Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

348 BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. Ezeknek markolata sokszor gazdag ornamentatiót visel, mely ornamentatiónál nagy szerepet játszanak a juhfélék családjába tartozó állatok motívumaiból szerkesztett öntött díszítések. A szamthavroi és redkinlageri tőröknél igen jellemző, hogy a penge és a markolat mindig egy darabból van öntve s markolatgombjukat gyakran díszítik háromszögű áttörések. A kobániak markolatgombja vagy fölfelé vagy lefelé fordított körszelvény alakú, mely utóbbi gyakran megy át a "J" alakba is, vagy pedig, különösen vastőröknél antenna alakot mutat. Kard egyáltalán nem fordul elő. A nyílhegyek legprimitívebb formáiSzamthavro alsó rétegéből kerültek elő, a honnan különben négyféle typus ismeretes. Az első typus, mely tökéletesen egyezik az obsidiánból készült primitiv formával, sima háromszögű bronzlemez, mely alul körszelvény alakban kivágatott s ennek sarkai szakái módra megnyujtattak. Csúcsához közel át van lyukasztva a vessző megerősítése végett. A második typus teljesen egyezik a háromszögű tőrök alakjával; alul két szeglyukat is visel s inkább csak kicsiny volta miatt sorolható a nyílhegyek közé. A harmadik kisebb méretű bronz-lándzsacsúcshoz hasonlít, tehát nyélköpüje van és két éle. A negyedik hasonlít a harmadik typushoz, de szakállas és a nyélköpü helyett egy a gerincz aljából kiugró hosszú tüske segélyével erősíttetett a nyílvesszőbe. Kőbánban csak a harmadik typus egyik változata fordult elő s azon kívül egy vas példány, mely azonban háromszárnyú és úgy látszik későbbi az említetteknél, melyek mind bronzból vannak, vagy csontból. Transkaukázusi sírokból ismerjük csak a bronz lándzsát és rúdja alsó végének bronz borítékát, azonban a sírok, melyekben előfordultak, úgy Arcsadszorban, mint Ce qui caractérise les poignards de Samthavro et de Redkin-Lager, c'est que la lame et la poignée sont toujours coulées d'une seule pièce et que le pommeau de la poignée porte souvent des triangles à jour. Dans les poignards de Kouban le pommeau est un segment tourné en haut ou en bas, parfois il est téiforme ou affecte, surtout chez les poignards en fer, la forme à antennes. Les épées ne se rencontrent point dans les tombeaux. Les formes les plus primitives des pointes de flèche ont été trouvées dans l'étage inférieur de la nécropole de Samthavro qui a fourni quatre types différents. Le premier, absolument conforme aux types primitifs en obsidiane, présente une lame triangulaire unie, en bronze, découpée en bas en forme de section circulaire, avec les angles allongés en barbe ; près du sommet du triangle la lame porte un trou qui sert à fixer la flèche. Le deuxième type est conforme aux poignards triangulaires, porte au bas deux trous de rivet et n'est classé parmi les pointes de flèche qu'en raison de ses petites dimensions. Le troisième ressemble à une tète de lance, en bronze, de petite dimension, est muni d'une douille et de deux tranchants. Le quatrième est semblable au précédent, à cela près que ce n'est pas avec une douille, mais par une longue soie, qui saillit de la naissance de la nervure, qu'on a fixé la pointe sur la llèche. A Koban on n'a trouvé (juc l'une des variantes du troisième type et puis une pièce en fer à trois ailes, qui semble postérieure aux précédentes, faites en bronze ou en os. Ce n'est que dans les sépultures de Transcaucasie que l'on a trouvé les lances en bronze, où le bout inférieur de la hampe est recouvert de bronze ; mais les sépul-