nombreux et dans une apparence d'ordre. Il nous paraît plus simple de les attribuer à des causes techniques. On faisait les douilles de ces marteaux en perçant l'outil à l'état chauffé, avec le poinçon en cuivre; au moment où l'on retirait le poinçon, l'objet s'étail refroidi ; il fallait donc remuer le poinçon pour le retirer de vive force et la douille devint 1111 peu irréguliére. Afin de réparer ces irrégularités, 011 ajustait les bords de la douille avec un outil obtusé, produisant ainsi les enfoncements en question. Cette manière de voir est confirmée par le fait que ces enfoncements se trouvent invariablement aux abords de la douille, e) Le marteau représenté sous 2. en face et sous 6. en profil est également une variété du type b) à cela près que les deux tranchants sont disposés dans un plan vertical sur l'axe de la douille. Les objets en cuivre de la collection du comte Zichy sont répandus dans les vallées du Kouban et du Terek. Les points extrêmes de leur zone sont Vladikavkaz à l'est, Maïkop à l'ouest et Outehkoulan près l'Elbrus, dans le Nord, c'est-àdire la zone entière se trouve sur le versant nord du Caucase. Leur facture dénote un atelier commun. Planche III. Présente les formes connues de l'âge avancé du bronze; parmi les outils ce sont la hache à douille avec deux variétés, les faucilles, les couteaux; parmi les armes, les poignards et parmi 48*