Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

66 ebéd után mintegy kétóra hossszat aludt. Ezen tanúvallomás kizárja Móricz tanuságtételének azon igazságát, hogy Buxbaum Ábrahám a Móricz által jelzett időben a zsidótemplomban lehetett és ott az állított cselekményben részt vehetett volna. Ily körülmények mellett is kiváló figyelemre méltatva azt, bogy a gyilkosság tárgya hiányzik; a vádhatóság részéről különben is elejtett gyilkosság s abbani bünrészesség vádjának fentartására minden alapos ok elenyészik, annálfogva az ezen bűntényekkel vádlottakat fölmenteni s a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását elrendelni kellett. A vád ós védelem részéről felemiitett rituális gyilkosság a törvényszék határozatának tárgyát nem képezhette, részint mert az állított vallásszertartás a gyilkosság indokául fel nem hozható, részint mert elesvén maga a gyilkosság, annak lehető indoka is elesett, és mert hogy ily vallásszertartás a vádlottaknál léteznék, sem a vizsgálatban beszerzett adatokkal, sem más hiteles és a törvényben elfogadott módon beigazolva nincs. Az előnyomozás alatt továbbá Oláh György tisza-dadai lakos, kerülő, junius 18-án délután 4 óra tájban a tisza-dadai határban az úgynevezett Csonka-Füzes felé menvén, útközben találkozott kerülő társával, Várady Andrással, ki arról értesítette, bogy a Csonka Füzesből jövő Kecskés József szolgája azt beszélte neki, hogy kevéssel azelőtt a Tiszában egy női bullát látott a Csonka-Füzes alatt a vizén úszni. A községi elöljáróság jelentése folytán esti 9 és fél órakor ifj. Zoltán István szolgabirósegéd, dr. Kiss Jenő járási orvos kíséretében, a helyszínére kimenvén, a hullát kiásatta és azt a nélkül, hogy az a sirból kiemeltetett volna, előleges szemle alá vétette, melynek végeztével óvintézkedések mellett újból eltakarittatta. Junius 19-dikén a hulla feletti birói szemle megtartatván, ez alkalommal kitűnt, hogy a hulla ruházata hasonlít a Solymosi Eszter által eltűnésekor viselt ruha darabokhoz, továbbá megállapittatott, bogy a bulla balkezének csuklójára egy kendő volt szorosan oda kötve, a melyben elázott, kenőcsszerü állományú kék festék találtatott: annálfogva a jelen volt özv. Solymosi Jánosné felhivatott, hogy a leánya által eltűnése alkalmával viselt ruhadarabokat körülményesen irja le; mi megtörténvén, kitűnt, bogy a hullán talált ruházat, az özv. Solymosi Jánosné bemondása szerint, Solymosi Eszter által eltűnésekor viselt ruházatával megegyez. Később a hullán talált ruhadarabok özv. Solymosi Jánosnénak, Huri Andrásnénak, majd Olajos Bálintnénak, Olajos Bálintnak, Lak Péternek és Feiner Istvánnénak is felmutattatván, ezek is azokban Solymosi Eszter ruházatát felismerték. A talált hulla és a Solymosi Esztert ismerő összes husz egyén által szemle alá vétetvén, ezek közül Szakolczay Julcsa a bullában Solymosi Esztert határozottan felismerte, Lázi János, Solymosi János, Jakab János, Juhász József és Juhász Andrásné pedig a hullában Solymosi Eszter tetemeit felismerni vélték; ellenben özv. Solymosi Jánosné, Garday Józsefné, Olajos Bálintné, Tanyi Józsefné, Szelley Gáborné, ifj. Pap József, Lapos János, Yárkonyi Ferencz, Tóth Mari, Solymosi János (Eszternek testvére) és Solymosi Zsófi a hullában Solymosi Eszternek tetemét fel nem ismerték, a bulla törvényszéki bonczolás alá vétetvén, a törvényszéki orvosok a hozzájuk intézett kérdések alapján véleményüket beadták. Minthogy azonban, a vélemény minden körülményre kiterjedő nem volt, és hogy az minél inkább biztos alapot nyerjen, elrendeltetett a hullának kiásatása és minthogy ezek véleménye azoktól eltérő volt, a szakvéleménynek az országos közegészségügyi tanácshoz felülvéleményre felterjesztetett. Az ellentétes szakértői vélemények felülvizsgálására megkeresett országos közegészségügyi tanács kimondotta. 1. Hogy a legtöbb jel arra mutat, bogy a nulla 15—18 éves nő teste volt, de nem állapitható meg határozottsággal, hogy nem volt-e egy-két évvel idősebb vagy fiatalabb. 2. A bonczjegyzőkönyv nem nyújt biztos adatot arra, hogy a halált vérszegénység vagy más testi baj vagy fulladás, okozta volna. 3. A halál beálltának ideje meg nem állapitható. 4. Nem valószínű, bogy a hulla 14 napnál tovább lett volna a vizben. 5. A nemi közösülés nagy mérvbeni gyakorlásának bizonyítására a bonczadatok nem elégsegesek. 6. Valószínűbb, bogy a szőrzet borotvával távolittatott el, de a kihullás lehetősége nem zárható ki. 7. A körmöknek a bonczolás előtti hiánya nem zárható ki. 8. Valószínűbb, bogy a bulla életében rendszerint nem foglalkozott durvább munkával s nem járt mezitláb, de az ellenkező sem zárható ki. Az 1881. évi junius 19—20. napjain teljesített bonczvizsgálat és azzal kapcsolatos eljárás folytán, tekintettel az orsz. közegészségügyi tanácsnak a bullára vonatkozólag kora, vizben létének tartama, foglalkozása, s e szőrzet miként eltávolítása tekintetében adott véleményére: azon gyanú merült fel, hogy idegen hulla Solymosi ruháiba öltöztetve, azon czélból dobatott a Tiszába, hogy a biróság félrevezetésével, elfogadtassék azon tény, hogy Solymosi Eszter, mint akinek álhulláján külsértés nyomai nem voltak, nem olyképen fosztatott meg életétől, amint azt Scharf Móricz vallomásában előadja. A gyanú e részben azon tutajosokra irányult, kik a Csonkafüzes közelében voltak, midőn a hulla megtaláltatott, és kik az őrizetükre bizott bullát, mig á községi elöljáróság a helyszínére érkezett, eltemették. Ezen tutajosok közül Herskó Dávid törvényszékileg hitelesített vallomásában, tutajos társa Matej Ignácz előadásával egyezőleg beismerte, hogy midőn junius 7-én tutajon Kerecseny mellett haladt el, régi ismerőse, Smilovics Jankel, ki éppen akkor rakodott tutajánál a parton, zsidónyelven azt kiáltotta át hozzá, hogy jó fizetésért szállitson el tutaján egy hullát, s midőn ő erre reá állott, azt mondotta, bogy a hullát majd útközben átadja neki és akkor majd megmondja, hogy hova kell azt szállítani. Beismerte továbbá, hogy jun. 11-én Kis- és Nagy-Tárkány között kikötvén, este Smilovics Jankel szintén megérkezett s az elhozott bullát azőn utasítással adta át neki, hogy azt tutaja alatt Dadáig szállítsa s ott ereszsze el. Elébb azonban a hullát azon ruhába öltöztesse, a melyet Eszlár alatt egy 30-=35 éves barna asszony fog neki átadói s arra is kitanította, hogy a ruhadarabot milyen rendben ! adja rá a hullára, s különösen, hogy azon kendőt, amelyben | a papirban takart festék lesz, a hulla balkezére kösse. Jutalomi képen 200 frtot igért s abból előlegül 56 forintot átadott. — Beismeri, hogy a hullát átvette és azt Matej Ignácz segélyével, ki a történteknek véletlenül szemtanuja volt, tutaja alá húzta s oda erősítette. Továbbá, hogy junius 16-án déltájban Eszlár alatt észrevette, hogy a barna 30—35 éves asszony ruhaneművel a kezében ólálkodik a tisza-eszlári parton. — Midőn pedig délután Eszláron alul a ládányi oldalon egy füzes mellett kikötöttek 4—6 óra tájban, a nevezett asszony csolnakon átjött a ládányi partra s a füzesben a magával hozott' csomó ruhát zsidónyelven mondott ezen szavakkal adta át neki; »Itt vannak a ruhák, Jankel küldötte neked a hullára.« Beismerte végül Herskó Dávid, Ignácz segélyével még azon este az öltöztették s azután ismét a tutaj alá uius 18-án, midőn Tisza-Dadán felül töttek, a hulla kiszabadult és partra vettetett. Smilovics Jankel törvényszékileg hitelesített vallomásában szintén beismerte, hogy 1882. évi junius 5-től 14-ig Kerecsenyben vesztegelvén, ez idő alatt junius 6. vagy 7-én régi ismerőse Vogel Amsel is oda érkezett s elbeszélvén neki a tiszaeszlári esetet, előadta, hogy miután Solymosi Eszter megölésével a zsidókat gyanusitják, ez utóbbiak most egy Solymosi Eszteréhez hasonló ruházatba öltöztetett bullát akarnak a Tiszán ; leusztatni, s fölszólította őt, hogy vállalja el a hulla szállítását; előadván, hogy megbízóinak egyike Meudelovits Nisen vajnagi I lakos. Vogel Amsel rábeszélése folytán ő a hullausztatást 500 írtért elvállalta s előlegképen 80 frtot Vogel Amseitől fel is vett. Az alku megtörténtével Vogel Amsel azt mondotta, bogy a hullát két zsidó a szentmártoni révben fogja neki átadni, uta; sitván őt, hogy azt tőlük átvévén, Eszlárig szállitsa s ott ereszsze szabadon. Jun. 7-én szeklenczei tutajosok (Herskó Dávid és társai) baladván el Kerecseny mellett, minthogy közöttük felismerte régi ismerősét Herskó Dávidot, sajkán elment annak tutajához s megbeszélvén vele a dolgot, Herskó Dávid a hullaszállitást 120 írtért elvállalta; mire ő utasította, hogy Tárkánynál kössön ki, ahol a hullát szándékozik neki átadni. Erre Herskó Dávid tovább utazott, ő pedig junitis 10-én este a hullának átvétele végett elindult a szentmártoni révhez, a Tiszaparton Grosz Márton és Klein Ignácz tisza-eszlári zsidókat pillantotta meg, kik kocsiban a bullával reá várakoztak ott, s miután kölcsönösen megismerkedett nevezettekkel, ezek kocsiján, Tárkányba utazott. Oda szállítva, délután 3 óra tájban Tárkányba bogy a hullát Matej e czélra átvett ruhába helyezték, a honnan jua Csonkafüzesben kikö-