Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - I. FEJEZET

— Í14 75000, egy köblös földnek pedig 1890 • ölnek kellett lennie. A kik előkelőbbek voltak azoknak nem ritkán megnyújtották a kötelet, azért nagyobb némelyiknek szállása. Bizonyos vitatkozás támadt a felett, hogy kik lehetnek ezen földeknek birtokosai? Mert a zsellérek és mesteremberek is követeltek just maguknak. A Kommunitás végre abban állapodott meg, hogy ezeknek föld s legeltetés nem adatik, sőt a birák által a zselléreknek még a sertéstartás is tiltatott, mivel ezen juss, meg van a földdel biró gazdáknak másutt is u. 111. Debreezenben és Kassán. De eredetiképen is a mesterembereknek határ helyett és igy szántóföld és pascuatio helyett, örökös kontraktusok 20-ik pontja szerint, mesterségökhöz szükséges privilégium szerzése igértetett. Továbbá a mesterséghez szükséges eszközöknek u. m. kaptának, tűnek, árnak, bicskának, téglázó-vasnak, s több efféle eszközöknek pascum nem szükséges, mert azokat legelni nem látta soha senki. El volt tehát határozva eredetiképen, hogy a miből földmivelő és mesterember élelmi módját keresné, egyik a másik kára nélkül eszközölje boldogságát. Es mivel a gazdák egyenlően a földektől fizetést és szolgálatot praestaltak, aki praestalni vagy nem birt vag}^ nem akart, annak a földjét elvették. Igy elvették a földet a „Sulyan szálláson" Machanszki csizmadiától, és ezt a földet ma is „Csizmarkának" hivják. És elvették többektől is, kik ezért az uriszékre folyamodtak, de semmit sem nyertek, mert az 1792-ik esztendőben az uriszék azt a végzést hozta, hogy „aki micsodás jusson a földhöz eddig jutott, azt azon jusson birja," egy Batiztuta nevü embert pedig, ki nemesi praerogativák