Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

24 A másik megvásárolt tanu Hatalóczky András lenne. Ez az első kihallgatáskor azt mondta, hogy a délutáni 3 óra tájban hallotta, mint ad ki parancsot Huriné valakinek, kit ő nem látott ugyan, de gondolja, hogy cselédje Eszter lehetett, hogy »menjen már, estig kétszer is megjárhatja az Ó-falut.« Mi akkor már mindjárt lényegtelennek tartottuk e vallomást, mert ha nem látta Hatalóczky, hogy kinek szól Huriné, ha a megszólított mit sem felelt, akkor ez semmit sem bizonyit, mert küldhetett Huriné ekkor mást is a késedelmező leányt keresni, vagy újra festékért. Azért, miként a gyorsírászati feljegyzések tanusitják, mi nem elleneztük ugyan, de nem is kértük részünkről hitbe vételét. Most igy adja elő a történteket: »azt mondtam a Szüszman korcsmájában, hogy Hurinétól hallottam, mint mondá, hogy háromszor is megjöhetsz a faluból. Szüszmann azt mondta, hogy nem ugy kell mondani, hanem ugy, hogy délután 3-kor láttam.« Erre azt feleltem, hogy nem mondhatok olyat, amit nem láttam. Nem is vallotta ezt. Amit vallott, az lényegtelen, mit megvásárolni alig lehetett volna érdemes. Nem is történt meg. Nem mondja, hogy pénz adatott vagy igértetett volna neki, sőt elismeri, hogy Alter is csak azt mondta neki »csak igazat beszélj.« — Klár pedig, hogy »csak azt mondd, amit tudsz, egy szót se tégy hozzá, de ne is végy el abból semmit.« Ilyenek a zsidók állítólagos tanuvásárlásai, melyeknél egyelőre még nagyon kétes marad, az akkor vagy most mondottak-e a valók, s nem e csak a tanuk által is konstatált eszlári terrorismusnak engedve teszik ujabbi vallomásukat. A tartási költségek előlegezése még nem vesztegetés. Ha Móriczczal sem történt volna egyéb, mint hogy ingyen koszton tartatik, már egy éven felül tanúságáért, sem lehetne kikelni elllene. Csak csillapuljanak le egyszer a felkorbácsolt szenvedélyek. Csak lássák a tanuk (aminek most csak ellenkezőjét tapasztalhatják), hogy az igazért, ha kedvező is a vádlottaknak, bántalmazni senkit sem szabad, csak jöjjenek annak tudomására, amire mi már a tárgyalás első napján utaltunk, hogy itt nem arról vau szó, hogy a zsidóság vagy a kereszténység fog-e győzedelmeskedni, mert ezek egymással harczban sem állanak; hanem arról, mi a való, mi az igaz, s hogy a hamis eskü még a zsidók terhére sem tétethetik le büntelenül, akkor, de csakis akkor majd meg fogjuk tudni, hogy e visszavonások alatt kinek a keze tevékenykedett. Ép oly igaztalan az a második ráfogás is, mintha az egész zsidóság a vádlottakkal azonosítaná magát, mert valójában a zsidóság nem tette egy tizedrészét sem annak, mit p. o. a reformátusok tettek volna meg, ha egy egész református község ellen hitöket sértő ily természetű vádakat emeltek volna, és ily elbánást követtek volna el a katholikusok. Ha egynehány uri ember, ki midőn más szerencsétlenek felsegéléséről van szó, sem szokták megtagadni az adakozást, megsajnálja a hitök miatt üldözötteket, s gondoskodik arról, hogy megbízható védelemben részesüljenek, ez ép ugy nem az összes zsidóság ténye és nem jöhet szóba, mint ahogy azon nem ütközhetik meg senki, ha bizonyos emberek a magán panaszosnő részére hozuak messzeföldről, képviselőt, ki bizonyára ép oly kevéssé képes viselni ezen költségeket, mint ahogy ezt nem viselhetnék el a sakterek. * De van még egy utolsó észrevételem. Már hivatkoztak az előttem szólók, hogy minő feltűnő hasonlatosság van ezen per s azok között, miket régi századok tudatlansága és elfogultsága szült. Az elkövetés módja, a bizonyítási eszközök azonossága, a furcsa orvosi vélemény, a zsidó lábnyomok, a vallomást tevő gyermek szerepelnek itt is, ottan is. Tessék csak átkutatni e tek. törvényszéknek saját irattárát, vagy vizsgálja meg az ország valamennyi levéltárait s azt fogja találni, hogy teljesen azonos bűntényeknél, vegyük például & rablógyilkosságokat, az emberöléseket, ezrekre, százezrekre menő ügyek közül nem fog találni egyet sem, melynél az elkövetési mód, a bizonyítékok hasonlósága oly annyira legyeu találkozó. S ez természetes is. Az emberek izgatottak, midőn nagy bűntényeket követnek el, az egyik félénkebb, a másik vakmerőbb, vérmérsékletük, indulatuk, gondolkozásmódjuk azonos nem lehet, e miatt különféleképen tervezik hát az elkövetést s minden legkisebb körülmény is az előre kitűzött terven más és más változást idéz elő. Ily hasonlatosságok, mint az efféle perekben mutatkoznak, bár közöttük évszázadok folytak le s a viszonyokban már ez maga is óriási változtatásokat okozott, csak a regényiró agyában szülemhetik meg, no meg azébaD, ki formulárénak megküldeti magának hiteles alakban a peéri református egyház anyakönyvének famozus kivonatát Bocsánatot kérek a tekintetes törvényszéktől, hogy becses figyelmét ily hosszasan vettem igénybe= Beismerem, hogy törvénykezési szempontból, szükségtelenül s hogy bölcsesége az én felvilágosításaimra nem szorult. De hisz e per története, némely hírlapok tendenoziózus és valótlan közlése, az azt kisért izgalmak tették egyáltalán szükségessé az ügy tárgyalás alá vételét is és nem a gyanuokok nyomatékos volta; ezen körülmény tehát e távolabb körre szánt szavakat is menthetővé teszi. Azon izgalmak alatt, az az annyit üldözött nép, hibás hibátlan egyaránt, folytonos rettegésben volt a nap fáradalmai után, nem hajthatta nyugalomra fejét, mert nem tudhatta, hogy a félrevezetett és felbujtogatott tömeg, bosszút állui vélvén a meg nem történt gyilkosságért, övéi hajlékát mikor rohauja meg. Ily előzmények utáu kellett tehát ugy kimutatni ennek a vádnak, s azt mozgató fajgyűlöletnek alaptalan és jogosulatlan voltát, hogy az utolsó paraszt is, kiben az igazságérzet egy szikrája még honol, megértse azt. Nem azért panaszkodnak, hogy elégtételt nyerjenek, nem tölti el őket a bosszú érzete, a vizsgálat nagymérvű sérelmeit is csak futólag érintettük s csak annyiban, amennyiben a bizonyítékok merlegelése azt elkerülhetienné tevék, hanem elpanaszolták sérelmeiket azért, hogy az ezen rut rágalmak által tőlük elidegenített polgártársai rokonszenvét vagy legalább sajnálkozását ismét visszanyerhessék. Hisz az iránt, ki ártatlanul szenved, mindenki, akiben nem halt ki a jó érzés, rokonszenvezni szokott. A nemzet értelmeseinél e per nem is csökkentette a jó viszonyt, de remélem, a félrevezettek is belátáshoz fognak jutni, hogy nem voltak igazságosak, s hogy ezek a szerencsétlen vádlottak és az összes hazai zsidóság e roszakaratu rágalom miatt mint évezredek óta annyiszor, most is méltatlanul szenvedett. Nem fogja azért keserűség eltölteni keblöket, mert tudnak szenvedni a keleti nép fataiizmusával és tudnak feledni is, s mert az a nép, amely között nem lehet találni egyet is, ki legalább saját nyelvén irni-olvasni nem tudna, bir az értelem azon fokával, hogy megítélhesse, miszerint egynehány ember rosszaságáért a nemzet nagy zömét, mely a hajszától távoltartotta magát, sőt nagyjai által elitélte azt, okolni nem lehet, nem különösen azt a nemzetet, melynek még köznépe is ez alkalomból józanságának oly csodálatraméltó tanúságát adta, ha ennyi izgatás daczára nyugodt maradt, mint ahogy más népfaj alig maradt volna ily nyugodt. A tekintetes törvényszéket szügségtelen arra figyelmeztetnem, hogy ez ügy mikénti eldöndését éber figyelemmel kiséri az egész müveit világ, tudja nélkülem is, hogy Ítéletét hirálui fogják a földgömb miudazoa részein, hol emberek laknak ós a nyomda festéket már ismerik, hogy saját reputácziójának tartozik, hogy az ügyben ugy Ítéljen, hogy mindazon vádak, mik elfogultságára nézve világgá bocsátva lettek, tápot ne nyerjenek, hanem elnémuljanak. Mindezen körülmények bővebb megbeszélésétől felmentenek az elnöki bevezető beszédnek gyöngyszavai, mik arról tesznek tanúságot, hogy azou törvényszék, mely működését ily auspicziumok alatt kezdi meg, hivatása magaslatán áll s ha a legcsekékélyebb mérvben is helyi körülmények által befolyásoltnak érezné magát e zöid asztalnál, melynél esküje szerint igazán és pártatlanul tartozik ítélni, helyét nem foglalta volna el; s azért bízom benne, hogy lesz elég erős meg nem engedni azt se, hogy a helyi popularitásnak bizonyos szenvedélyek által felkorbácsolt hullámai ezen magaslatilag csapdossanak s felforgassák a birói szék talapzatát. Befejezem pedig szavamat azon jogos kéréssel, hogy vegye tárgyilagosan fontolóra a tek. törvényszék az ez ügyben felmerült adatokat és körülményeket s tekintsen attól el, hogy zsidók azok, a kik vádoltatnak, hanem képzelje, hogy görögök vagy reformátusok, hisz létezhetnek itt is, ott is fanatikusok vagy gyilkosok, s ha azt hiszi, hogy ezen materia mellett azokra a reformátusokra vagy görögökre is kimondaná, ha itt ülnének, marasztaló Ítéletét, ám marasztalja ezeket is el; de ha ugy vau meggyőződve, miként nézetem szerint másként^ nem is lehet, hogy azokat felmentené: ezeket is mentse fel! Én is azzal végzem szavaimat, amikre a magán pauaszló hivatkozott: ne méltóztassék arra tekintettel lenni, hogy ez, vagy az mit mond, majd ha igy vagy ugy itél, ítéljen meggyőződés szerint.