Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

módosítom, minden szavam tökéletes igazság volt. Fáradt vagyok csak egy pár szavam van még. Sokszor volt említve itt e teremben az antisemitizmus, már a közvádló főügyész ur is hiTatkozott reá, mint a mely átkos küzdelmet folytat a filoseraitizmussal. Bővebben akartam beszélni e kérdésről, miután oly gonosz fanatizmussal belejátszik e perbe, de erőm es az időm 18 fogytán van. Megjegyzem azt, hogy ez a láz, az az oktalan és tárgytalan láz nem hazánkban, és nem fajunknál kezdődött, hanem az idegen tőidnek, idegen nemzetnek korcs szülötte. Muszkaországból, Németországból jött le hozzánk, és nincs áldás ntján, nincs áldás a kézen, mely ezt terjeszti. Mi czélja volna, ha sikerülne, azt a gondviselés tudná csak megmondani, de nem sikerülhet az a jelszó, melyet hangoztatnak: »Ki a zsidókkal Jeruzsálembe!« Ez a jelszó nem fog igaz lenni. Irtóztató haragot és gyűlöletet vont magára, ki ezen áramlat útjába mert állani. En tek. törvényszék mertem; tudtam, hogy engem magával nem sodor, de azért jót nem állhattam, hogy nem tipor el; mert az áramlat oly nagy volt, hogy az vagy elsodorni vagy eltiporni szokta az embereket. En nem biztam abban, hogy nem tipor el, de tudtam, hogy köteleséget teljesítek, ha törvénykezés terén parányi erőmmel útját állom ennek. A közélet terén és a történet lapjaiból megtanultam, hogy midőn a társadalmi izgalom korlátot nem ismer és szoczialis természetűvé válik; midőn a munka és ősiség fellázad a tőke ellen s annak uralma ellen, álürügyek alatt, az antisemitizmus jelszavával: tudtam, mondom, hogy akkor az a kormány, mely a rendet szuronyok hataiinával fogja helyreállítani, fáradságának jutalmát a nemzeti szabadság egy nagy részét fogná elvinni; én pedig minden erőmmel hozzá akartam járulni azon becsületes munkához, hogy nemzetünk minden szabadságát megmenthessük. Én nem akartam megengedni, hogy a mi parányi erőm van, azt fel ne használjam arra, hogy ily átkozott mozgalomnak, mely a tisza-eszlári per körül állott , elő, útját ne álljam. Útját akartam állani, de én magam nem tehetem, hanem útját fogja állni a tekintetes törvényszék bölcs és szigorú igazságszeretete Az izgatásnak vége lesz nemsokára, mert a végtárgyalás s mindaz, a mi ennek alkalmával kiderült, bizonyítja azt, hogy a mely izgatásban nincs igazság, annak sikerülnie nem lehet, a mely ügynek a hazugsággal és szenvedélylyel szövetkezve kell küzdeni, a melynek egyéb fegyvere nincs, mint legfeljebb még a törvénytelenség, az Magyarországon, a magyar nemzet kebelében diadalra nem juthat, és ha juthat is valamikor, a magyar birói kar szövetségül hívására bizonyára nem. Azt mondta egy vezér ezen irányú áramlatnak a mult év őszén Drezdában: Meg kell oldani a zsidó kérdést, a mint megoldatott a hun és megoldatott a török kérdés. Európa az árja fajé, pusztuljon a turáni. Ugy kell megoldani ezt az európai kérdést is : pusztuljon a zsidó! Feltalálták ezt a jelszót az oroszok és a német chauvinisták. A magyar és török faj ellenében azt mondották: Európa az árja fajé, pusztuljon onnan a turáni, és ha az a jelszó, a melyet az antiszemiták Európaszerte kilöktek, uralkodnék, ezen jelszó nemzetünk végenyészetét, Európából kiszorítását, vagy ha azt nem lehet, leigázását vonná maga után. S e jelszót magyar emberek is hirdetik! Csakhogy midőn valaki magát vak és szennyes szenvedélyeknek engedi át, akkor a következtetéseket, melyek abból származnak, megmérni nem képes. Azt mondta a magán vádló előterjesztése végén, hivatkozván a keresztények istenére, hogy majd ha a porba tiprott keresztény zászló újra felemelkedik a porból, a mint egykor őseink megküzdöttek a török oroszlán ellen, ugy fogunk mi is megküzdeni a zsidó sakálok ellen. Én is keresztény vagyok, t. magánvádló ur, és igénytelen családom tisztes hagyománya közt emlékezés van egyik egyenes ősömről, ki épen 200 esztendővel ezelőtt azokkal szenvedett a protestáns vallásért, kik a gályákra lettek elhurczolva. Egyenes ősöm a Tököly-féle pártütés és a vallás miatt való üldöztetés korszakában végig szenvedte mind azt a sorsot, a melyet most a zsidóknak akarnak némelyek Magyarországon készíteni. Emlékszem arról is, a mit a történelem tanit, hogy midőn nyolezvan s nem tudom hány protestáns lelkészt a gályákra vittek vallásuk miatt, noha azon ürügygyei, hogy a korona ellen támadást akartak intézni, de az igazi ok a vallásüldözés volt, akkor Európa összes protestáns hatalmai, Svájcz, Holandia, Anglia, érdeklődtek ez ügy iránt és a félvilág hatalmi és pénzbeli segélyt nyújtott a gályákra vitt szegéuy protestánsoknak a vallási üldözők körmeiből való megmentésére. Engemet, mondom igénytelen családom hagyományai is emlékeztetnek ezen szomorú korszakra s hogy a vallásküzdelmek ürügye alatt, hasonló szenvedések által, ne sujtassék egy vallásfelekezet, milyenekkel őseim sújtattak, ez is egy ok, mely engem arra indított, hoyy e védelmet elvállaljam. Keresztény vagyok én is, de uem az én istenem szavait hallottam a t. magánvádló ur e szavaimban, hanem az ádáz gyűlölet szavát, mely nem ismer sem keresztény, sem zsidó, sem semmiféle istent; mert ha ismerne, akkor csak világos tények alapján emelne vádat és nem keresné halálát azoknak az embereknek, kikre halálos bűntényt bebizonyítani nem tud. A porba tiprott keresztről szól magánvádló ur. Ki tiporja a keresztet, hitünk jelvényét a porba? Talán a zsidóság? Az a maroknyi nép-e, mely piszszenni sem mert, az tiporná sárba a keresztény zászlót ? Nem, ha e zászló valamikor sárba lesz tiporva, tiporják azok, kik a kereszt szent jelvénye alatt, keresztes háborút hirdetnek szerte az országban és annak határain kivül; mert az istent nem gyalázza meg senki jobban, mint az, a ki annak nevében más felekezetüeket üldöz. Azt mondja magánvádló ur, őseink örömmel megküzdöttek az ozmán oroszlán ellen, majd megküzdünk mi is a zsidó sakálokkal szemközt. Sok gonosz ellensége volt már a magyar nemzetnek, de nem olyan, ki annyira lenézte, hogy azt mondja: Magyarországot a magyar nemzetet irtóháboruval fogják megtámadni saját zsidói, a kik annak parlamentjében együtt ülnek velünk, kik közre működnek a törvényhatóságokban, a sajtóban, a tudományos egyetemen, az iskolában, s mindenütt, kik birtokos társaink, kik nagy részben magyarok és jó hazafiak, és pedig az orthodoxok és neologok egyaránt, kiknek vannak társadalmi bűneik a hosszú elnyomatás következtében, de társadalmi bűnök nélkül mi sem vagyunk. Oly ellensége, mondom, még nem volt a magyar nemzetnek, ki feltételezte volna, hogy e nemzetet a maga 8 milliónyi számával, iatellectualis fölényével nagy birtoka és hazaszeretete mellett is az alig 5—000,000 zsidó fogja megsemmisíteni, s a kereszténység zászlóját porba tiporni. Oly ellensége e hazának még nem volt, soha nem is lesz, én legalább ily nyomorultnak nem fogom fel ennyire, le nem nézem azon nemzetet, melyhez tartozom. Tek. törvényszék! Zárják be az iratokat, azt a sok szenynyet, tévedést és szörnyűséget temessük el az aktákba örökre. Láttunk gyermeket, ki megtagadja, nem ismeri meg élő apját, láttunk anyát, ki nem ismerte meg holt gyermekét, láttunk gyermeket, ki gyilkossággal vádolja saját édes apját, láttunk apát, ki hamis esküvel vádolja gyermeket, halottunk tanukat egy községből, hol agyonütéssel fenyegették azokat, kik maguk meggyőződése szerint mernek vallani, hallottunk szavakat, melyek arra irányulnak, mintha Magyarországon a zsidóság és a keresztények keresztes harezot vívnának; mind ez idegen szellem, idegen irány kifolyása. Nincs köztünk tek. törvényszék bár idősebb, bár fiatalabb legyen nálam, ki arra tudna emlékezni, hogy a magyar nép szivében ily tárgyalás, ily czéltalan, ily undok, ily átkos irányzat föltámadhatott, gyökeret verhetett volna. Ez az irányzat jött a Neva felől, jött Berlin felől, de a Magyarország fiai szivében nem támadt, meg sem fog gyökerezni soha; hanem el fog halni csakhamar! Legyenek ezen akták örökké bezárva gs soha többé fel ne nyitva! Ama szellemeit a középkor gondolkozásának, ama vád furiáit pedig, melyeket némelyek felidéztek, zárjuk be a téntatartó sötétségbe, a honnét előmásztak. Kérem a tek. törvényszéket, hogy azokat, kiket én védtem, az ellenök felemelt vád terhe s anDak minden következtetései alól fölmenteni, és nyomban szabadlábra bocsátani méltóztassék. Szeyffert: Tekintetes törvényszék. Indítványozom, hogy vádlottak a vád alól felmentessenek, a tényállás ki van derítve, vádlottak bűntelensége meg van állapitva, én az ügyet ítélet alá bocsátom. Szalay: Két nap óta folytonosan hallom a támadásokat, a melyek órákon és órákon keresztül idéztetnek azon ügy rövid előterjesztése ellen, melyet előadni kötelességem volt. Tisztelettel kérem a tekintetes törvényszéket, méltóztassék nekem a holnapi napon módot nyújtani arra, hogy feleletemet megtehessem. Az elnök: A vádhatóság részéről az ügy ítélet alá bocsáttatván, a magán vádló képviselője által adandó válasz a holnap d. e. y

a9 órakor kezdőző ülésben fog előterjesztetni, Ezzel az ülés d. u. 4 órakor véget ért.