Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Friedmann: Én részemről megint konstatálom, hogy Bary József ur ismét azt a helyet foglalta el, melyet tegnap. Ezt azért említem, hogy mégis legalább akkor őt a teremből eltávolítani méltóztassék, midőn arról van szó, hogy az itt előadott tanúvallomásokra nézve kihallgattassék; mert nem lehetetlen, hogy bár a nagyságos elnök urnák nézete nem is egyezik meg azzal, de talán miut törvényszék, mégis elrendelni méltóztassék külön kihallgatását. Bary József ur per longum et latum meghallgatta az itt tett vallomásokat, pedig lehetnek valamely oly körülmények, melyekre nézve nem volna czélszerü, hogy azok iránt tájékozva legyen. Elnök: Bary József ur már eltávozott és igy feleslegessé vált a további intézkedés. Scharf József: Méltóztassék ngs. elnök úrtól megkérdezni tanutói, hogy melyik éjszaka vitték Móriczot Nagyfaluha ? Tanu: Én azt bizony nem tudom. Elnök : Melyik nap volt ? Tanu; Éu bizony nem tudom megmondani. Eötvös: Hány napig dolgoztak már Eszláron, mikor elvitték a fiút ? Tauu: Nem tudok semmit. Eötvös: Mert maga az első nap reggeltől mindig ott volt ? Tanu: Nem voltam az első napon ott. Eötvös: Itt van az iratok közt, hogy május 19-ik napján hivatalosan működött, mint csendlegény. És ezen a napon történt az átvitel Nagyfaluba ? Tanu: Az első napon nem voltam ott, és hogy melyik napon, a 2-ik, 3-ik, vagy negyedik napon vitték-e, azt nem tutudom most bizonyosan megmondani. Elnök: Durst András! (Bevezettetik). Ámult esztendőben maga is csendlegény volt Recsky úrnál ? Durst András tanu: Igenis. Elnök: Sokszor hallotta azt, hogy aki, mint tanu a biróság előtt áll, annak a hozzá intézett kérdésekre lelkiismeretesen meg kell mondani az igazságot ? Tanu: Igenis. Elnök: Most ily tanuképen áll a törvszék előtt; tehát teljesítse ezen kötelességét. Elnök: Hol született? Tanu: Rakamazon. Elnök: 29 éves, nős családos. Most mivel foglalkozik ? Tanu: Most szántó vető ember vagyok. Elnök: Tehát gazdálkodó. A mult esztendőben csendlegénye volt Recsky urnák? Tanu: Igen is. Elnök: Émlékszik-e arra, midőn Recsky csendbiztos ur. T.Eszlárról •Scharf Móriczot átvitte Nagy-faluba ? Tanu: Arra nem emlékszem, hogy mikor vitte át ? Elnök: Hát nem emlékszik reá, hisz maga ott volt ? Tudja-e azt, hogy Recsky ur kihallgatta azt a fiút? Tanu: Azt tudom, hogy kihallgatta ott Eszláron a község házánál, de Nagy-faluban nem tudom, hogy mikor melyik s napon hallgatta ki. Elnök: Más képpen mondom. Mikor Bakó ott szolgálatban volt Eszláron, maga is ott volt? Tanu: Bakóval nem voltam, mert én Juhászszal voltam. Elnök: Juhász ott volt Eszláron Bakóval? Tudja-e azt midőn Recsky csendbiztos ur átvitte Scharf Móriczot Nagy-faluba, akkor is Eszláron volt? Tauu: Én ott voltam ; de arról nem tudok semmit, hogy Eszlárról elvitték a fiut. Elnök: Maga ott volt és nem hallotta ? Tanu: Nem hallottam, hogy a járásbíróság előtt volt, az előtt láttam hogy nem csak egyszer'volt kihallgatva. Elnök: Főügyészhelyettes közvádló ur! Méltóztassék kérdést intézni tanúhoz mind azon körülményekre nézve, a melyekre beidéztetett. Szeyfiert: Mondja meg a tanu, hol tartózkodott maga ? Tanu: A község házánál. Szeyffert: Hiszen a községházánál vott a kihallgatás is? Tanu: De én nem voltam ben. Szeyffert: Hát micsoda dolga volt magáuak? Tanu: Én nekem egyéb dolgom nem volt, minthogy ben voltam az izraelitáknál. Szeyffert: A kihallgatásnál nem volt? Tanu: Nem. Szeyffert: Hát kitől hallotta, hogy hogyan törtéut a kihallgatás Nagyfaluban? Tanu •' Nem tudok én erről semmit. Szeyffert: Azt tudja, hogy visszahozták ? Tanu: Nem hallottam én semmit. Szeyffert: Arról nem hallott semmit sem, hogy Móricz vallomást tett Nagy-faluban? Tanu: Hallottam hogy tett, de hogy hol, azt nem tudom megmondani, Nagy-faluban-e vagy Eszláron. Elnök: Péczely Kálmán törvényszéki irnok! (Bevezettetik) On meg van idézve mint tanu és mint ilyen; de ugy is, mint szolgálatban levő, lelkiismeretes vallomást tartozik tenni, és amennyiben még kihallgatva sincs, nationaléjára nézve is meg fogom hallgatni. Elnök: Hol született ? Péczely: Abaujinegyében, Hernádon. Elnök: Elnök 50 éves, nős, gyermekes, kir. törvényszéki irnok. A mult esztendőben, midőn Bary József mellett mint tollnok működött, emlékszik arra, mikor Scharf Móricz Eszlárról átvitetett Recsky csendbiztoshoz. Beszélje el körülményesen, mi czélból és okból adatott által Scharf Móricz Recskynek? Tanu : Azért adatott át, mert T.-Eszláron már nem volt hol tartani a íiut. Bary vizsg. biró ur tehát ur tehát általadta Recsky csendbiztos urnák, kinek ugy is be kellett jönni lóvisitatióra. Én akkor épen nagyon beteg voltam s azért mondtam, hogy én is be fogok menni Nyíregyházára, mire a vizsgáló biró azt mondta, gondviselésére bizom a fiut vigyázzon, hogy a csendlegények kezére ne kerüljön. Átvittük Nagyfaluba. Elnök; Még egyet közbevetőleg. Hogyan vitetett a fiu, ugy mint tanu, vagy ugy mint vádlott ? Tanu; Ezt nem tudom, csak később hozatott erre nézve határozat. Amiut elérkeztünk Nagyfalura, mivel nagyon beteg voltam, leszállottam a szekérről, bementem a szobába, ott vacsorált éppen a Recsky család. Az asszony azonnal felállott, nekem helyet adott, hogy üljek le és vacsoráljak velük. Én erre azt mondtam, Isten őrizzen, én beteg vagyok, de az asztalhoz mégis leültem. Recsky leült és vacsorált, fejgörcsöm támadt és felkértem Recskyné asszonyt, hogy rendeljen hideg borongatást fejemre. Időközben széjjel néztem és nem láttam a kis fiut, mire kérdeztem, hogy hol van e kis fiu, midőn azt felelték, hogy a cselédházban van, kértem Recskyt, hogy hozassa be a fiut, mert felügyeletemre van bizva. Én pedig csak ugy felelhetek érte, ha mellettem van. Behozták tehát a gyermeket. Ott volt az asztal, (mutatja kezével az irányt), én itt ültem ezen a helyen, ott volt a bejárás az ebédlőből, a hátam megett a kályha, és a kis fiu a kályha mellett ült. Azután mondom: engedjék meg, hogy lelenyugodjam. Azt mondja Recsky ur: »No Péczely ur, megmutatom a czelláját, hol fog hálni.« Én ezzel megindultam, mire azt mondja Recsky a kis Móricznak, gyere te is, s kérdezett, hogy ha uem sért-e meg, ha ugy intézkedik, hogy Móricz is ott hálljon. Én azt mondtam : sőt ellenkezőleg én nagyon szeretem. Bementünk tehát a szobába, én épen leakartam feküdni, Recsky pedig kifelé menve épen az ajtókilincsét fogta, mikor azt mondta a fiúnak: »Tudod-e hogy hova mégy? Nyíregyházára felelt. De ott tudod-e hogy hova mégy ? A tömlöczbe! Nézd csak édes gyermekem, te tudsz mindent, mert hallottam habozó vallomásodat. Ha te tudsz valamit, miért nem vallod meg? Eddig a bűntény súlya apádra nehezedik, egész életedben lelkiismereted rabja akarsz lenni ? Szenvedni akarsz egész életedben ? Hiszen azzal nem könnyitesz apádon, ha tagadásban maradsz. Azt mondja erre a fiu: »Én szólnék de nem merek, mert ha szólok, a zsidók megölnek, vagy apám felakaszt.« Azt mondom rá: Fiam ha az ember az igazságot mondja, akkor a törvényszék mindig védelmére van. Ha az igazat mondod, a törvényszék védelmezni fog; nem fog egyetlen hajszálad sem megörbülni. Erre a fiu azt mondja: »Meg is mondok mindent.« Mit mondasz meg mindent ? Mondd meg hát nekem, — mert mindig tagadtad, — ismered-e Solymosi Esztert? Ismerem hát! Hogy nézett ki? Erre elmondta mint a jegyzőkönyvben fel van irva, melyet átadtam. Erre azt mondtam Recsky urnák: Uram! én beteg vagyok, sok időt nem tölthetek itt; de nagyon szeretném ha ezt a jegyzőkönyvbe felvehetnénk. Menjünk be az irodába! Bementünk tehát Móricz és Recski is, és ott amit Móricz mondott, jkönyvbe felvettem és Móricz sajátkezüleg irta alá. Akkor irtam Bary urnák részleteket arról a nagy dologról, miket Móricz vallott, és kértem, hogy intézkedjék, hogy mit tegyünk a gyermekkel ? Bekisérjük-e, vagy holnap ki akarja hallgatni ós akkor intézkedjék, vagy szíveskedjék által jönni. Ezen levelet a csendbiztos ur vette által, ez át adta egy csendlegénynek. Ez í azután átment Eszlárra és ugy a vizsgáló biró által jött. Bevé-