Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

28 keresztényszüzek vére szükségeltetik — azt irja a vizsgálóbiró: »Lehető figyelembe vétel végett az iratokhoz csatolandó.« Az igazság keresésének szenvedélye által elragadtatva, lelkében meggyőződve arról, hogy az ut, amelyen jár, az egyedüli helyes, a bizonyítékok megszerzésére törekszik. A törvény korlátot nem szab eléje, de sőt valódi diktátori hatalmat ad neki, az ügymenet és gyanúsítottak felett. Midőn minden csendes és a vizsgálat rendes mederben halad, a vizsgálóbiró legjobb meggyőződése szerint cselekszik. De jaj, ha a szenvedélyek az igazság kapuit betörték, midőn a közvélemény, a gyakran igazságtalan istennő »feszítsd meg«-et kiált! O e magában álló korlátlan hatalommal felruházott ember szobájában, a gyanúsítottal szemtől-szemben veszi vallomását jegyzőkönyvbe, hallgatja ki a tanukat ellenőrizetlenül. E per iratai eléggé felderítik, hogy mennyire ellenőrizetlenül, akkor, midőn minden eljárási szabály ellenére, mindig maga irja és vezeti a jegyzőkönyvet, gyakran még a jegyzőkönyvvezető neve sincs aláírva, hallgatja ki az idegen ajkú embereket, megbízható tolmács segélye nélkül. Hány ártatlan ember vallotta már vizszgálóbirója előtt a legundokabb bűnök elkövetését! Hány tanu lényeges vallomása semmisült meg örökre, kipótolhatlanul a vizsgálóbirák szenvedélye, „elfogultsága, hányé ferdittetett el önkény folytán. Es a vizsgálóbiró, kinek oly abszolút hatalma van, gondolt-e arra jelen bünpernél, hogy minden önkényuralomnak a mérsékelt az egyedüli megmentője ? Nem! Elegendő ok nála valakit rendőri felügyelet alá helyezni, ha hazulról elutazik, mint ez Liszauer Ignáczczal megtörtént, elegendő ok letartóztatásra, mert saját vallásbelivel beszélgetett, mint ez Lefkovics Bernáttal esett meg. Ő mutatta meg, hogy gyökeres reform kell : hogy a fenálló vizsgálati rendszer „ káros, az egyéni szabadságot nagy mérvben veszélyeztető. O deritette ki, hogy az ügyész ellenőrzése sem elégséges, hanem hogy gondoskodni kell oly ellenőrről, mely őt támogassa törekveseiben, ha szükségét érzi, tanácscsal lássa el, de ki főleg visszatartsa őt jogtalan tettek elkövetésétől. A mily abszolút a vizsgálóbiró hatalma, oly eltiport helyzetben van a gyanúsított. Egy nagy bűntény követtetik el. A közvélemény izgatott. A bűnösök ki vannak jelölve és az igazságszolgáltatás kezei közt vannak. Tudják, hogy ártatlanok és j legnagyobb érdekökben ál), hogy minden tény, mely tényálladékhoz fűződik, mely a vád alapját fogja képezni, megvilágosittasék, felderittessék. Kell tehát mindenekelőtt, hogy e tényeket ismerjék, magyarázzák. Mi történik a mi gyakorlatunk szerint? A vizsgálati fogoly előtt minden titokban tartatik, kiragadva családja köréből, egyedül áll, elhagyatva, az, kinek kötelessége őt megvédeni — jogi képviselője — csak ritkán szólhat vele, akkor is birói, ügyészi közeg jelenlétében, kiknek kényére van bizva kérdéseinek feltevése. A terhelt vizsgálóbiró elé kerül, megkérdezik nevét, megmondják, hogy mivel vádolják, nem ugy, mint jelen pernél, hogy első kihallgatásukat követő 5 hónap multán tudták csak ezt meg, ekkor is ügyészi sürgetés folytán kihallgatják és ezzel bezárul a börtön, a terhelt magára van hagyva, nem tud többé semmiről, a sirnak csendje nehezedik reá. Es e siron kivül élet van, tanuk hallgattatnak ki, kik vallanak igazat, nem igazat, ő erről mitsem tud. Midőn a vizsgálóbiró bezárja a vizsgálatot, midőn meggyőződése, ha nem is teljesen megállapítva, de erősen impresszionálva van, az ügydarab elküldetik indítvány és határozat hozatala végett. Yégre, hogy ugy mondjam, »vádlottá« esik a »terhelt«. Hosszú, fáradságos e proczedura; a vizsgálat a legnagyobb pontossággal gyűjtötte egybe összes bizonyítékait, sok hónap telt bele. Yajjon mennyi ideje marad vádlottnak, védelmét előkészíteni? Néhány nap, legjobb esetbe néhány hét; ez pedig nem elég arra, hogy teljes, kimerítő védelem adassék részére. A védelem szent joga megköveteli, hogy egyenlő módon bánjon vele az igazságszolgáltatás, hogy már a vizsgálat folyamán közöltessenek a védővel mindazon tények, melyeket czáfolnia kell érvekkel vagy ellenbizonyitékokkal. A vádlott sorsa gyakran függ esetlegességektől, de különösen akkor, midőn oly egyéneknek kell beavatkoznia perbe, kiknek szakértelemmel kellene birniok, de nem birnak azzal. Pedig tagadhatlanul fontos bizonyítási eszköz bünperben a szakértői vélemény. És mégis nem jogosult-e a panasz akkor, midőn például egy aláírás összehasonlításától egy család becsülete boldogsággá függ, és azt irást ugyan tudó, de nem szakértő emberek vizsgálják meg, mint ez igen sok törvényszék területén divik, még ha törvényszékileg feleskettek is? Nem jogosult-e a panasz akkor, midőn hullaleirásnál, bonczolásnál oly orvos vizsgál, kinek törvényszéki orvosi gyakorlata nincsen, " még ha törvényszéki orvosnak ki is neveztetett. Mert tek. törvényszék, éppen e bünpernél észleltük, mennyire szükséges, hogy egy teljesen beavatott, ugy elméletileg, mint gyakorlatilag a törvényszéki orvostanbau képzett orvos lépjen ki, az igazság kiderítésének segítségére. Az elmélet önmagában nem elegendő, ahoz gyakorlat kell, még pedig törvényszéki orvosi gyakorlat. Nem lehet azt mondani, hogy a törvényszéki orvos — orvos — és semmi más, sem több, sem kevesebb, mert a törvényszéki orvos nem találja fel készen tudományát, igen sok fontos résznek általa önállólag kell feldolgoztatni, észleltetni. És mit találunk, mindennek daczára ? A törvényszéki orvosok a gyakorló orvosok köréből vétetnek, akiknek, midőn működésüket megkezdik, keze alatt a tiszta igazság homályossá, kétessé válik, és kik nem képesek felderíteni azt, amit egy végzett törvényszéki orvos tudott volna, — Valóban szánalomra méltó a vádlott sorsa, azon emberé, ki lehet bűnös, de lehet ártatlan is, és kinek nem elegendő, hogy felmentessék, azért, mert minden homályban marad, de kinek — ha bűntelen — kell, hogy homlokán az ártatlanság isteni fénye tündököljön kiállott szenvedéseiért. Amidőn szakértelem nélküli szakértőkről szólok, bánat fog el, mert hiszen jelen per volt az, melynél az ország közegészségügyének legfőbb loruma kiadta véleményét! Az orvosi tudomány tiszteletre méltó, veszélyeztetett egészségünk segélyezője, fentartója — nem türi meg, hogy nevetségessé tétessék. Pedig ily vélemények komoly számba nem jöhetnek, nem különösen akkor, ha oly indokolatlanok, mint a jelen perbeli volt. Három főludományág hiányzott e vélemény adásánál: a boncztan a kórboncztan, fejlődéstan, ami nem szolgálhat mentségül, mert ha tagjai sorában e szakok képviselve nem voltak, a törvény értelmében joguk lett volna magukat kiegészíteni, amit azonban megtenni elmulasztottak. Ha a vádlott sorsa esetlegességeknek van kitéve szakértői válemények áltai, mennyivel inkább van kitéve gyötrelmeknek, ha az igazság téves utakon jár. A vizsgálóbiró tévedése, elfogultsága a legveszélyesebb, mert kiszámithatlan rosszat tesz, azonkivül, hogy a szerentsétlen foglyok szenvedéseit a szabadság hosszantartó elvonása által tetézi. Hogy pedig jelen per vizsgálóbirája elfogult volt, eléggé mutatja a peéri esetnek kivatalbóli beíriváuása, a melynek mintájára lett a vizsgálat vezetve. És ha pinczefelásatásokról olvasunk az aktában, csak ugy tudjuk a névtelen levelek tekiatetbe vételét megmagyarázni, ha ösmerjük azt is, hogy a peéri esetnél hullafeldarabolásról van szó, melyet állítólag szintén pinczében ásták el. Jellemzi a vizsgálóbiró eljárását különben az is, hogy magára a perre és az ítéletekre nem volt kíváncsi, pedig megláthatta volna, hogy azok felmentők voltak. A fogságidő meghosszabbításának vájjon egyedüli tényezője-e a vizsgálóbiró? Maga a bűnvádi eljárás is gondoskodik róla. Vannak phrazisok, melyektől nehéz megszabadulni. Ilyenek a bűnvádi eljárásban az előnyomozás, az elővizsgálat, vizsgálat, melyekben bármilyen nevük is legyen, ugyanazon cselekmények tétetnek meg. Mit használ a vádlottaknak az, hogy ő gyanúsítottnak vagy terheltnek neveztetik, mit használ, hogy ő csak előnyomozás vagy vizsgálat alatt áll, ha fogva van, és szabadságát, csak ugy élvezi, mintha vádlottnak hivnák és vizsgálati fogságban volna ? Azt kérdeztem, hogy mit használ, de tulajdonképen azt kell kimutatnom, mit árt! Az előnyomozás és elővizsgálat elrendeltetik a vizsgálóbiró által. Hetekig, hónapokig eltartott, végre befejeztetett. Ezután a kir. ügyészhez küldetnek az akták, ki ha elegendő okot lát a vizsgálat megindítására, az iránt 8 nap alatt indítványt tesz, ha csak nincs ok arra nézve, hogy az ügyész panaszt tegyen, mert az előnyomozási eljárásnál indítványai mellőztettek, minthogy ez utóbbi esetben a törvényszék előbb az inditváuy felett határoz, esetleg az elővizsgálat kiegészítését rendeli el. Végre elrendeltetik a vizsgálat. Annak hetekig vagy hónapokig eltartó befejezésével a vizsgálóbiró, az iratokat a kir. ügyészséghez adja újra át, a ki 30 nap alatt köteles indítványát előterjeszteni. Ennek megtörténtével a törvényszék határoz és meghozza a vádhatározatot sokszor haszontartó tanulmányozás utár, nem szólva arról, hogy közbe-közbe ugy az elővizsgálati, mint a vizsgálati fogság ellen, vádlott folyamodik, mely természetesen felfüggesztő hatálylyal nem bir.