Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - I. FEJEZET

— 216 — ismét protestatiót adott a vármegyéhez, de mivel ennek semmi sikere nem lett, nevezett plébános a püspökhöz irt, ez pedig a helytartó tanácsot kereste meg, melyre nemsokára jött a kemény rendelet a vármegyéhez, hogy az ügy vizsgáltassék meg, a prédikátor pedig minden lelkészi szolgálattól tiltassék el. A vármegye ismét nyilván kimutatta Nyiregyháza iránt való jó akaratát, a dolgot darab ideig halasztotta, csak is ujabb megkeresésre tett annyit, hogy egy indokolt feliratban a Nádor kegyébeajánlotta a Nyíregyháziakat. Vizsgálatot tartatott a lakosok számára és vallására nézve, hogy kimutassa azt, hogy itt tulaj donképen legnagyobb részben mindkét felekezetű evangélikusok laknak, s róm. katholicus a legrégibb időtől kezdve nem volt található. E tekintetben több tanú kiliallgattatik 1767-ben ugyanis nemes Kereki Péter ur 59 éves, 48 éve nyíregyházai lakos vallja, „hogy bár 48 éve lakik Nyíregyházán, mindazáltal soha sem emlékezik, hogy nemcsak az 1754-ik esztendőben mikor a lutheránus tótok Nyíregyházát megszállották, valami contribuens romano cath. vallású ember lakott volna itt, de még az előtt néhány esztendőknek elforgása előtt sem ismert egyebet egy csapiárnál, aki is esztendőknek elforgása előtt Zemplén vármegyébe, Vámos-ujfalu helységbe lakóul által ment." Ugyanezt vallja Kereki András fejértói residens az előtt nyiregyházai lakos, ugyancsak Iván Thódor. Biri János 59 éves tanú vallja: „soha sem emlékezik, hogy ő excellentiája részén (a Károlyi birtok) pápista lakott volna. Báró Palocsayné őnga Nyíregyházán levő részén, hogy Sipos Istvánon kivül több contribuens gazda lakott volna nem tudja. Az mely