Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. májával kellelt kezdenünk. E két typus közé azonban a fejlődési sorozatban minden területen több közbeeső fejlődmény esik. Ezen hiatust vagy a további leleteknek kell kitölteniök, vagy fel kellene tételeznünk, hogy a Kaukázus őskori lakossága azon idő alatt, a míg a közbeeső typusok divata tartott, valami okon elzáratott az azon tájak felől jövő befolyásoktól, a hol ezek divatoztak. De ettől eltekintve is azt látjuk, hogy önálló formákat ez idő alatt sem teremt, ellenben világosan megjelölhetjük azon területeket, a honnan új hatásokat kap. A Fekete tenger partjain a miletosiak már Kr. e. a VIII. századtól kezdve alapítanak gyarmatokat s a következő két században annak összes partjain keletkeznek ilyenek. Délen Sinope és Trapezus, keleten Phasis és Dioscurias, északon Panticapaion Nimpheion, Theodosia és a tehetős Olbia. Ezeket a dóriak, megaraiak s mások gyarmatai követik, melyek közül a kaukázusi területekre a legnagyobb fontossággal Panticapaion és az ennek szemközt a tamáni félszigeten, a a Kubán folyó deltájánál keletkezett Phanagoria voltak, mely utóbbit a perzsák által szorongatott teosbeliek alapítottak. E görög gyarmatokban fejlett s a Feketetengerészaki partjai felett ez időtájt tanyázó szkithaság által befolyásolt s keleti elemekkel is átitatott iparművészet az, a melynek befolyása alá a Kr. e. VIII.—VII. századtól kezdve a Kaukázus nyugati oldalról kerül. E gyarmatok, különösen pedig a Kaukázus közvetlen szomszédságában a Kimmer-Bosporus partjai körül keletkezett bosporusi királyság eleinte közvetetten összeköttetésben áll Attikával s ez idő alatt természetesen a görög befolyás érvényesül erősebben műiparában. A második Kr. e. század vége felé azonban e hanyatló királyság Mithridates segélyét kéri s elszakad, a különben is lehanyatlott hellen világtól, hogy ezután csakhamar a római császárkori 369 ces deux types sont séparés, dans les autres régions, par toute une série de types intermédiaires. Ce vide devra être comblé par des trouvailles à venir, faute de quoi nous devrons supposer que, pendant l'époque de ces types intermédiaires, la population du Caucase a été, pour un motif ou un autre, dérobé à l'influence des régions dans lesquelles les dits types étaient en usage. Nous voyons, de plus, que, pendant cette époque, cette population ne crée pas de types indépendants; nous pouvons par contre préciser les régions d'où elle reçoit de nouvelles inspirations. Les gens de Milos fondent des colonies, sur les côtes de la mer Noire, dès le VIII siècle avant J.-C. et pendant les deux siècles suivants ces côtes se couvrent de pareilles colonies. Au sud ce sont Sinope et Trapezus, à l'est, Phasis et DiosCurias, au nord Panticapée, Nimpheion Théodosie et la riche ville d'Olbia. Puis viennent les colonies des Doriens, des Mégariotes. Les plus importantes pour le Caucase furent la colonie Panticapée et, en face de celle-ci, sur la presqu'île de 'l'aman, dans le delta du Kouban, la colonie Phanagorie, fondée par les gens de Téos pourchassés par les Persans. Le versant occidental du Caucase subit, à partir des VIII. et VII. siècles, l'influence des arts industriels de ces colonies grecques, influencés à leur tour par les Scythes qui habitaient alors les rives nord de la mer Noire et saturés d'éléments orientaux. Ces colonies et le royaume du Bosphore fondé à proximité du Caucase, sur les rives du Bosphore Cimmérien, entretenaient d'abord des relations suivies avec l'Attique et subissaient plus fortement l'influence hellénique. Vers la fin du II. siècle av. J.-C ce royaume affaibli sollicita le secours de Mithridate et se détacha du monde hellénique tombé en décadence, pour subir bientôt l'influence de l'art romain, dont nous rencontrons les traces dans les trouvailles du Caucase. C'est cette même région 47