Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

gezvén a fiu elbeszélését, azt mondtam neki, fiam én tovább nem beszélek veled, azért van itt a vizsgáló biró ur, majd beszél az veled, itt van a jegyzék azt aláirtad. Én a jegyzéket összehajtottam és fejem alá tettem. A fiu sziutén lefeküdt velem a szobában. Én aludtam mikor Bary ur jött, Egresy László úrral. Felköltötték Móriczot, kihallgatták, én a jegyzéket átadtam az ajtón, visszafordultam lefeküdtem, és aludtam reggelig. Reggel kocsira ültem és beteg állapotban hozott be engem Nyíregyházára, a Nagyságos elnök ur is emlékezhetik rá, hogy néhány napig feküdtem. Elnök : Mikor Bary eljött maga nem vett részt a kihalgatásnál. Szeyffert: Mióta irnok Ön a kir. törvényszéknél? Tanu: Ugy gondolom 1876 óta. Szeyffert: Hát az előtt mi volt? Tanu: Dijnok voltam a törvényszéknél. Szeyffert: Mi volt még korábban? Tanu: Gazdatiszti irnok voltam. Szeyffert: Mindig gazdaliszti irnok volt? Tauu: Nem miudig, gazdálkodó ember is voltam. Szeyffert: Hát mondja meg, minő utasítással vette ön át a fiút ? vagy a csendbiztos vette át ? Tanu: A csendbiztosnak lett átadva, nekem pedig ugy adta át Bary ur, hogy figyeljek rá, vigyük be Nyíregyházára és adjuk ott át. Szeyffert: Az az ut egyenes Nyíregyházára Nagy-falun keresztül ? Tanu: Azt nem tudom megmondani, hogy az- e az egyenes ut, vagy nem ; de ugy van a dolog, hogy már este volt az idő ? Szyeffert.: Nem volt az még olyan későn. Tanu: De már egészen sötét volt, hát azért mentünk, Nagy-faluba, hogy Recsky csendbiztosuak ott a lakása, és ő éjszakára ott akart lenui. Szeyffert: Hisz ön is elvihette volna a fiút ? Tanu: Igen, ba nekem fuvart adtak volna. Szeyffert: Okvetlenül adtak volna. Tanu: Ha megrendelte volna a vizsgáló biró ur, miért nem; de ugy történt, hogy Recsky ur jött hazafelé Nyíregyházának ; valami katona lovak voltak nála .... Syeyffert: Mikor megérkeztek, hová tették a fiút? Tanu: Azt nem tudom. Szeyffert: Hát micsoda felvigyázó volt ön? Hiszen önre volt bízva, nem Recskyre? Tauu: Igen, de méltóztassék meghallgatni, hogy nagyon beteg voltam. Szeyffert: (közbevág) Nem lehetett nagyon beteg mikor rá ért a jkönyvet vezetni. Tanu: Nem kívánok az ellenségnek sem olyan betegséget. Szeyffert: Az nem volt betegség. Ön rá ért felügyelni, hogy a fiu hol van ; szeretném hát tudni, hogy mikor megérkeztek, hová lett a fiu ? Tanu: Az figyelmemet kikerülte és amidőu bementünk, széjjel néztem és kérdeztem, hogy hol a fiu. Hozzák be mondám, hadd legyen itt. És azután ott volt. Szeyffert: Hát mikor aludni mentek, kezdtek discurálni, de azt nem mondta el egészeu, csak beszélt neki, hogy őtet viszik a börtönbe. Először mondja meg, mi jogosította fel önt egyáltalában, hogy a fiúval ilyen beszélgetésbe ereszkedjék? Tanu : Mi jogosított fel ? Hát csak az kérem alássan, hogy láttam, hogy a fiu Eszlárou nem vallott semmit sem; hát mondom, mégis szeretném tudni, ha tud valamit, hogy megmondja. Szeyffert: Hát a vizsgáló biró? Hiszen önnek megszűnt a működése, még a tollnoki működése is megszűnt, mert tel volt * mentve. Tauu : Ez nem is volt olyan kihallgatás, csak egyszerűen felkérdeztem a fiút, kis jegyzéket vettem fel róla és a vizsgáló biró ur vette rendes jkönyvbe. Szeffert: Hát mondja el milyeu kérdéseket intézett hozzá, ön, és mit vallott a fiu ? Tanu : Már elbeszéltem egyszer kérem alásan. Szeyffert: Nem beszélte el. Hivatkozott a jegyzőkönyvre, de én nem hallottam az egészet. Hát mondja el. Tanu : Azt kérdeztem tőle, hogy ismered e Solymosi Esztert ? Szeyffert: Ezt már hallottuk. Tanu: Továbbá azt kérdeztem, hogy ki hivta be Solymosi Esztert, mondd meg. Ő azt felelte; apám hivatta be. Szeyffert: Hát hogyan tudja ön, hogy behivatta valaki ? Tanu : Ott voltam Eszláron, hallottam a vizsgálatot. Tökkel ütött volnék, ha ezt sem tudtam volna. Szeyffert: Hát mit felelt a fiu erre ? Tanu : Azt mondta, hogy apám hivatta be. Szeyffert: Mi volt a második kérdés ? Tanu: Az volt, hogy hát minek hivatta be apád ? Erre azt felelte: ott voltak valami gyertyatartók az asztalon, hogy azokat tegye fel a sifonra. Szeyffert; Ez volt a második kérdés. Mi volt a harmadik ? Tanu: Beszélt azután magától. Szeyffert: De hát mi volt a harmadik kérdés? Tanu; Én nem kérdeztem tőle semmit tovább; mert elmondta magától, hogy mikor a gyertyatartókat a sifonra tette, bejött egy magas barna koldus zsidó, az kihívta a templomba Solymosi Esztert és Solymosi Eszter bement a templomba. A mig a templomba ment vele, azt mondja, ott a magas zsidó megfogta és a földre teritette, a téglási és tarczali metsző lenyomta a mellét, a koldus zsidó fogta a fejét, a löki pedig elvágta a nyakát. Ézt igy sorban mondta. Szeyffert : Előfordult már Eszláron az a kérdés, hogy ki hivta be? Ki adta elő azt a körülményt? Mert én azt egyáltaláb an nem találom a vizsgálati iratokban, hogy az előtte való napon valakihez azon kérdés intéztetett volna, hogy Solymosi Esztert valaki behívta Scharfék lakására. Tanu: Ott van kérem a jegyzőkönyvben. Szeyffert: Csak azután kezdődik az és csak akkor jutottak tudomására annak, hogy Solymosi Eszter a zsinagógában lett volna és Scharfék lakására ment volna ? Tanu: Én nem tudom, de ugy emlékszem rá. Szeyffert: Nem emlékzehetik, mert itt vannak a vizsgálati iratok. A vizsgáló biró nem tudta, hogy Móricz beszélt-e a leánynyal vagy nem. Tanu: De kérem én ott voltam a vizsgáló bírónál Eszláron, hallottam hogy kir. ügyész és a vizsgáló biró urak mit beszéltek. Szeyffert: Legyen, hogy önök maguk bezzéltek róla ; de az iratokban annak nincs nyoma, hogy már május 19 és 20-án oly kérdés tétetett volna valakihez, hogy ki hivta he a leányt Scharfékhoz és mikor hivták. Ezt a kérdést ugy látszik öu tette legelőször és az után nagyon természetesen tétetett az mások által is. Tanu: Én pedig ugy emlékezem, hogy már ott volt az a kérdés téve. Szevffert: Az iratokban nyoma sincsen. Eötvös: Ngs. Elnök ur! Egy előterjesztést teszek tiszteletteljesen a tek. törvényszékhez, különösen kérem Nagyságodat, kegyeskedjék megendedni, hogy vagy Péczely Kálmán tanu után és a hozzá intézendő kereszt kérdések után, Recsky András csendbiztos ur is egy folytában hallgattassák ki és a hozzáintézett kereszt-kérdések is akkor tétessenek fel ; vagy miután most már két óra van, halasztassék el a tárgyalás holnapra és én esedezem, hogy akkor tehessem fel kérdéseimet. Friedman: Csatlakozom védő társamhoz, most nekem is volnáuak kérdéseim. Heuman; Tauu azt mondja, hogy az első kérdés az volt, hogy ismered-e Solymosi Esztert, mire a fiu azt felelte volna: igenis ismerem. A Péczely által fölvett jegyzékekből kitűnik, hogy az nem ig

az, ugy tudta meg hogy Eszter, mert anyja ennek szólította. Scharf József: Engedelmet kérek, olyan öreg embernek ugy hazudni a törvényszék előtt! A 19, 20, 21-én nem kérdeztek senkit a vizsgálatnál, hogy behívtam a leányt. Sem engem, sem a többi tanút nem kérdezték. Maga kényszeritette azon fiút reá. maga volt az első tanítója, aki tanította a hazugságra. Elnök: Ne sértegessen senkit, mert . . . Scharf József: Megyek a börtönbe. Elnök: (Heumanhoz fordulva): Azon jegyzék igy szól (olvassa) hogy a leányt Eszternek hivják onnan tudom, mert apám Eszternek szólította. Ezután a ma kihallgatott tanuk közül, Péczelyt kivéve azok, kik lényegesebb körülményt adtak elő, meghiteltettek, s ezzel a tárgyalás véget ért.