Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

más terhelő körülményekkel megegyezik-e vallomása; hanem mérlegelem tisztán azt, mit a tek. törvényszék már mintegy zsinórmértékül elfogadott: alaki tekintetben kivánok nyilatkozni az iránt, vájjon Scharf Móricz megeskethető-e vagy sem. Korára nézve már nyilatkozott a mélyen tisztelt közvádló ur, hogy a legilletékesebbek oly irányban nyilatkoznak, melynél fogva még tizenöt évesnek sem tekinthető. A bűnvádi eljárási szabályok nem állítanak ugyau fel bizonyos szabályt, nem tartalmaznak bizouyos intézkedést arra nézve, hogy mely pillanatban áll be azon kor, midőn valaki esküre bocsátható, a polgári törvénykezési szabályok azonban, melyekre a mélyen tisztelt bözvádló ur hivatkozott, e tekintetben igenis zsinórmértéket állítanak fel, a tizenhatodik életkort, és bár általán a polgári törvénykezési rendtartás szabályai nem mondhatók épen kötelezőknek a bünfenyitő ügyekben eljáró bírákra, mégis áll az, hogy ha a törvény egy csekély értékű tárgy iránti perben, midőn egy pár forintról van szó, nem fogadja el a 16 éven aluli gyermeket tanuuak, lehetetlen ugyanazon állam bíráinak, midőn bünügyben Ítélnek, midőn fontos életbevágó kérdésekről van szó, kevesebb garancziával megelégedniük. Az analógia tehát, amely ott, ahol a törvény különös intézkedéseket nem tartalmaz, oda kell, hogy vezesse a tek. tvszéket, hogy Scharf Móricz meghiteltetését már ezen oknál fogva is mellőzni kell. Egy másik indok, melynél fogva nézetem szerint ezen tanu meghiteltetése helyt nem foglalhat, az, hogy ő ezen ügyben mint vádlott szerepelt, az alatt t. i., mig Samu vallomása alapján ő is gyanúsítva volt a tettességgel, s mint ilyen lett Recskihez szállítva. Mint tanút azon törvényes jogára, hogy ayja ügyében megtagadhatja a vallomást, nem figyelmeztették akkor, midőn kellett volna az első kihallgatásnál. Ez nagy viszaélésnek a szankczionálása lennne, mert ha valakitől ilyen módon a vallomás kicsempésztetett, természetes, hogy utólag már nem is élhet azzal a joggal, hogy vallomását meg is tagadhatja. Vannak államok, hol meg van engedve, hogy kivált nagykorúak, minden vallásfelekezetből kizárhatják magukat és a felekezet nélküliekhez ép oly jogosítványaik vannak, mint bizonyos felekezethez tartozóknak. Magyarországon azonban mindenkinek valamely vallásfelekezethez kell tartozni, méltóztatott hallani a tek. kir. törvényszéknek, hogy ezen tanu az ő vallását melyben született, nyilvánosan megtagadta, istenét, aki törvény szerint is istene, letagadja, azon valláshoz pedig, melyhez nyilatkozata szerint vonzódik, a törvény tiltja, hogy csatlakozzék, mert még nem érte el azon kort, 18-ik évét, melynélfogva őt, még ha akarná is, bármely lelkésznek más hitbe felvenni joga legyen. Az eskü utóvégre is az istenre való hivatkozás, az eskü jelentőségét csak az értheti, aki tudja azt, hogy ő egy isten, egy hit parancsai alatt áll, de aki ezt nem tudja, aki azt a hitet, melyet a törvény reá nyom, megtagadja és kijelenti, hogy egy oly hithez érzi magát tartozónak, melytől ismét a törvény tiltja el koránál fogva, az tek. törvényszék nem foghatja fel az eskü jelentőségét, mert nincs, hogy kire hivatkozzék, mert nincsen istene. A törvény különösen Yerbőczy, egyenesen megkívánja hogy az illetőknek, aki esküt tesz, legalább erkölcsi érzete legyen. Méltóztatnak hallani vallomásából, hogy erkölcsi érzete egyáltalában majdnem semmi, ugy viselkedett itt apjával szemben, mint ahogy viselkedni gyermeknek apjával szemben, bárminő nagy bűntényt követett el apja, nem szabad. Hiszen vannak gonosztevők, akik még iszonyatosabb dolgokkal is vádoltatnak, mint Scharf József, akik el is ítéltettek, de megfogna botránkozni minden jó érzésű ember, ha azt lá

+ná, hogy a gyermek apjával szemben igy viselkedik és tényle;. azt tapasztaljuk is mindig, hogy még a halálra itélt gonosztevőt is megsiratja gyermeke. Ha mindenki elfordul töle, ha mindenki ko.'3t dob eg .1 I. reá, feleségének és gyermekének nem szabad tennie ezt, ezeknek kötelességök megsiratni őt, és tek. törvényszék, mit látunk itt? a gyermek fonja az apja részére a hóhérkötelet. Yagy erkölcsi mély sülyedés, vagy az erkölcsi érzék teljes hiánya, vagy a kényszer benyomása közt kell választanunk. Yálaszsza a tek. törvényszék akár az egyiket, akár a másikat, de egyik esetben sem bir azon minősítéssel, hogy itt istenre hivatkozhassék és esküt tegyen. Az emberek cselekvéseit, államok tevékenységét, jogérzetét a bíróság mindig az eszközökről ítélik meg, melyeket használni szoktak, azért én nem a vádlottak érdekében, mert annak semmi jelentősége sem lesz, akár megesküszik, akár nem, mert vallomásának benső következetlenségét, hihetetlenségét, az ellenmondásokat, ez ugy sem enyészti el — mondom, nem a vádlottak érdekében, hanem hazai igazságszolgáltatásunk érdekében esedezem a tek. törvényszékhez, hogy ily körülmenyek közt, ily aggályok mellett, ne használjon ilyen eszközt, ne eskesse meg vallomására a tanút. Elnök: Kiván-e még a védő urak közül valaki észrevételt tenni? Eötvös: Tek. törvényszék ! Azon indokokat, melyek Scharf Móricz tanúnak esküre való bocsáttatása ellenében részint Friedmanu tudor védőtársam által felhozattak, én is magamévá teszem, ezen indokokhoz én még egyetlenegyet kapcsolok. Európa egyik első hatalinasságu országában a vádnak tanúit a korona tanúinak nevezik. E szónak azon országban, bár századok előtti időből eredő, de nagyon is szomorú története van. Nálunk a vádló tanúi ily epithetonnal ellátva nincsenek, de én e tauut a vármegye tanujáuak nevezem, akár nevezném ennek, akár nem, e név fel fog maradni hosszú időkön keresztül! Védbeszédemben lesz alkalmam, illetőleg alkalmunk közelebbről nyilatkozui arról, hogy miért nevezzük őt annak. E tanu, aki teljes személyes szabadsággal nem rendelkezik, akihez nem jöhetnek és nem mehet el szabadon, s akivel nem beszélhetnek szabadon mindazok, akiknek tetszik, aki rokonaitól el van zárva, akitől hitfelekezetének papja és tanítója távol tartatnak, aki még csak a legközelebbi alkalommal a T.-Eszláron történt szemléhez is a vármegyének várnagya és egy tiszti katonája által lett kikísérve, a ki ide van vezetve, a ki csak addig látszik szabadnak, mig a törvényszék falain belül van, de azokon kivül a vármegyének közigazgatásilag őrzött tanuja: esküre nem bocsátható, vagy [csak ex libertate, vagy semmiképen sem. Semmi erkölcsi garancziát nem birok arra nézve, hogy e tanúnak az eskü letevésére vagy le nem tételére nem ugyanazon kényszerítő hatalom adja-e meg az irányt, amely eddig megadta a vallomásnak letevéséhez. Minden tanúnak jogában áll, többet mondok, kötelességében áll akkor, amidőn a kir. törvényszék által az eskü letételére felhivatik, kijelenteni, vájjon tett vallomására, amely a jegyzőkönyvben van, akar-e istenére hivatkozni vagy nem. Kötelességében áll végig gondolni azokon, a miket mondott, kötelességében áll végig gondolni azoknak következményeire; kötelességében áll végig megmérni szavának súlyát minden irányban s tisztába jönni önlelkiismeretével arra nézve, hogy minden szava me'gfelel-e a valóban megtörtént igazságnak. De vájjon ezen helyzetben van-e ezen tanu? ez ebben a helyzetben nincs. Börtönben tartatott több hónapon keresztül, de midőn a börtön ajtai megnyíltak, a kir. ügyész rendelete következtében, s kilépett az okon; ott várta a nemes vármegye; állapota börtönállapotnak nem tekintetik, helyzete fogságnak nem mondatik, de ha a világ legnagyobb elméi összeállanak kifejteni, hogy mi a fogság, és ha a fogság fogalma definiáltatik, e fogalom tökéletesen ráillik a tanu helyzetére. Falak közé zárva, onnan saját akarata érint ki nem mozdulhat, hozzá nem közeledhetnek mir. -uok, akik hozzá közeledni akarnak, nem érintkez-