Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

48 körülményeknél fogva a nélkül, hogy a szerénytelenség vádját akarnám magamra vonni, ki merem mondani, hogy a bonczolásnál eljárt szakértő urak egyáltalában nem voltak hivatva ily vizsgálat után a kor megállapítására nézve nyilatkozni. És miután Solymosi Eszter 14 éves §3 4 hónapos volt, i más részről hazánk és külföld legnagyobb orvosi tekintélyei, szaktudósai által ezen hulla lehetőleg 14 évesnek állapíttatott meg, természetesen egy latitude-del a kor azonossága nemcsak ki nem zárható, de sőt itt az orvosi tudomány objektív jelenségei alapján kimondandó egy nagy eltérés a bonczoló orvosok és az egyetemi szakértők közt. Ez vonatkozik azon időre, a mely időben az az egyén, a kié a hulla volt, elhalt, és vonatkozik azon időre, a meddig a hulla a vizben volt. Solymosi Eszter eltűnt ápril 1-én, a hulla megtaláltatott junius 18-án, 79 napi időköz van itten. A kérdés az, hogy a hulla van-e 79 napos, lehet-e azon egyén 79 nap óta halott, és hogy a hulla tölthetett-e 79 napot a vizben ? Hozzá teszem, hogy magából abból, hogy azon idő óta semmi hire nem volt, s a vizben azon időt nem tölthette, tökéletes emberi biztossággal a nem identitás még nem következtethető. Mert hát az eltűnt egyén élhetett még egy ideig másutt is, tehát az ápril 1-i halál minden más lehetőséget kizáró tökéletes emberi biztossággal nem következtethető. De itt az egy ideig tovább élés nem forog fenn, legalább jelenség nincs arra, hogy fel lehessen tenni azt, hogy Eszter élhetett-e tovább; a kérdés tehát abban az alakban áll fenn, amelyben a tek. törvényszék azt a szakértőkhöz intézett kérdéseiben formulázta, hogy vájjon az a hulla lehetett-e 79 napos hulla, és hogy ezen időt tölthett-e a vizben? Hogy igen, arra nézve a magy. kir. egyetem tanárai négy-öt, vagy több okot hoztak fel. Az egyik az epidermis hiánya, a másik a szőr és haj hiánya, a harmadik a körmök hiánya, a negyedik ok a ruhákon talált foltok, az ötödik ok az adipocera jelenléte, a hatodik ok a törzset takaró izomrészek rózsaszínű volta. Ezen hat jelenség mind olyan, amelyeknek részint valódiságát, részint jelentőségét a szakértő orvos urak kétségbe vonták. Az epidermis hiányáról ők nem nyilatkoztak látleletükben, ha jól emlékszem, pedig arra, gondolom, hogy jól emlékszem, általában bőrfolytonossághiányt konstatáltak a koponyának jobb- és balfarzatán s ezenkívül a kéz hiányzó körömrészén kivül az epidermis hiányát nem konstatálták és csak annyit mondtak, hogy a mellen a bőr kékes czafatokban hámlott le s másrészt a felhám hiányzott volna, arról nem nyilatkoztak, nyilatkozatuk tehát e tekintetben, valamint látleletük is múlhatatlanul hézagosnak tekintendő. Hézagosnak tekintendő azért is, mert ők maguk is ugy nyilatkoznak, hogy a hulla legalább három nap óta vizben lehetett, már pedig ha ez igy van, bárkinek a hullája legyen is a vizben, nincs rá eset, hogy annak a végtagjain, a kézfejen, s lába ujjain sebnél a bőr fel ne duzzadjon és oly szint ne öltsön fel. mint például a mosónőnek kezei a mosás közben. Hiszen bárki tartsa kezét nem nagyon hideg vizben néhány óráig, tapasztalni fogja, hogy a kéz ujjain az epidermis felduzzad; megtörténik ez az élőnél is, akinél az életerő működik 8 lehetőleg ellentáll; megtörténik ez a hullánál még inkább, ha csak néhány napig van a vizben. Három napig, mint állítják, a végtagok felhámjai felduzzadnak, kimosatnak, és bekövetkezik az elszintelenedés. Ami pedig az egyes részek simaságát, finomságát illeti, amit maguk a szakértő orvos arak is konstatáltak, ez nem jelent egyebet, mint az epidermis távollétét, felhámzás és a kéznek, lábnak bőrfinomsága, simasága csakis igy magyarázható meg, hogy a hullának addig czipőben kellett járnia és hogy durvább munkát soha nem végzett. Ez is megint csak feltevés, mert a hulla, ha róla a felhám elvész, legyen az királyasszonyé vagy koldus asszonyé, mind egyforma. Mig élnek, addig van külötibség köztük, de azontúl megszűnik a különbség; az epidermis nem rothad el oly könnyen, mint például az izom és az izmoknak legnagyobb része. Az exhumáló tanár urak a leggondosabb keresés daczára az egész hullán nem találtak epidermist deczember 7-én, pedig ha deczember 7-ig volna, mint a hogy talán lehetne következtetni a bonczoló orvosok látleletéből, akkor epidermis részeket, felhámsejteket, pikkelyeket stb. találni kellett volna abban a keserű vizes ferslógban, a melyben a hulla volt. Yan más bizonyiték is, hogy a felhám lehámlott. A ruhák dr. Felletár országos müvegyész, dr. Belky és dr. Glück szakértők által megvizsgáltatván, azokon felhám-sejtek, pikkelyek, irharészecskék, a hulla rothadásából származó zsírrétegek stb. találtattak. Már maga ez a körülmény azt bizonyitja, hogy az a hulla, a melyen ezek a ruhák voltak, a rothadásnak oly fokán volt, hogy a felhám lehámlott és a környező közegek által egy része elkallódott, részint pedig a ruhára tapadt. Igaz, tudom, hogy erre magánvádló urnák majd az a megjegyzése lesz, hogy azok a ruhák más hullán voltak és ugy öltötték rá a dadai hullára. Beszédem folyamán majd későbben rátérek erre az ellenvetésre; most legyen elég aunyi, hogy már maga az a körülmény, hogy az epidermis hiányzott, a mi pedig ba van bizonyítva, igazolja azt, hogy ez a hulla nem két-három napig volt a vizben, azt állítani a bonczoló orvos urak jónak látták. De van egy más körülmény is ennek igazolására és ez a szőrnek, hajnak hiánya. Nevezetes az, tekintetes törvényszék, és nem hiszem, hogy lett volna még ily óriási méretű per, a mely oly annyira egy hajszálon függött volna, mint a jelenlegi. Nem hiszem, — legalább tudomásom szerint és ezzel különben nem akarok nagyon sokat mondani, — hogy az összes müveit nemzetek büntető törvénykezési gyakorlatában a hullaszőr és haj jelenlétének vagy nem létének oly óriási fontosság tulajdoníttathatott, vagy tényleg tulajdoníttatott volna, mint a jelen esetben. A bonczoló orvos urak röviden bánnak e kérdéssel: azt mondják, a hulla a hajtól szörzettől megfosztva volt. Ez azt teszi, hogy valaki azt lekaparta, kitépte, leborotválta stb., de a mindennapi közönséges értelemben egyáltalában nem jelenti azt, hogy rothadás folytán töredezett vagy mállott le a szőr és haj, leginkább szoktuk ez alatt azt érteni, a mit az orvos urak ugyan nem mondanak, de a mi a közönség közé kiszivárgott és a mit széltiben beszélnek az ország egyik határától a másikig, hogy a hulla le van borotválva. Már pedig, miután Solymosi Eszterről csakugyan nem állította senki, hogy a haja meg van borotválva és valószínűleg nem is tette azt senki, ennélfogva bizonyos a hullacsempészet; legalább erre is alapítják a hullacsempészetet. Azonban az isteni gondviselés megmagyarázhatlan bölcsességénél, a tek. törvényszék kegyes határozatánál fogva, a magyar kir. egyetem szakértő tanárai mult évi deczember 7-én a hullát megvizsgálván, azon szőrzetet találtak a következő állapotban: a hajtüszők a fejen természetesen meg vannak egész mennyiségökben, csakhogy az egyik hajtüsző üres, sem a hajcsonk, sem a hajhagyma nincs benne, a másikba benn van a hajhagyma és a hajc3onk, de a tüszőn belül van, a harmadikban benn van a hajcsonk, de kinn a bőr az irha felszínén. Tehát három állapotban levő tüsző találtatott. Az elsőt, mely üres, sem borotvával, sem auri pigmentummal nem lehet üressé tenni, amint ez utóbbi Kiss Jenő orvos urnák a végtárgyaláson jutott az eszébe, a második, melyben a hagyma és csonk benn ül s a felszínre ki nem ér, hanem belül töretett le, a borotvával szintén nem volt olykép tehető, mert ha a bőr le nem metszetik, a borotva nem megy a bőr alá, a harmadik, amely kiér a bőr felszínén, s e fölött áll, eltávolitható ugyan borotvával, de mikép lehet a borotválás theoriáját a második kétféle hajtüszőre nézve megérteni, ez a kérdés? De előállanak a bonczoló orvosok és oly leleményességgel, amely Edisonnak is becsületére válnék, találnak hypothesiseket, amelyekkel igazolják, hogy miért olyan a második s miért olyan a harmadik. Nincs itt igaz dolog, egyik hypothesis jő a másik után. Solymosy Eszter elvész, a hypothesis: megölték a zsidók, erre nézve bizonyiték nincs; előli a Samuka s a hypothesis, a Samuka jól tudhatta, erre nem adnak sokat, előkerül Móricz: a hypothezis; őszintén beszélt Nagyfaluban és igy végesvégig, de a hypothesiseknek e végtelenségig menő lánczolata sehol sem oly érdekes, mint a bonczoló orvos urak munkálatában. Amelyik hajszál kiáll, arról azt mondják, le volt borotválva ; amelyik hajszál meg van, de belül a hajtüszőben rejlik, arról azt mondják, hogy mumifikálódott a hulla s a mumifikálódó irha mellett behúzódik a hajszál. Igaz, hogy ez a tudománynyal ellenkezik, hogy a szakember nézeteivel meg nem ! egyezik, de nálunk azért mindjárt kész a hypothezis azon tüj szőről, melyben sem hagyma, sem gyök nincs. Azt állítják, hogy hát tuberkulózus agylobban szenvedett a hulla, s magától ment ki a haj az életben. Az igaz, hogy tuberkulotikus agylob is van a világon, hogy van oly eset is, hogy elmegy az ember haja az életben, de hogy a dadai hullának ez a baja lett volna és a haj még életében elment volna: ez oly hypothesis, amelynek semmi alapja. A holdnak talán nagyobb hasisa van a levegőben kőből épitve, mint aminővel e hipothesis bir, szóval : mind a háromra nézve nincs semmi igazolva. (Zaj a közönség körében.)