Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Első szakasz : A gyűjtemény osztályozása - I. Szórványos leletek

A GYŰJTEMÉNY OSZTÁLYOZÁSA. — CLASSEMENT I)E LA COLLECTION. 377 1. Szórványos leletek. I-ső táblánkon a gyűjtemény csiszolt kőszerszám leleteit egyesítettük. E szerszámok közt mindenek előtt a lapos vésőket emeljük ki, melyek közt egészben háromféle változatot találunk. Legegyszerűbb a csonkított egyenszárú háromszög alakú, de már ez is a fejlettebb formákhoz csatlakozik, harántosan csiszolt élével (6. és 9. sz.) ; a második változat mandola alakjával a palaeolith kovaszerszámokra emlékeztet ; a harmadik a modern gyalúpengékre emlékeztető alakjával válik jellemzővé. Valamennyit jellemzi feltűnő kicsinységük, bár a csekély szám, a melyben a gyűjteményben találjuk őket, nem engedi meg, hogy e körülményre különösebb súlyt helyezzünk. Különösebb érdeket nyernek e példányok azáltal, bogy a Kaukázus területéről az irodalomban nem jeleztek eddig lapos, csiszolt kővésőket. A 3-ik szám alatt közlött kalapács formáját eddig szintén nem ismerjük a kaukázusi irodalomból, de az európai, különösen dunavidéki leletekben épen nem szokatlan forma. Nevezetesebb az 1-ső szám alatti kétélű csákány, melynek mását sem kaukázusi, sem egyéb területről eddig nem ismerjük. Rendkívül jellemző szerkezeti tulajdonsága abban áll, hogy egyik éle a nyéllyuk tengelyével párhuzamos síkban fekszik, míg a másik az arra függélyes síkban. Oly tulajdonság ez, melyet eddig máshol, mint a magyarországi s vele szomszédos csehországi, galicziai, szerbiai (és egy svájczi) tiszta rézcsákányoknál nem tapasztaltunk.*) A 2-ik szám alatt szemben, 4-ik szám alatt pedig oldalt rajzolt szerszámnak sem rendeltetése, sem analógiái tekintetében határozottat mondani nem tudunk. Tiszta neolithkori formákat csak a lapos vésők képviselnek e csoportban, a többi typus a fémkorok kez*) Hampel : Újabb tanulmányok a rézkorri I. Objets trouvés isolément. Planche I. Nous y avons réuni les outils en pierre polie. Nous y relevons d'abord les haches plates représentées par trois variétés. La plus simple a la forme d'un triangle isoscèle tronqué; mais elle se rattache déjà aux formes plus développées avec son tranchant obliquement poli (fig. fi et 9.) L'autre variété rappelle, avec sa forme d'amande, les outils paléolithiques. La troisième est caractérisée par la lame affectant la forme d'un rabot moderne. Toutes frappent par leurs petites dimensions; mais comme il n'y en a que quelques unes dans la collection, nous ne pouvons insister sur cette circonstance. Ce qui leur prête un intérêt particulier, c'est que la littérature n'avait pas encore relevé, au Caucase, des haches plates en pierre polie. Le marteau, reproduit dans la fig. 3. montre une forme également inconnue dans la littérature caucasienne, mais assez fréquente dans les trouivalles d'Europe et surtout dans celles du bassin du Danube. Le marteau à deux tranchants (fig. 1.) est remarquable; nous ne lui connaissons pas de similaire, ni au Caucase ni ailleurs; sa structure présente cette particularité que l'un des tranchants est dans un plan parallèle à l'axe de la douille, tandis (pie l'autre tranchant est disposé dans le sens vertical par rapport à cette axe. Cette particularité ne se rencontre plus (pie sur les marteaux en cuivre pur de la Hongrie, de Bohême, de Galicie, de Serbie et sur une pièce suisse. *) Pour l'outil représenté, sous fig. 2 en face et sons fig. 4 en profil, nous ne pouvons rien dire, ni au sujet de l'usage ni en fait d'analogies. Les pures formes néolithiques ne sont représentées dans ce groupe que par les haches plates; les autres types étaient fort répandus au début de l äge des métaux; le marteau N° 1, dénote très distinctement les débuts de l'âge des métaux. 51. Budapest, 1895. 22. 1. 48