Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. 367 első vaskori sírmezők típusaira emlékeztetnek. Ugyanazon kosfejes és állatalakos csüngők hasonló karpereczek és övkapcsokkal, melyekről amazoknál szóltunk, itt is előfordulnak, de másrészt ez az első csoport is már kifejezetten a teljesen kifejlett vaskor formáit mutatja. Ha ugyanis bronzjait tekintjük első feltűnő jelenségül, a bronz-tőr teljes hiányát állapíthatjuk meg; a fokos előfordul ugyan és pedig sajátos ural-altáji formájában, de tokos nyélköpül kap s rendesen üresen öntik és önmaggal töltik ki; a sima körtealakú buzogányt is a csillagos váltja fel. A félkörű fibulát hiába keressük, de e helyett, úgyszólván, minden közvetítés nélkül, az aláhajtott lábú fibula egy egészen sajátos alakját találjuk. A tűk közt a négy gombos fejűek lépnek előtérbe és a tükör, vagy korongtűk helyét az antenna modorban hajlított végű, lemezes fejű és nagy áttört legyezőszerű lemezekkel díszített példányok foglalják el. A tükrök hátlapja gazdagabb díszítést mutat s ezeken már megjelent a griff kedvelt motívuma. E csoportnak edényei is a vaskori formákat mutatják, de különösen jellemzi őket fényes fekete lölületük, a fenekükre alkalmazott domború bélyeg, mely legtöbbször körbe zárt keresztet mutat. A dőlt kereszt egyébként testük oldalán mint plasztikus ékítés is alkalmazásban van Elütéseiket körülfutó hornyolatok és benyomott, dőlt, hálós sávok alkotják. Igen jellemző rajtuk a gyakran alkalmazott állatalakos fogantyú-fül. Újabb elemét képezik e síroknak az itt-ott előfordult faedények is, melyek formáikra nézve ezen csoport edényeivel egyeznek. A sírmellékletek második csoportját azon tárgyak képezik, melyek félreismerhetleniil mutatják, hogy a pontusmelléki görög műipar termékei. Ezekből találunk az eddigi publikácziókban legkevesebbet, vagyis egy-két préselt arany lemezen s egy pár nécropoles précédemment décrites; ce sont les mêmes pendeloques à tête de bélier et à figures animales, des bracelets et agrafes similaires; mais la catégorie dont nous parlons maintenant, montre déjà les formes nettement développées de l'âge du fer avancé. Si nous examinons les bronzes, nous sommes, tout d'abord, frappés par l'absence du poignard en bronze; la «hache à douille transversale» se trouve bien dans la forme ouralo-altaïque originale, mais elle est munie d'une douille simple, coulée en creux et remplie d'étain; la massue lisse en forme de poire est remplacée par la massue en étoile. Nous cherchons en vain la fibule à arc simple; sans transition pour ainsi dire elle est supplantée par une forme toute particulière de fibule à talon plissé. Sur les épingles les raquettes à quatre boutonsdominent; les disques sont remplacés par des plaquettes courbées en antenne et par des plaquettes à jour en éventail. Les dos des miroirs montrent des ornements plus riches, parmi lesquels on rencontre le motif répandu du griffon. Les poteries montrent également les formes de l'âge du fer, mais ce qui les caractérise particulièrement c'est la surface noire éclatante, avec l'estampe, au fond, montrant le plus souvent une croix entourée d'un cercle ; sur les panses on voit, en bosse, la croix de St. André. Les ornements sont formés par des nervures circulaires et des bandes de filets. Le détail caractéristique est l'anse affectant très souvent une forme d'animal. Un nouvel élément de ces sépultures est constitué par les pots en bois qui ont du reste les mêmes formes que les poteries de terre de ce groupe. L'autre catégorie du mobilier funéraire est formée par les objets qui sont manifestement les produits de l'art grec des cotes de la mer Noire. Les publications parues jusqu'ici nous en parlent fort peu: une ou deux lamelles d'or battu et quelques