Lukács Ödön: Nyíregyháza… története (Nyíregyháza, Jóba, 1886)

I. RÉSZ - II. FEJEZET

templom fundamentomának ásatása alkalmával igen sok urna találtatott égetetlen agyagból, melyek azonban a kiemelés alkalmával összetörtek s hamvaknál egyebet nem tartalmaztak. Már csak ezen adatok is igazolják, hogy e hely a messze múltban már oly helv volt, hol időről időre tanyát, őr és tüzelő helyet találtak a különböző népek, amint zajlottak és hullámoztak, s a legyőzöttek helyét a győzők időről időre elfoglalták. Lehetetlen, hogy e helyen fel ne elevenitsem azon eszmét, mely többek által, különösen Báró Vécsey József volt szabolcsmegyei főispán, J)r. Jósa András és mások által egy időben melegen felkaroltatott, már már valósittatott is, hogy a megye határában, szakértők vezetése mellett régészeti szempontból ásatások tétessenek. Ez pedig másként nem létesülhet, mintha az annyiszor megpendített „régészeti társulat" megalakul. Minden tekintetben fontos eredményeket várhatnánk egy ily társulat életteljes működésétől. Magának a megyének története, melynek megírása már elvileg kimondatott, e nélkül csonka és hiányos maradna, Szabolcsmegye közönségétől, mely minden' jóra, nemesre annyi fogékonysággal bir, ezt méltán megvárhatjuk; s a kezdeményezésre s az eszme megvalósítására Dr. Jósa András urat tartjuk leghivatottabbnak. 11. FEJEZET. Nyíregyháza és Szabolcsmegye ős lakói. Minő nép volt az, mely Szabolcsmegyét, tehát e helyet is, melyet ma Nyíregyházának nevezünk, lakta őseink bejövetele előtt? Ez máig sincs teljesen felderítve. Nyíregyháza város története. 3 b"

1 2