Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
370 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. iparművészel általánosító befolyása alá kerüljön, melynek nyomait a Kaukázus leleteiben is látjuk. Ugyanez a terület szolgáltatta a Fekete tenger északi partjain a Kr. u. harmadik század eleje óta elhatalmasodott gót királyság különösen a szomszédos osztrogot, valamint az ennek nyomába lépett hun birodalom révén a Kaukázusnak a kora középkori ötvösség azon emlékeit, melyekben az előtérbe lépett északi germán motívumok sokaságán kívül az elkorcsosodott hellenistikus művészet hagyományait is látjuk. A közép perzsa birodalom szasszanid dvnastiája alatt kifejlett iparművészet világos nyomait akár közvetlen érintkezéssel is magyarázhatjuk, mert hisz egyrészt a szárazföldi összeköttetés sincs békés időben sem kizárva, de különben a szasszanid uralkodók a második század végétől kezdve folyton küzdenek Rómával, különösen Syria és Arméniabirtokáért s a kaukázusi területek egyes részei többször képezik birodalmuk alkotó részét; de másrészt eljuthatott e hatás a Kaspi tenger felől is és pedig úgy vizi, mint szárazföldi úton azon nomád népcsoportok közvetítésével, melyek a Kaspi felől időről-időre benyomultak a Kaukázus északi lejtőivel határos Don és Volga közti síkra s melyek erősen érezhették ezen iparművészet hatását. E gazdag sírmezőkön kívül van a Kaukázus északi lejtőjén, különösen annak a síkkal érintkező szélein a temetkezéseknek még egy más jellemző fajtája is. mely a mint fentebb is említettük, előfordul szórványosan a sírmezők második nagy csoportjának temetkezései között is. E temetkezések eltérőleg a soros temetőktől, melyeknek jelenletét semmi külső jel el nem árulja, könnyen felismerhetők azon halmokról, melyek takarják s melyek majd pusztán földből, majd pedig földből és kőrakásokból állanak s úgy átmérőben, mint magasságban, néha tekintélyes nagyságot érnek qui a fourni, au Caucase, au 111. siècle après J.-C. par les royaumes gothiques, notamment par le pays des Ostrogoths et par le royaume des Huns, les monuments de l'orfèvrerie des débuts du Moyen-Age, monuments dans lesquels les motifs germaniques se mêlent aux traditions de l'art hellénique abâtardi. Les traces distinctes de l'art qui s'était développé dans la Perse des Sassanides, s'expliquent par le contact direct, car les communications par terre devaient être assez faciles en temps de paix et nous savons que, depuis la fin du II. siècle, les Sassanides ne cessaient pas de disputer aux Romains la Syrie et l'Arménie et qu'ils détenaient souvent diverses régions du Caucase. Leur action pouvait du reste s'exercer, du côté de la Caspienne, par l'intermédiaire des peuples nomades qui descendaient de temps à autre dans la plaine entre le Don et le Volga et qui ressentaient fortement les effets de l'art persan. En dehors de ces riches nécropoles il existe, au versant nord du Caucase et surtout sur les contreforts, une autre espèce de sépultures que nous avons déjà constatée dans le deuxième grand groupe des nécropoles. Tandis que la présence des tombeaux en rangées n'est marquée par aucun signe extérieur, on reconnaît les sépultures en question par les tertres qui les recouvrent et qui sont érigés tantôt en terrassements, tantôt dressés d'amas de pierre atteignant parfois des dimensions considérables. Les Russes les désignent par le nom de kourganes. Elles forment généralement des groupes, dont
