Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

A jövő programmja

— 347 — volt egyébre szükség, mint üstökön ragadni az önként kínálkozó alkalmakat, s kiaknázni az adott helyzetet. Ma azonban a körülmények tetemesen megváltoztak ! — Amit a vasút hozott, most azt ugyanannak fejlesztése, s a megyében czélba vett. többfelé szétá.gaztatása, mintegy visszavenni látszik. Most máiigazán teremtő észre vau szükség, hogy városunk fejlődésében pangás, sőt visszaesés ne álljon elő; melyek eddig úgyszólván önként kínálkoztak, a kedvező alkalmat, az emelkedés rugóit, a felvirágzás tényezőit, önerőnkből kell előteremteni. Látjuk a múltból, hogy a város elöljárói s vezérférfiai mindent elkövettek arra, hogy a város lakosai az anyagi jólétben emelkedjenek. Igy hozatott be a harminczas években a dohánytermelés a tanács iuitiativájára; így tétetett körül tekintő gondoskodás, hogy az úgynevezett s z e 111 i 11 a r i 11111 ban a gazdaközönség okszerű oktatást nyerjen a gazdaságtanból. Igy gondoskodtak az elöljárók arról, hogy az igyekező emberséges lakosok a város pénztárából olcsó pénzhez juthassanak; — igy állíttatott a bekövetkezhető szükség esetére takarék magtár; sőt még, mint láttuk, a szép művészetről is gondoskodva volt. sat. sat. Egy ily város, mely szabadságát a legnehezebb körülmények között, önerejéből vivta ki, mely oly nagv mérvű áldozatokkal mutatta meg tett erejét és jóravalóságát, minden bizonynyal megérdemli azt, hogy sorsa, jövendője iránt a legmelegebben érdeklődjünk. A jövő utjának megkészitése felfogásom szerint kettős tevékenységet igényel, egyiket a város intelligentiája társadalmi utón tartozik megindítani s a város elöljáróival kezet fogva kifejteni, másiknak kifejtése tisztán a város, mint testület feladata.