Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

29 És ez alatt múlik az idő, emberek fohászkodnak szabadságuk elnyerése után, tönkremegy a munka gyümölcse és éhező gyermekek esengnek kenyérért. Egy óra szabadságvesztés mily hosszú idő és mi megkülönböztetéseket teszünk elővizsgálat és vizsgálat között ? emberek nyomoráD, szenvedésein kell segítenünk, és várnunk kell, vájjon fogja-e az ügyész 8 nap alatt a vizsgálat megindítását indítványozni. Ezen változtatni kell. Nem a formaságok szaporításán, hanem humánus bűnvádi eljárás hozatalán kell munkálkodnunk. Legyen a vizsgálatnak neve vizsgálat, tegyen a vizsgálóbiró adatai nyomán az ügyész inditványt és hozzon a törvényszék határozatot. Hogy pedig jogos a formaságok mellőzése iránti kivánság, eléggé megmutatta a jelen per, hol a védő ügyvédet a hullabonczolástól azért zárták ki, mert az előnyomozás alatt történt a bonczolás, a bűnvádi eljárás pedig csak a vizsgálatnál emliti a védőnek abbeli jogát, hogy a hullabonczolásnál jelen lehet. Ugyancsak itt történt meg, hogy a védő abbeli kérelmével, miszerint a hulla újból megvizsgáltassák, elutasittatván, felebbezést jelentvén be, ez visszútasittatott, minthogy csak a vizsgálat és nem az előnyomozás során van joga a fellebbezést bejelenteni. Az egyéni szabadság megvédése, fenntartása, kimélése, alapfeltétele minden igazságszolgáltatásnak. Összeszedheti az ország minden borostyánját, melyet hősei számára adott, büszke lehet múltjára, nagyjaira, de ha egyszer szivében érni hagyja azon csirát, mely merénylet az egyéni szabadság ellen, a feloszlásnak indul. Midőn a társadalom és törvényhozás mulasztásait, tévedéseit emiitettem, e bünper keletkezése lebegett szemeim előtt. Sötét századok rémei kisérték a 19-ik század nagy eszméit! Szemem elé tolulnak a vallástürelmetlenségek iszonyú következményéi, a sz. Bertalan éj, és a boszorkányperek. Eltűnik előttem a bacharachi rabbi, kinek történetét oly ragyogó tollal ecsetelte a németek nagy költője Heine. A nagy teremben az ifjú épen elmondja imáját: »Lásd ez az étel, melyet elődeink Egyiptomból kijövet ettek, mindenki, ki éhes, jöjjön és egyék, ki szomorú jöjjön és vigadjék.« És megjelenik két idegen hoszszu köpenyben, kik szives meghívásra a rabihoz ülnek. Ez látja, hogy az egyik egy tárgyat bocsát le, az asztal alá tekint és halálsápadt lesz, lába előtt egy holt gyermek teteme fekszik. És azután! Gyilkolnak, gyújtogatnak, pusztítnak, kihallgatás nélkül. Téveszmék, balhihedelmek, minden időben voltak Európában. Több van száz kötet jogi könyvnél, mely azt tárgyalja, hogy miként lehet a valódi boszorkányságot az álboszorkányságtól megkülönböztetni. És voltak idők, midőn ezeket tanulmányozták nagy komolysággal. Volt idő, midőn a madarak repüléséből jövendőt jósoltak, midőn kimondták, hogy a föld nem mozog. De legveszedelmesebb őrültség az, mely a vallást okolja bűntény elkövetésével. Nem uj a vád, meg volt minden kornak a maga gyűlölete tárgya. Néró alatt a keresztények Róma felgyujtásával vádoltattak és folyt az ártatlanok vére. A saracen isteni tisztelet követői inkviziczió elé kerülnek, iszonyú bűnök elkövetésével vádolva ! Utóbb a keresztény keresztény ellen emeli a gyilkot és patakzik a katholikus és protestáns yér. Közbe-közbe az ur kiválasztott népe közt pestis üt ki, ők gyilkoltatnak, mert hisz ők a pestis* előidézői; ha a föld nem termi meg az emberek táplálékát, e gyűlölet ellenök fordul, mert ők okozói annak. A gyűlölet oszlik, uj gyűlölet támad. Honnét képződik mégis újból és újból? A szegénység gyűlölet-e a gazdagság ellen? Nem, határozottan nem! Hiszen hazánkban néhány mágnás földbirtok többet tesz ki, mint az összes magyarországi zsidók vagyona, és a gazdag főúr még sem tárgya, a szegények vagy szegényebbek gyűlöletének. Igy van ez más országban is. Angliában, hol a néhány gazdag lord óriási vagyonával szemben áll a sok milliónyi szegény mindenféle vallású ember, kinek mindennapi kenyér keresése is nagy gondot okoz. De elvitázhatlan tény az, hogy akkor is, ha szegénység összeütközik a gazdaggsággal, nem a vallást keresi, hanem az egyenlőséget még a vagyon tekintetében is. Vájjon a vallás gyülölet-e a más tőle idegen vallás ellen ? Az nem lehet, mert hiszen, a kereszténység alapelve: »Szeresd felebarátogat, mint tenmagadat«, főelvével pedig nem jöhet összeütközésbe. De nem is szokott az sehol és soha megtörténni, hogy a többség gyűlölné a kisebbséget, már pedig a többi vallás, a nagy kereszténységhez viszonyítva, elenyésző kisebbségben van. Csak a történelem adhatja meg legtöbbször a helyes feleletet. Midőn a nemes dominikánus szerzetes hatalmas érvekkel egyháza kinövését ostorozni kezdé, a megtámadot vallás állást foglalt ellene s követői ellen. Két párt keletkezett s megkezdődött a hosszú harcz. Lépésről lépésre hóditott az uj tan, és vivta ki jogait. Hazánk törvényhozása jelzi e lassú proczeszust, mig az 1523. 54, t. cz. a lutheránusok megszüntetéséről szól, 1046-ban a linczi békekötés mutatja. Minden századnak van munkája az egyenjogositás magasztos czélja felé, az 1791. 26. t. ez., az 1867. 63. t. cz. mind megannyi haladást jelent. E város öreg polgárai még atyjuktól hallhatták, miként kelle elásni harangjaikat, mily nehezen lehetett kieszközölniük, hogy templomot építhessenek. Ezen időben sok balhiedelem volt a protestánsokról elterjedve, daczára annak, hogy ők is keresztények voltak. Vérvád nem volt támasztva ellenök, de igenis ahhoz hasonló. 1763-ban a protestáns Sirven leányát korbácsütéssekkel akarták kényszeríteni, hogy apácza legyen. A szégyen és fájdalomérzet következtében a leány megőrült és a kútba dobta magát. Egy perez alatt elterjedt a hir, hogy oly esetekben, midőn más vallásra tér át a protestáns szülő gyermeke, szokás ezeknél, hogy a szülő megöli saját gyermekét és vádoltatott apa, anya testvér. E szerencsétlen család, kinek élénk emlékezetéhen volt még a Callas esete, amelynél szintén a protestáns apa — egy 68 éves agg — lett vádolva és kerékbe törve, fiának állitólagosan vallási indokból törtónt megfojtása miatt, szökés által menekült meg és Svájczba jutott el. Itt tartózkodott ez időben a nagy hatalom, mely kezet nyújt azoknak, akik szenvednek, védte a megalázottakat, a gyöngéket, de eltiporta a hazugságot, leálezázta a kétszínűséget, és mely oly fényt, oly világosságot terjesztett maga körül, hogy a tudatlanság és roszakarat megrémülve vonult el, amerre járt. E hatalmat Voltairenak hivtálr. Akkor is ugy volt, hogy az államférfiak jól tudták, miszerint nem lehet az, hogy a protestáns vallás megtűrje azt, hogy valaki 'saját gyermekét meggyilkolja ; egy szavukba került volna, hogy felvilágosítsák a népet, de nem tették, mert féltek az elvadult közvéleménytől, látták, hogy a fanatizmus terrorizálja az igazságszolgáltatást, de nem merték elnyomni a korcs szülöttet, megbélyegezvén magukat örökre, mert rabszolgáivá lettek mások jogtalan tetteinek. Az a kiaszott öreg ember, azt mondta egyedül, hogy az ostobasággal is meg kell küzdeni és Beaumont ügyvéd segélyével, e név mig ügyvéd lesz a földön, feledésbe nem megy, Callas ártatlanságát fényesen bebizonyította, igy legalább a család becsületét állitváu helyre, ha már az apa életét nem adhatta vissza. Rámutatott egyszersmind a Servin családra és elérte azt, hogy a vád visszavonatott. És Voltaire, Dalemhert, Diderot idejében, ily rémületes vád emeltethetik protestánsok, keresztények ellen — keresztények által? Igen! Francziaország törvényhozása volt okozója. Ez időben még tiltva volt protestánsok és katholikosok közt a házasságkötés és csak 1772-ben midőn Vicomte de Bombelles és Mile de Catnp, közti házasság érvénytelennek mondatott ki, iudult. meg e barbár törvény ellen a mozgalom. És mit látunk? Mihelyt a törvény megengedi protestánsok és katholikusok közt a házasságkötést, eltűnik a balhiedelem, elenyészik a gjülölség. Még Voltaire élesen kel ki Toulouse városának embertelen örömünnepe miatt, mely 4000 protestáns lemészárlásának emlékezetére tartatik; alig hogy a házassági törvény refolmálva van, az ünnep magától megszűnik. A bölcsészt nem érti meg a nagy tömeg, de megérti a férj a szerető nőt, kinél látja, tapasztalja, hogy tiszteletre méltó azon vallás is, melyet amaz követ, és hogy nem igazak azon embertelenségek, melyeket egyik vagy másik vallásról költenek. A mindent kiegyenlítő szeretet az, mely felkölti a gondolatot, hogy egy az Isten és minden vallás egyaránt üdvözit. Ha azonban a törvény maga kimondja, hogy egy meghatározott vallású emberrel házasságra lépni nem szabad, kimondja ez által azt is, hogy el nem ismeri azon vallású embert egyenjogunak; kiteszi őt a más vallásúak lenézésének, a lenézéstől a gyűlöletig pedig nincs csak egy lépés. A fekete rabszolga nem szine, nem faja miatt volt lenézve és gyűlölve, hanem emberi jogainak megfosztása miatt. Hazánk törvényhozása megadva a polgári és politikai jogokat a zsidóknak, nem gondoskodott arról, hogy teljes legyen egy vallásfelekezetnek beolvadása a nemzetbe, nem, korlátot vont, mintegy rámutatva: ime ezek nem egyenlők a többi honpolgárokkal. 10