Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - I. FEJEZET

— 215 mellett szolgálni nem akart s a bíráknak nem engedelmeskedett. nemcsak a városból kiutasították, hanem még a határból is kitiltották. És ezen jogokat a földdel biró gazdák annyira gyakorolták, hogy a nemes famíliák u. m. a Kovács, Tresztyánszky, Figura, Nagy stb. famíliák nemességüket nem produkálták, csak aztán, midőn a nem nemesekkel összesógorosodtak s atyafisodtak, s a nem nemesekkel még a eontributiokat is fizették s szolgálatokat is tettek egészen II. József idejéig 1780-ig. Az előadottakból világos, hogy a földdel biró gazdák nemcsak az egész határt mindennemű benehciumokkal birták, hanem jussaikat és szabadalmaikat teljes hatalommal oltalmazták és fentartották: sőt ha ezen jussaik, szabadságaik és rendtartásaik oltalmazása mellett valaki szerencsétlenségbe esett is, azt a mélt. Gróf Károlyi Ferencz mint egy nemes és igaz atya, ki a lakosokat gyakran hol kék, hol pedig zöld selyem magyar ingben házaikban is meg-meglátogatta. maga szárnya alá vévén, minden tehetsége szerint oltalmazta. Azonban ez a derék és lelkes főúr már 1759-ben 1759 elhunyt, kinek köszönheti egyedül Nyíregyháza mai lételét és virágzását, hunyta után fia Antal gróf már nem viseltetett oly meleg szeretettel a telepitvény iránt, legalább-bajaiban nem volt iránta oly jóságos atyai szívvel, mint a boldogult apa, 1757-től kezdve dnralrideig nyugalomban élhetett az uj telepitvény. Vandlik Márton a papi szolgálatok teljesítésében nem háborgattatott, de már 1766-ban 1700 Beck János lelkészsége idejében, midőn a templomul használt urasági csűrt nagyobbítani szándékoztak, még pedig megyei jóváhagyás mellett, a n.-kállói plébános