Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

I 366 BEVEZETÉS. — s ha még ehhez a korábbi sírrablásokat is hozzáveszszük, érthetővé válik, mindazoknak tartózkodása, a kik e kérdéshez komolyan hozzászóltak. Mindazonáltal a sír berendezésében és a temetkezési szokásokban beállott több változás állapítható meg. Ilyeneket képviselnek azok a sírok, a melyeknek tetejét kisebb-nagyobb kövekből rakott boltozat alkotja, mely majd erősebben, majd gyengébben lapított. E sírok különösen a konnintai és kambyltei sírmezőkben figyeltettek meg s különösségüket képezi az is, hogy a sírban a csontváz felett vastag földréteg fekszik, melyben nagyon sok szén, edénycserép és állatcsont található. Inkább magára álló jelenséget képvisel egy kőlapokkal fedett és tumulus alá helyezett kambyltei sír, mely mészvakolattal rakott téglafalazatú volt. Nevezetesebb különbséget képez az, hogy a sírok közt feltűnnek a kurgánszerű nagyobb vagy kisebb dombbal takart sírok, a csontvázak elhelve• zésében pedig az, hogy az elhunytak hanyattfekvő helyzetben is vannak s kezeik vagy oldalaik mellett fekszenek, vagy mellükön keresztbe fektetvék s nem ritka eset a keletelés sem. Ép csontváz és koponya e sírmezőkből is kevés volt megmenthető. A megmentett koponyák anthropologiai vizsgálatának eredménye, hogy a koponyákon inio-frontal és inio-bregmatikus irányban torzítás észlelhető, mely a koponyákat hosszúra, dolichocephalokra nyújtja; a torzítás csaknem teljesen egyezik a szamthavrói koponyákéival s azzal mely NyugotÁzsia különböző népeinél máig is megvan, kivéve az ozrokovoi koponyát, mely lapított hátsó- és összenyomott homlokrészével inkább a syriai torzítású s scaphocephaliára hajló koponyákra emlékeztet. E sírmezők mellékletei közt négy nagy csoportot különböztethetünk meg. Az első csoport egyrészről még telve azon vaskori reminiscenciákkal, melyek az előhb tárgyalt INTRODUCTION. On peut néanmoins fixer plusieurs variétés qui se sont établies dans l'aménagement des sépultures et dans le cérémoniel des funérailles. L'une de ces variétés est représentée par les tombeaux surmontés de voûtes construites de pierres plus ou moins grandes, voûtes plus ou moins aplaties. On les a observés surtout dans les nécropoles de Komounta et Kambylte; on y remarque la spécialité que les squelettes sont recouverts d'une couche épaisse de terre, dans laquelle 011 trouve beaucoup de charbon, des fragments de poterie et des ossements d'animaux. Un type isolé, c'est le tombeau de Kambylte, recouvert de dalles de pierre, surmonté d'un tumulus et entouré de parois en briques cimentées au lait de chaux. Relevons aussi les tertres en forme de kourgane qui surmontent parfois les tombeaux, la disposition des corps couchés parfois sur le dos avec les mains posés aux côtés ou croisés sur la poitrine; quelquefois les corps sont orientés vers l'Est. Les squelettes et crânes en état intact sont peu nombreux. Les mensurations crânomètriques ont constaté les déformation inio-frontales et inio-bregmatiques qui ont donné aux crânes la forme dolichocéphale; la déformation est analogue à celle constatée à Samthavro, que certains peuples de l'Asie Occidentale pratiquent encore de nos jours. Le crâne d'Ozrokovo, avec l'occiput aplati et le front comprimé, rappelle, par exception, la déformation syrienne scaphocéphalique. Dans le mobilier de ces champs funéraires 11011s distinguons quatre catégories. La première abonde en réminiscences de ce premier âge de fer qui marque les