Zichy Jenő - Jankó János - Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai 2. A magyar faj vándorlása (Budapest, 1897)

Bevezetés

BEVEZETÉS. — INTRODUCTION. körszelvény alakú. Fokát rövid, rendesen szegletes csap alkotja. Igen jellemzők e fokosok diszítményei. Öntött diszítményeik közt legáltalánosabb a nyéllyuk két lapján futó kettős, vagy hármas hornyolat, ritkább egy gombocska, mely az átütött nittoló szeg reminiscentiája. Ez öntött diszítményeken kívül gyakran takarják bekarczolt ékítések is, melyek közt igen nagy számban találunk geometrikus diszítményeket, és pedig farkas fogat, spirált, kör-körös ékítést, egyszerű és kampós végű keresztet az ú. n. svastikát, de nem hiányzanak állati ábrázolatok sem, mint róka, leopárd, szarvas, ló, halak és kígyók, valamint egy vadászjelenetben megjelenik az ember is íjjal felfegyverkezve. E diszítmények különben egyéb oly tárgyakon is előfordulnak, melyeken azoknak elhelyezésére elegendő hely van. A tőrök közt a penge formáját tekintve két fő változatot különböztethetünk meg, ú. m. a) az egyenszárú háromszög idomú pengéket, melyek gyakran mennek át a nádlevél alakba és b) a liliomlevél alakúakat, azaz azokat, melyek közepükön alul kihasasodnak. Az előbbi csoportnál a penge majd lapos, majd középgerinczes, s a gerinczet majd egyszerű, majd többszörös domború vonal vagy szalag alkotja. Más különbségeket állapít meg köztük a markolatba erősítés módja. Vannak u. i. köztük olyanok, melyeknek markolatba erősítésére a penge markolatnyulványán levő lyukak szolgálnak, vannak olyanok, melyeknek markolatnyulványából rövidebb, vagy lioszszabb nyelv ugrik ki, mely néha szintén átlyukasztott. Ezek képeznék az első csoport két változatát. A második csoportba a szegélykeretes markolatlemezzel ellátott példányok tartoznak, melyeknek ránittolt markolatlemezét szárú, csont, vagy falemezek borították. Végül a legkifejlettebb csoportot azok képezik, melyeknél a markolat és a penge egy darabból van öntve. 347 par une courte cheville anguleuse. Les ornements des haches sont très caractéristiques ; la plupart du temps une double ou triple nervure sur les deux faces de la douille, parfois un bouton qui rappelle la tête du rivet; en dehors de ces ornements moulés 011 voit souvent des ornements gravés en formes géométriques, des dents de loup, des spirales, des cercles concentriques, des croix simples, des svastikas; parfois des figures d'animaux, de renards, léopards, cerfs, chevaux, poissons, serpents ; dans tel cas c'est une scène de chassé ayant pour centre un homme à arbalète. Ces ornements se retrouvent aussi sur d'autres objets qui présentent une surface suffisante à cet effet. Parmi les poignards nous distinguons, pour ce qui concerne la forme de la lame, deux variétés: a) celle à lames en triangle isoscèle, avec transition à la forme de roseau et l>) celle à lame en feuille de lys, présentant 1111 enflement sous la partie médiane. Dans les poignards de la première variété la lame est tantôt plate, tantôt à nervure, celle-ci simple, double ou en ruban. O11 constate ensuite des différences dans la manière de fixer la lame à la poignée. Dans telles pièces la lame y est fixée par les trous de la lige de poignée; dans d'autres c'est une langue plus ou moins longue qui fait saillie et est parfois trouée. Ce sont les deux variantes du premier groupe. Le deuxième groupe contient les pièces à poignée en plaque carrée où la plaque rivée est recouverte de lamelles en cornes, os ou bois. Les pièces les plus perfectionnées forment le groupe où la poignée et la lame sont coulées d'une seule pièce; ici la poignée est parfois couverte d'une profusion d'ornements dans lesquels les ovidés jouent le principal rôle. 43*