Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

I. RÉSZ - I. FEJEZET

— 16 második őrházánál pogánykorszakbeli temetőre akadtak véletlenül a földmivelők 1875-ben, hol aztán a helybeli gymnasium egyik tanára Martinyi József a gymnásiumi tanulókkal könnyű ásatás után több egymás mellé helyezett urnát talált, melyeknek fenekén a hamvak alatt bronz eszközök találtattak (gyürü, karperecz sat.), melyek Hibján föld tulajdonos által a nemzeti mnzeumnak küldettek fel. egy pár hijján, mely utóbbiak, a helybeli gymnásium muzeumában őriztetnek. Nevezetes, Nyiregyházához közel, az úgynevezett „Ur" vagy „Orhalom,, egy emberi kezek által emelt magas domb. Már 1853-ban felköltötte ez az érdeklődők figyelmét. A „Magyarország és Erdély képekben" czimü folyóirat a következőleg emlékezik meg erről: „a nyíregyházai dombok, kivált Nagy-Kállóból jőve, a rónaságból magas mestörséges (sírhalma) domborulatokban emelkednek ki, mik régebben őrhalmok valának. Legmagasabb ezek közt a nyiregyházi „Ur" (őr) halom (enrhalom), mely strázsahalomnak is neveztetik. E dombokon már mindenféle régiségeket találtak, mint czifra cserepeket, csontvázakat, szagos mézgából készült boglárokat, nyak és kard ékességeket. — Itt Benczúr Miklós közlése szerint, a város kapitány ezüst madarat és pénzdarabokat talált egy halom tetején

1) Találtattak itt romai barbar utánzatú gyöngyök a vas korszakból. A Nyiregyházához tartozó király teleki határban a „Rózsás" mellett egy csinos bronz edény, fedéllel ellátva került elő a földből. Bent Nyíregyházán mindenfelé terjedelmes temetkező helyek nyomaira akadni; különösen a ref. uj i) „Magyarország és Erdély képekben" Pest. 1853. Emieh. II. kötet 128-ik lap.