Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

351 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. Az edényfülek, vagy a nyilásperem fölé emelkedő pántfülek, vagy szegletes (néha háromágú) fogantyúk, melyek közt a test oldalához támaszkodó négylábú állatalak is előfordul, a taranskaukázusi leletekben pedig a kosfejes fogantyú; vagy (a felfüggeszthető fedeles bögréknél) függélyesen átfúrt bütyök fogantyúk. A mi a kobáni edényeket egyetlen egységes csoportba sorolja, az egyrészt valamennyinek egyképen durva kivitele, másrészt diszítményeik egységesjellege. E diszítmények egyetlen plasztikus elemen kívül, mely az edények öblére alkalmazott bütykökből áll, tisztán csak benyomkodott geometrikus mintákra szorítkoznak, melyekben néha a krétaszerű betét is észlelhető. Ez lenne az első csoport, melynek példáival azonban már Szamthavrón is csak elvétve találkozunk. A második csoportot a szamthavrói keramika korábbi elemei képviselik, melyet az európai ú. n. La-Têne izlésű leletek kíséretében előforduló schematikusabb formájú, finom kivitelű, de még korongon nem készült edények jellemeznek, melyeken azonban talpképződés nem constatálható, díszítésük a hornyolatokon körülfutó körökön, melyek néha körömbenyomásokkal állíttattak elő, csaknem semmi. Végül harmadik csoportul jelentkeznek a szamthavrói korongon készült talpas edények, melyek élénken emlékeztetnek az antik gyári formákra úgy alakjok, mint technikájúk tekintetében. Aránylag legszegényebbek e sírmezők bronzedényekben, bár nincsenek teljesen híjával ezeknek sem ; legnagyobb részük kerek csésze, finom bronz pléhből kivert kannüllös ékítéssel, sőt egyen körülfutó leveles ágdíszszel, de van köztük kupa alakú füles csésze is s ezeknek fülét néha a kedvencz kosfej ékíti, néha pedig az egész fül állat alakot mutat. A használati tárgyak csoportját a fenőkövek és csíptetők fejezik be, melyek egészen a nyugoti leletekből ismert formákat mutatják. hord de l'orifice, tantôt des rubans anguleux (parfois à trois branches), avec des figures de quadrupèdes appuyées sur la panse; dans les trouvailles transcaucasiennes l'anse est une tête de bélier; dans les pots à suspension l'anse est une boule verticalement perforée. Ce qui réunit ces poteries de Ivóban dans un groupe unique, c'est d'une part, l'exécution également grossière de toutes les pièces et, d'autre part, le caractère uniforme des ornements. En dehors de l'unique élément plastique qui consiste dans les boules fixées sur les panses, les ornements se bornent à des dessins géométriques moulés à la main, dans lesquels on remarque parfois des moulages crétacés. Ce serait là le premier groupe dont les spécimens sont déjà fort rares même à Samthavro. Le deuxième groupe est formé par les éléments antérieurs de la céramique de Samthavro, caractérisés par les poteries exécutées avec plus de soin, mais encore sans moule, et dans les formes schématiques qui se trouvent ensemble avec des trouvailles La-Têne ; les talons n'existent pas, les ornements se bornent à des lignes circulaires tracées parfois simplement avec les ongles. Le troisième groupe est constitué par les poteries de Samthavro, faites à la moule, avec talons qui rappellent vivement, tant pour les formes que pour la technique, les moules des usines antiques. Les poteries en bronze sont les plus rares dans ces nécropoles, mais elles ne manquent pas complètement; ce sont la plupart du temps des tasses rondes en lamelles de bronze, ornées de canules repoussées; l'une des pièces porte même une guirlande circulaire; parfois 011 rencontre la tasse à forme de coupe, l'anse ornée d'une tête de bélier et montrant une figure d'animal. La catégorie des ustensiles comprend enfin les pierres à aiguiser et les pincettes qui montrent tout à fait les formes que nous connaissons des trouvailles occidentales.