Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

IV. Könyv: Az ujtelepülés és várossá alakulás kora. 1753–1847 - I. FEJEZET

199 által értesíttetett a dolog felől: nevezett báró nyomban elrendeli, hogy „uri szék" tartassék. s mindazon földek, melyek elvétettek, visszabocsáttassanak a lakosoknak; azonban nevezett földes urban s tisztjeiben többször csalódván, ujabb Ígéretének sem adtak hitelt, s világosan megmondák, különösen Súlyán Ádám, hogy „az uraság kegyelme nyulfarkon jár." — Ki is mindezen mondásáért, mind azért, hogy szándékáról le nem mondott, 18-ad magával Békésmegye rendeletére Gyulán börtönbe vettetett s ott szenvedett 16 hétig. — Ezek közt volt Zajácz. Szmolár, Manezel sat., kik már Nyíregyházán szántottak s vetettek is. Regulyi Sándor iskolatanitónak köszönhetik ezek, hogy a börtönből kiszabadultak, ki esedező levelet intézett a rendekhez, melyben a kiköltözés indokait világosan felfejté; igy szabad elmenetelt nyertek, de csak is azon feltétel alatt, hogy mielőtt kilépnének három évi adót előre kifizessenek. Ekkor tehát a kiköltözni óhajtók javaikat eladták, a követelt adókat kifizették, (ezen javak teleslegéből öntettek az evang. középső harangot is) — rokonaiktól barátaiktól búcsút vettek, s útnak indultak. Nyíregyházára megérkezvén. Gr. Károlyi által örömmel fogadtattak; a Szarvasról jöttek a mai „Szarvas" utczát foglalták el s ott maguknak a következő évben házakat építettek. Azonban mindjárt a település második évében akadályra talált a telepítés ügye, ugyanis Petkeő Rozália Báró Paloesay özvegye ') megtámadta Károlyit, hogy az ö hire és tudta nélkül intézi a telepítés ügyét és az ő eljárását törvénytelennek nyilvánitá: s az evangélikusok teljes kirekesztésével földjeit az oroszok>) Nevezett urnő egyik leányát Deasewify Sámuelnek adván, ezen jogon birják ma a derék Gróf Dessewffyek a királytelki birtokot. Szerző.