Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

hetik azokkal, akik vele érintkezni óhajtanak. Ez a helyzet, ami a tek. alispánnak tegnap felolvasott jelentéséből kiderül. Ha meg is idézik mint tanút, kiséri a várnagy, egy tiszti katona és pandúr. Ily tanu nem ex libertate áll itt, ily tanu fogoly, ép ugy, mint akinek nehéz bilincs van kezén, lábán, ily tanu esküje olyan, mintha börtönőrei kényszeritenék rá. Törvénykezési gyakorlatunk tisztaságának nevében el nem fogadhatom, hogy Scharf Móricz itt esküre bocsáttassék s mint, védőtársam kijelentette, neki az oly istenre való hivatkozás megengedtessék, aminő számára nincs; volt s talán lesz, de most nincs! kérem a tek. törvényszéket, hogy a tanút esküre ne méltóztassék bocsátani. Funták: Tek. törvényszék! Azon törvényes indokokhoz, miket védőtársaim és a vádhatóság az eskü ellenzése tekintetéből felhoztak, alig lehetne még valamit hozzátenni. Engem egyedül csak az az érzelem bánt itt, mely eszembe juttatja, hogy az eskü letétele ezelőtt minő ünnepélyességgel történt, ahhoz hasonlónak, sőt mondhatom megrendítőbbnek tartom, midőn az esküre bocsátandó tanu, Scharf Móricz előtt tartatnak ezen beszédek és hatásukat a tanún szemléljük. Méltóztassék a gyermeket megtekinteni, ő hallja, hogy szemeibe mondják, hogy megtagadta atyjától és szüleitől a fiúi szeretetet; bebizonyítják előtte, hogy istene, vallása nincsen, és e gyermek mégis rendületlenül, oly közönynyel áll előttünk, hogy az eskü szentségéhez közeledni neki valódi bün. De én nem e végett ellenzem esküre bocsáttatását, hanem kérem, méltóztassék tok. törvényszék meggondolni, hogy családapák vagyunk itt; meggondolni, hogy számos gyermek fogja hallani ezen esküt, és azok kebelében oly érzések fognak támadni, melyek fellázítják szülőik iránti szeretetüket. Egy figyermeket, ki kezét teszi atyja fejére és megesküszik, hogy ő gyilkos, egy ily gyermeket nem lehet esküre bocsátani, sem jogi, sem erkölcsi törvényeink szerint. En tehát a tekintetes törvényszék szülői kedélyére s gyermekeink iránti gyengéd érzelmeinkre hivatkozva, arra kérem, mire már védőtársaim is kérték: hogy e tauut esküre bocsátani ne méltóztassék. Heuman: A végtárgyalás alkalmával szóba hozatott, hogy Scharf Móricz szinvakságban szenved; nem szenved abban, de kétségkívül nagyon is észlelhető erkölcsi vakságban, erkölcsi defektusa van; ő etkikailag degenerált, mert akár látta s kö zömbös maradt, akár nem látta a dolgokat, melyeket előadott s hazudik ellen: a modor, melylyel föllép apja, anyja és hitsorsosai méltán kételyt támaszthatnak az iránt, ha vájjon lelki állapota nincs-e megzavarva. Az okokhoz, melyeket védőtársaim előadtak, egyet bátorkodom csatolni, nevezetesen azt, hogy aki ugy nyilatkozik szülői s hitsorsosai iránt, miut Móricz, a vak gyűlölet, a megvetés hangján, az már eo ipso nem tekinthető aggálytalan tanúnak. Elnök: A tett indítványok fölött a tekint, törvényszék határozni fog. Mindenekelőtt azonban Eötvös Károly ügyvéd ur azon kifejezését, mintha Scharf Móricz ezen vármegye tanuja lenne s ilyen vallomásra talán a vármegye egyik-másik közegének hozzájárulásával kikészittetett volna, mint alaptalant vissza kell utasítanom; s midőn ezt tenném, egyúttal kifejezést adok a fölötti sajnálkozásomnak, hogy ez épen e teremben lett hangoztatva, melyet Szabolcsmegye adott nekünk át használatra. Eötvös: Szavaimnak értelmet kívánok csak adni anélkül, hogy a tek. törvényszék elnökével vitába bocsátkozni akarnék, vagy erre csak jogosítva is érezném magamat. A tek. törvényszék által hozzám intézett rendreutasitást vagy visszautasítást én részemről elfogadom, azonban megjegyzem, hogy ő nagysága szavaimat félreérteni méltóztatott. Ahogy Angliában nevezik a vádhatóság tanuját a korona tanujának a nélkül, hogy ő felsége a királyné azzal vádoltatnék, hogy a tanukat kikészíti, azon értelemben — világosan, szótagolva hozzá tettem — azon értelemben, nevezem én a fiut a vármegye tanujának. Hogy pedig ki van-e készítve, vagy nincs, bocsánatot kérek, arról majd védbeszédemben fogok nyilatkozni, ha védőtársaim e tárgyban meg nem előznek. Ezután a törvényszék határozathozatalra visszavonulván, másfél órai tanácskozás után a bíróság tajai újból a tárgyaló terembe lépnek. Elnök: A Scharf Móricz megesketése iránt tett indítványok felett a kir. törvényszék következőleg határozott: A büntető eljárásban arra nézve, hogy valamely tanu, mely életidejében bocsáttassék esküre, rendelkezés nem foglaltatik, a polg. rendtartás szabályai pedig e tekintetben iráuyadókul nem szolgálhatnak, minthogy a törvényes gyakorlatban oly 12—16 éves tanuk, kiknek kellő értelmi belátásáról birói meggyőződés szereztetett, esküre bocsáthatók. Nem jöhetne tekintetbe azon ellenvetés sem, hogy Scharf Móricz kihallgatása alkalmával a vizsgálóbiró által ki nem taníttatott arra nézve, hogy apja ellen vallomást tenni nem köteles, miután nevezett nem mint tanu, de mint vádlott lett a vizsgálóbíró által kihallgatva. Habár törvény szerint nem kívántatik ugyan, hogy a tanu valamely vallásfelekezethez tartozzék, és esküre bocsátása attól feltételeztes8ék, Scharf Móricz mindazonáltal esküre még sem bocsáttatik, mert a bíróság előtt a törvényes vallása, atyja és hitsorsosai irányában gyűlöletének, megvetésének oly erős bizonyítékát adá, mely különben is éretlen kora mellett erkölcsi és vallási érzése, s ezzel együtt vallomásának elfogulatlan volta iránt komoly aggodalmat kelt. De uem volt tanu esküre bocsátható azért sem, mert tanu a vizsgálóbiró, a királyi törvényszék, ismét a vizsgálóbiró előtt, majd a végtárgyalás és helyszini szemle folyamában tett vallomásában több lényegeseknek mutatkozó körülményekre nézve, nevezetesen : 1. Solymosi Eszternek házukba ki által lett behívása; 2. az állítólag kezében levő kendőnek szine, és 3. az állítólagos tett elkövetésekor Solymosi Eszter testének fekvése és a vele történtek mikéutje iránt többszörös ellenmondásbau, a kendő tekintetében pedig a bebizonyított tények által megczáfolva van. Ezen okok alapján Scbarf Móicznak mint tanuuak megesketése mellőztetett. Ezzel a bizonyítási eljárás be lévén fejezve, a vádinditvány megtételének sora állt elő. Szeyffert: A tárgyalások folyamán oly nagy anyag halmozódott fel előttünk, hogy kénytelen vagyok azon kérést és inditványt tenni, hogy két napi haladékot adni és ezen idő alatt szünetet tartani méltóztassék. Elnök: A védelem részéről van-e valami megjegyezni való? Eötvös: Ezt a kérelmet ismétlem én is. Elnök: Részemről mindenesetre méltányolui kell az előadott okok fontosságát és annálfogva a holnapi és holnaputáni napon tárgyalás nem lesz, hanem a pénteki napon reggeli 8 órakor fog az indítvány előterjesztetni. A tárgyalás 1 óra 45 perczkor végződik.