Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - I. FEJEZET

— 218 — Ezen eljárásnak annyi eredménye lett, hogy egy 770 1770. október 16-án kelt helytartó tanácsi leiratban tilalmaztatik, hogy a kath. lelkész nagyobb stólát vessen az evangélikusokra a szokottnál, de megengedtetik, hogy ha a stóla neki lefizettetik, szabad legyen az evangélikusoknak saját lelkészük papi szolgálatát igénybe venni. Ezen rendelet kihirdettetvén, még ugyan azon évben lelkészt hivnak a lutheránusok, azonban beigtatása ellen ismét óvás emeltetik, s mivel engedély ellenére Tapolcsányi lelkész beigtattatott, ismét vizsgá771 lat rendeltetik el. 1771 márczius 25-kén, melynek következtében Tapolcsányi megintetik, hogy Nyiregyházát hagyja el. Többször nevezett lelkész személyesen ment magát menteni a vármegyére, de minden siker nélkül, igy mint lelkész nem működhetvén, rector név alatt maradt meg Nyíregyházán; így érte őt itt Il-ik Jó7si zsef uralkodása, kinek 1781-ben kiadott türelmi parancsa, a zaklatásoknak majdnem teljes mértékben 784 véget vetett; úgyannyira, hogy 1781 márczius 25-ikén a lutheránusok nagy lelkesedés közt elhelyezték temp780 lomuk alapkövét, s azt két év alatt felépitvén, 1786 október 22-én nagy öröm és ájtatoskodások közben fel is szentelték. Megjegyzendő, hogy az evangélikusok nádtemploma vagy is az urasági csűr ott volt, ahol a mostani kath. templom áll, ezen hely a megye intézkedése folytán az épitendó róm. kath. templom helyéül hagyatott fel, a hol pedig a lutheránus templom áll, az egy temető domb volt; az épületnek hossza 24. szélessége 12 ölben hat ároztatott meg.