Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

— 67 — érkezvén, a hullát a ko«sir levették 3 ő azt a kocsin volt deszkából készített kis tutajon a vizbe vive, Herskó Dávidnak átadta s a kikötött jutaljomból 40 frtot adott neki. A két tiszaeszlári zsidó tőle azzal vált el, hogy sietnek, mivel még a hulla ruházatáról kell gondoskodni, :.ijelentvén, hogy azt az eszlári parton egy asszony fogja átadni s egyúttal kitanítván, hogy a hullát miképen kell felöltöztetni, különösen hangsúlyozván, hogy a festékes kendőt a hullja égik csuklójára kell kötni s a hullát Tisza-Eszláron alól kell -zabadon ereszteni. Vogel Amsel vádlott tagadja, hogy ő bizta volna meg Smilovics Jankelt a hulla szállításával. Vádlott Grosz Márton és Klein Ignácz szintén tagadják, hogy ők lettek volna azok, kik a hullát Szent-Mártonnál, illetőleg Tárkánynál Smilovicsnak átadták. Solymosi Eszternek svt anya és több asszonyok által felismert ruhái a tisza-dadai Csonkaíüzesben kifogott hullán feltaláltatván, a gyilkosság és a b npártolásra vonatkozó vád tekintetéből szükséges annak tü '.et- bb megvizsgálása, hogy az emiitett hulla Solymosi Eszter bullája volt-e, vagy nem. Eltekintvén egyelőre Smilovics Jankel, Herskó Dávid vádlottak és Matej Ignácz tanuua állomásaitól, megemlittetik, hogy a bulla felismerésre bocsájUv.' tanuk közül Solymosi Eszter anyja, özvegy Solymosi Jánosáé, továbbá Eszter testvérei és mások is, akik őt életébe ismerték, a megtekintett hullában az eltűnt Somolymosi Esztert fel nsm ismerték; minthogy azonban a hulla haja és szemöldökszőre hiányzott, arczvonásai pedig a m. kir. egyetemi tanárok és az országos közegészségügyi tanács véleménye alapján feltételezhető több napi vizben léte miatt szükségkép elváltoztak, mely körülményt a hulla arczának ferdeségét, az ajkak duzzadtságát és a nyelvnek a fogak közti voltát igazoló tanuk bizonyítják, és minthogy ezek szerint valószinü, hogy a hulla arcza már n u volt felismerhető állapotban, midőn a tanuk megnézték és azért ezen tanuk nyilatkozatának magában véve jelentőséget tulajdonítani nem lehet; tekintetbe véve még azt is, hogy a hulla nem a rajta volt ruházattal tétetett ki szemlére, áll ez azon tanukról is, kik a hullában Solymosi Esztert felismerni vélték, akik különben is e részben nyilatkozatukat a végtárgyaláskor megváltoztatták és e miatt esküre sem boesájtattak. A bonczoló orvosok véleménye szerint a hulla legalább 18, de valószínűleg 20 évet is elért egyéné volt. Ezen életkor-meghatározással szemben áll a hulla exhumácziójánál alkalmazott m. kir. egyetemi tanárok véleménye, mely szerint a hulla 14—17 éves egyénre mutat, és némileg az orsz. közegészségügyi tanács véleménye, melynél fogva a legtöbb jel arra mutat, hogy a hulla 16—18 éves nő teste volt, de ki nem zárható, hogy nem volt-e egy-két évvel idősebb vagy fiatalabb. A bonczoló orvosok megállapították, hogy a halál oka általános vérszegénység volt, melyet a belvizsgálás által konstatált tüdőgümőkor, tüdőlégdag, a jobb szivgyomrocs túltengése, a máj kisebedése és szemcsésedése, valamint gyomorhurut idéztek elő; továbbá, hogy a hulla már mint ilyen került a vizbe, hogy legfeljebb 10 nap előtt elhunyt egyéné volt, az egyetemi tanárok véleménye szerint pedig a halál legközelebbi okául az általános vérszegénység ez esetben el nem fogadható, és a körülmények odamutatnak, hogy a hulla vizbe fult, a bonczolás előtt több hetekkel meghalt egyéné volt. Az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint a bonczjegyzőkönyv nem nyújt biztos adatot arra, hogy a halált vérszegénység vagy más testi baj, avagy fuladás okozta volna, a halál beálltának ideje pedig meg nem határozható. A bonczoló orvosok azon nézetben voltak, hogy a hulla 3—4 napnál tovább nem lehetett a vizben; a szüz-őr hiánya és a hüvelynek szerfeletti bőségéből következtették a nemi közösülésnek nagy mérvbeni gyakorlatát; az egyetemi tanárok és az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint pedig, a közösülés nagy mérvbeni gyakorlatának bizonyítására a bonczadatok nem elégségeseb. Az egyetemi tanárok azon véleményben vannak, hogy a hulla több heteken át a vizben volt, az országos közegészségügyi tanács pedig azt, hogy a hulla nem ily hosszú ideig volt a vizben, határozottan meg nem állapithatónak mondja, de nem tartja valószínűnek, hogy a hull 14 s talán ennél is egynehány nappal tovább lett volna a vizben. Megállapították a bonczoló orvosok, hogy a hulla haja és szőrzete mesterségesen lett eltávolítva és kijelentették, hogy a lábak és kezek alkotása azoknak és a körmeinek gondos ápolása nem szólhatnak a mellett, hogy az elhunyt egyén életében durvább munkával dolgozott volna, avagy czipő nélkül (mezítláb) szokott volna járni, de mindezek azt bizonyítják, hogy könnyebb életmódot folytatott, s igy minden valószínűség szerint nem azon osztályhoz tartozott, mely durvább házimunkával foglalkozik. Az egyetemi tanárok véleménye szerint a haj és szőrzet nem mesterségesen lett eltávolítva; a lábak és kezek alkotásából és az első bonczoláskor már teljesen hiányzani kellett körmöknek állapotából éppenséggel nem lehet következtetni, hogy a hulla a könnyebb életmódot folytató és lábbelit folytonosan viselő osztályhoz tartozott volna; az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint ugyan sokkal valószínűbb, hogy a haj és szőrzet mesterségesen, pl. borotvával távolittatott el, de a kihullás lehetőségét sem zárja ki, valamint azt sem, hogy a körmök már az első bonczolás előtt hiányoztak. Valószínűbbnek mondja ugyan, hogy a hulla életében rendszerint nem foglalkozott durvább munkával és nem járt mezítláb, de az ellenkezőt nem zárja ki. Ezek szerint a honczolást teljesített orvosok által megállapított Solymosi Eszter koránál több évvel magasabb életkor bizonyítottnak nem tekinthető, azon jelenségek pedig, melyek az eset ismert körülményei mellett annak kétségtelen bizonyítására szolgálnának, hogy a hulla nem volt Solymosi Eszteré, nincsenek kellően kimutatva. Ily jelenségek lettek volna: az első bonczoláskor megálllapitott általános várszegénység és az abból eredett halál, a halinak a bonczolás előtti beálltának rövid ideje (legfeljebb 10 nap) a hullának, mint ilyennek a vizben alig 3—4 nappal a bonczolás előtt jutása, a nemi közösülésnek nagymérvbeni gyakorlása; ellenben az egyetemi tanárok által megállapított 14—17 éves életkor a vizben létet heteken át, a haj letörései és kihullása a hullaáztatás (maceratió) folytán kihullott körmeinek a bonczolás előtti hiánya, az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint sem zárható ki. Ezek pedig oly jelenségek, melyek figyelemmel arra is, hogy az orsz. közegészségügyi tanács véleményének indokait nem közölvén, nem lehet tudni, hogy mily boncztani adatok alapján tért el a hulla valószinü életkora meghatározásában az egyetemi tanárok véleményétől, és arra is, hogy a hulla Solymosi Eszter kétségtelen ruháiban találtatott, megengedhetővé teszik, hogy a hulla Solymosi Eszteré lehetett. Zurányi Kálmán és Szűcs János tanuk vallomása szerint a hulla jobb lábán sebnyom volt látható, erről a bonczjegyzőkönyvben említés téve nincsen, és a bonczolásnál alkalmazott szakértők a végtárgyaláskor tett előadása szerint a hulla jobb lábán jelentkezett folt lemosás és posztóval történt dörzsölés után elenyészett anélkül, hogy annak helyén a lábon észrevehető jel maradt volna hátra. Bebizonyitottnak nem vehető tehát, hogy Solymosi Eszter anyja és Szakolczay Julcsa tauu által emiitett tehéntaposásnak nyoma a hulla lábán mint hegedt seb és különösen ismertető jel meg lett volna. Áttérve Smilovics Jankel és Herskó Dávid vádlottak vallomására, ezen vádlottak egy hullának a Tiszán történt úsztatását a vizsgálat folyamán beismerték és beismerő vallomásukat a törvényszék előtti hitelesítés alkalmával megtartották, azonban figyelemmel egy részt arra, hogy a szakértők véleménye alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy a kérdéses hulla Solymosi Eszteré volt, másrészt pedig arra, hogy nevezett vádlottak első kihallgatásuk alkalmával hullacsempészetről mitsem tudtak, hogy Herskó Dávid Matej Ignáczczal, Smilovics Jankel pedig Herskó Dáviddal lett szembesítés után tették későbbi beismerő vallomásukat, mindketten pedig utóbb ebbeli vallomásukat visszavonták; továbbá tekintve, hogy Smilovics Jankel a hullacsempészet czélját különféleképen adta elő, hogy nem egyezik meg Herskó Dáviddal azon körülményre nézve, hogy Kerecsenynél, bel értekezhetett Herskó Dáviddal a hulla átadása és szállítása felől, sajkán, ennek tutajához bemenve-e ? ugy a mint ő állítja, vagy pedig a partról Kerecseny mellett elhaladt és ki sem kötött, s Herskó Dávidnak zsidóul oda kiáltott. A mint Herskó Dávid elbeszélte, ugyanők meg nem egyeznek abban sem, hogy a hulla usztatásért Smilovics mily összeget adott Herskónak, hol történt a pénz átadása, és először arra nézve is különbség volt vallomásukban, hogy Tárkánynál a hulla átadása miként eszközöltetett. Smilovics azonkívül beismerő első vallomásában azt állította, hogy a hullát felöltöztetve hozták neki Szent-aMártonba és a ruházatát is leirta, a mi pedig meg nem egyezik avval, a mit Herskó Dávid állit, hogy a ruha T.-Eszláron alól a ládányi oldalon adatott rá a hullára. Mind olyan apróbb mellékes körülmények ugyan, de arra engednek következtetni, hogy mindkét vádlott beismerő vallomása nem volt őszinte, főleg ha figyelembe vétetik, hogy Csepkanics Jura első vallomása és a végtárgyalásnál tett előadása