Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

349 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. valószínűleg a dsebraili kerületben is kurgánszerű tumulusok. E lándzsákat aránylag rövid pengéjük s ehhez képest hosszú nyélköpüjük jellemzik, melyek, a mint a rajzokból kivehető, nem öntvék, hanem göngyölítés által képeztettek. Ugyancsak transkaukázusi, nevezetesen a paradiesfestungi és arcsadszori sírokból ismeretesek oly sajátságos bronz gyűrűk, melyeknek széléből állatfejet utánzó kampó nő ki s leginkább az állatalakos övkancsokra emlékeztetnek; minthogy azonban ily czélú alkalmaztatásuk a leletek egybevetése alapján kizártnak tekinthető, ennélfogva Virchow íjjhúr feszítőknek tartja őket. Végül a buzogányok említendők, melyekből két példány rajzát látjuk Chantre-nél (T. II. Pl. VI. bis 4., 5.), Ezeknek alma alakjuk van s mind a kettőt négy-négy bütyök tagolja ; nyélköpüjök felső végükön gyengébben, az alsón erősebben ugrik ki. Mind a kettő a kobáni sírmezőből való. A védő fegyverek tekintetében nincsenek biztos adataink. Rosier az arcsadszori egyik sírban három guggoló csontváz fején constatait félgömb alakú, ormukon egy kúpalakú gombbal díszített sisakokat ; azonban ezen állítólagos sisakok, melyeknek sisak voltát Belek különben is kétségbe vonja, a_ nagyérdemű ásató állítása szerint a leggyengébb érintésre porrá estek szét, a mi azt mutatja, hogy igen vékony bronzpléhből készülhettek. Különben is ez az arcsadszori sír kurgán-temetkezés volt. Ugyancsak Rosier adja rajzát egy másik fajta sisaknak, melynek formája szintén félgömböt mutat de hátsó széléből nyakvédő lemez nyúlik ki tetejét pedig háromágú, párduezfejes végű oromdísz ékíti. E sisak formából állítólag két darabot leltek az arméniai Külatak faluval szemközt fekvő Szakhszagan csúcsán felfedezett és egy Vakhan-Dadjan nevű meczaranz-akopovanki örmény barát által kirabolt kurgánokban, de eredetijöket Rosier sem látta. turcs dans lesquelles on les a trouvées, celles d'Artchadsor et du district de Djebraïl, sont des tumulus en forme de Kpurganes. Ces lances sont caractérisées par les lames courtes et les douilles longue, qui, à en juger d'après les gravures, ne sont pas coulées mais formées par des enroulements. Dans les sépultures de Transcaucasie et notamment de Paradiesfestung et d'Artchadsor on a trouvé des anneaux de bronze, d'une forme toute particulière : sur les bords on voit saillir des crochets affectant la forme d'une tète d'animal, rappelant ceux des plaques d'agrafe. L'examen comparé des trouvailles ayant établi que ces anneaux n'ont pas servi pour les agrafes, M. Virchow pense qu'on les a employés pour tendre les cordes des arcs. Les massues sont représentées par deux gravures dans l'ouvrage de M. Chantre (Tome II., pl. VI bis, fig. 4. et 5.) Elles affectent la forme de poires et portent chacune quatre mamelons; la douille fait une saillie plus forte au bout inférieur, plus faible au bout supérieur. Toutes les deux proviennent deKoban. Pour les armes défensives nous n'avons pas de détails positifs. Dans une sépulture d'Artchadsor M. Bossier a constaté sur les têtes de trois squelettes accroupis des casques hémisphériques surmontés de boutons coniques; M. Belck met en doute ([lie ce fussent des casques et M. Rössler lui-même constate que ces prétendus casques se sont effrités au premier contact, ce qui prouve qu'ils ont dû être faits de lamelles bien minces. La sépulture d'Artchadsor était du reste un kourgane. M. Rössler communique, aussi le dessin d'un autre casque, également de forme hémisphérique, portant à la nuque une plaque et surmonté d'un cimier à trois branches et à tète de panthère. On prétend avoir trouvé sept casques de ce type sur la montagne Sakhsagan, en face du village arménien Kulatak et dans un kourgane spolié par Vakhan-Dadian, un moine arménien de Metzaranz-Akopovank. Mais M. Rössler lui-même n'a pas vu les pièces originales de ce dessin.