Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)
Bevezetés
350 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. A használati tárgyak csoportjában első helyen Szamthavrorólemlíthetünk egy lapos bronz talpas vésőt, melynek ütköző talpát az oldalából a közepén két oldalt kiugró bronz csapok alkotják s melynek felső végén a közepéből egy fogantyú alakú csap ugrik ki. Másodsorban a zabiákat említhetjük. Valamennyi a szájpeczkes, gombos zabiák typusát mutatja, melyeknek szájpeczke, majd bronzból, majd csontból, illetve fából készült, mely utóbbi esetben természetesen hiányzik a szájpeczek. A szájtagok mindig kéttagúak; a szájpeczkek belül három, kívül egy karikát hordanak. A belső középső karikákba kapcsolódik a száj tag, a két szélső a kantárszíjak beerősítésére szolgált ; a külső a gyeplőszíj megerősítésére szolgáló gombosvégű pálczatagot hordja. A zabiák egy másik faját az armeniai, jelesen arcsadszori példányok képviselik, melyek teljesen kifejlett, karikás és szá jpeczkes formákat mutatnak, de a szájpeczkeknek oldalain a kantárszíjak bekapcsolására szolgáló karikák hiányzanak s ezeket a szájpeczkek alsó és felső végeinek átlyukasztása pótolja. Ugyané sírmezőn találkozunk egy kétágú bronz villa typussal, mely legjobban mai szénahányó villáinkra emlékeztet formájával, de ágai egyenesek. Úgy látszik, hogy ebbe a sorozatba tartoznak azon bronz hüvelyek is, melyeket eddig hol korbácsnyél végeknek, hol vezénybotoknak tartottak s melyeknek némelyikét állatfej díszíti. Ugyané kategóriába helyezhetők az agyagedények is, melyek közt különösen három csoport választható el. A kobániak jellege meglehetősen egységes : durva mívű tálczák, egy vagy kétfülű bögrék, mély tálak és fedeles bögrék. A csészék teste félgömbalakú, melyhez széles hornyolt nyilásperem csatlakozik ; ugyané forma módosulásait mutatják a bögrék és a tálak egyik változata, de előfordul a behajlított szélű tál is ; a fedeles bögrék alakja hengerded. Parmi les ustensiles nous mentionnons d'abord une hache plate à talon, en bronze, trouvée à Samthavro; le talon est formé par deux chevilles qui font saillie aux deux côtés de la partie médiane; au bout supérieur on voit saillir une cheville en forme de béliére. Puis il importe de relever les mors de bride. Ces mors présentent tous le type des bridons à bouton où les tiges étaient tantôt en bronze, tantôt en os ou en bois; dans ce dernier cas la tige du bridon manque. Les montants sont toujours à deux branches; les bridons ont trois anneaux à l'intérieur et un anneau au dehors; les anneaux intérieurs servent d'attache pour le bridon, les deux anneaux extérieurs, pour fixer les rênes ; c'est l'anneau extérieur qui porte le montant destiné à recevoir les rênes. Un autre type de brides est représenté par les pièces d'Arménie et surtout par celles d'Artchadsor, offrant les formes les plus développées avec anneaux et avec liges; mais les anneaux qui servent à fixer les rênes, manquent: ils sont remplacés par des trous forés au bouts inférieurs et supérieurs des tiges. Dans cette même nécropole on a trouvé des fourchettes, en bronze, à deux fourchons, rappelant la forme de nos fourches à foin, mais les dents sont droites. Cette série comporte aussi ces tubes en bronze que l'on croyait tantôt des manches de fouets, tantôt des bâtons de mesure; elles sont, parfois, ornées de têtes d'animaux. La catégorie comprend, enfin, les poteries qu'on peut diviser en trois groupes. Celles de Iioban présentent un type assez uniforme; ce sont des tasses grossièrement travaillées, des pots à une ou deux anses, des plats creux et des pots à couvercles. Les tasses ont des panses hémisphériques avec des orifices à rebords cannelés; une variante des pots et plats montre les mêmes formes, mais on trouve aussi des plats à rebord incurvé; les pots à couvercles sont cylindriques. Les anses sont tantôt des bandes qui surmontent le re-