Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

tájban történt ez és hányszor? Tanu; Én csak arra feleltem, amit láttam és tudok, hogy a csendlegények nem voltak ott, annál kevésbbé volt szabad bent lenni. Friedman; Miért tiltotta meg a csendbiztos a csendlegényeknek, hogy még a ház közelében sem volt szabad lenni ? Tanu: A börtönőr bent volt egymaga, a többiek nem voltak ott, nem láthattak semmit. Friedman : Azt értem, hogy be nem vezette, hanem a ház tájékáról miért űzte el azokat? Tanu: Azért állította az egyiket, vagy a másikat, azért voltam én is ottan, hogy valaki oda ne menjen, vagy hogy ezeket oda ne bocsássák, nehogy meghallják, ami történik. Friedman: Látott-e dézsa vizet bevinni ? Tanu: Nem láttam. Friedman: No hát akkor nem volt mindig jelen. Eötvös: Miért volt a kerti lakban a vizsgálat, mi oka volt ennek? Tanu: Azért tartották ottan, mivel a szolgabirói hivatalnál nem lehetett tartani, mivel ottan a panaszosok mindennap, most is folyvást jönnek-mennek, s mivel ottan félreeső hely van, s igy csendesebb; nem pedig azért, hogy valakit gyilkoljanak vagy verjenek. Eötvös: Ezt maga csak ugy gondolja, vagy hallotta a vizsgálóbirótól ? Tanu: Nem hallottam a vizsgálóbírótól s azóta sem beszéltem vele. Eötvös: Éjjel vagy nappal történt e kihallgatás? Tanu: Nappal. Eötvös: Mindig nappal ? Tanu: Este is történt. Eötvös: Éjjel történt-e ? Tanu ."Éjjel nem történt. Eötvös: Más vádlottakat is szoktak a kerti lakban kihallgatni? Tanu: A szolgabíró nem. Eötvös: Hát a csendbiztos ur ? Tauu: Az sem. Eötvös: Azt mondta, hogy a szolgabíró vigyázott, hogy a kerti lakás körül senki se őgyelegjen: mondta-e ezt? Tanu: A szolgabíró a csendlegényeknek azt mondta, hogy vigyázzanak, hogy ne menjen oda senki, s ott ne őgyelegjenek emberek. Bent nem volt senki. Eötvös: A csendlegényeknek tehát megparancsolta, hogy vigyázzanak, hogy oda ne férjenek? Tanu: Hogy más ne menjen oda. Eötvös: A szolgabíró mag i nem őrködött? Tauu: Az bent volt a hivatalban. Székely. Hát a vizsgálóbiró ott volt-e? A tanu. Igen. Székely. Benézett a kerti lakba? A tanu. Benn volt. Székely. Hát Vay hol volt? A tanu. Hol ben, hol künn volt. Székely. A vizsgálóbiró és Vay együtt voltak-e bent? A tanu. Igen. Heuman. Azt magyarázza meg, hogy ini dolga volt rendes időben a szolgabírónál ? A tanu. Nekem az a dolgom volt, hogy ha parancsoltak, ha valami történt, ha be-, vagy kikísérni, vagy elzárni kellett valakit ezt megtegyem. Heuman. Tehát maga a szolgabíró urnái előforduló nyomozások, vizsgálatok s egyéb dolgoknál segédkezik. Nézze, ba oly rendkivüli eset adja magát elő, hogy 3 csendlegényt kiküldenek, akkor nem veszik-e igénybe egyéb dolgai a szolgabíró urnái ? A tanu. Ezen ügyben én voltam csak jobbadán jelen; Kazimirt és Rókát küldték ki strázsálni, de engemet nem. Heuman. Maga hol volt ? A tanu. Én a hivatalnál voltam. Heuman. A szolgabíró irodájában ? A tanu. Nem, hanem kint. Heuman. Hát merre volt ? A tanu. Az irodában nincsenek a csendlegények soha. Heuman. Magának a szolgabíró ur mellett kellett szolgálni, de ha szabad ideje volt, ott lehetett a vizsgálóbiró urnái is. A tanu. Én voltam ott legtöbbet, mikor ily baj történt, mindig engem küldtek. Vay. Felvilágosításul csak annyit bátorkodom megjegyezni, hogy ő épen oly lovas csendlegény volt, mint a többi, négy csendlegény volt kezem alatt, de miután én más községben lakom, mint a szolgabíró , egy csendlegény a netaláni szükség tekintetéből a szolgabírónál volt állandóan. Elnök: Azt a kérdést intéztem Vay urboz, hogy ezen vizsgálat alkalmával Szentesy ép ugy be volt-e osztva a vizsgálóbiró mellé, mint Kazimir és Róka? Vay: Épen ugy, sőt ő inkább, legelőször ő ment Zoltán István szolgabiróval; a hulla megtekintésénél Róka csendlegény maradt a sirnál, Szentesi bejött, azután 19-én szintén ő volt a hulla agnoskálásánál és a kordont ő tartotta. Szentesi. A jelentést is én hoztam be először Nyíregyházára. Vay: A hullát ő kisérte be T.-Lökre a temetőbe, ő kisérte Eszlárra, ő volt a bonczolásnál. Szentesi: A bonczolásnál azért nem lehettem már jelen, mert sürgönynyel elküldtek Királytelekre. Eötvös: Ki küldte ki sürgönynyel Királytelekre? Szentesi: A tisza-eszlári jegyző. Etvös: Hogyan parancsol az magával? Szentesi: Ónodi ur kért a jegyzővel egy csendlegényt a szolgabirótól. Elnök: Róka! Azt állitja Szentesi, hogy a mult évben ezen tutajosok kihallgatásánál ő legtöbbet vett rész, mert ő ordinánczkép volt a szolgabíró mellett, tehát neki legtöbbet kellett látni és tudni, maga pedig erre-arra küldöztetett és kevéssé vett részt ezen eljárásban. Állitja továbbá azt is, hogy ha ezeknek az embereknek valami bántalmazása történt volna, azt neki bizonyosan leginkább kellene tudni, mint aki folytonosan ott volt és kétségbe vonja magának azon állítását, hogy maga valami kinzatásnak tanuja lehetett volna. Róka: Nagyságos elnök úr ! Tek. tszék! Sohase volt jelen, mert küldözgették hivatalból egyfelé, másfelé, postára, városba. Elnök (Szentesihez); Mit felel maga erre ? Szentesi: Erre tanu a szolgabirám. Élnök: De igaz-e, hogy a postára, városba maga járt ? Szentesi : Van hajdú, aki a postát hordta. Küldötték akkor a postára a hajdút, mikor olyan dolog volt; most is van a szolgabírónál. Elnök : Hát ugy a városban nem küldözgették magát ? Szentesi : Akkor nem. Élnök: Hát akkor mit csinált maga, mikor ezen emberek ott el voltak fogva ? Szentesi: Strázsáltam. Ok strázsáltak benn az istálóban, én pedig vigyáztam kinn; hogy ők ne beszélgessenek. Elnök: Ezen alkalommal tehát maga is őrségi szolgálatot teljesített ? Szentesi: Igenis, ha rendeltek oda, de leginkább Róka és Kazimir strázsáltak az istálóban is. Róka: Nagyságos elnök ur! Egy szót se mond benne igazat, mert jelen se volt ott, ahol kihallgatás volt. Ott vannak a czimboráim, megtudják mondani, mert küldözgették egyfelé-másfelé. Szentesi ; Bocsánatot kérek, az már egy szemtelen hazugság i Elnök: Csendesen; Csendesen ! Szentesi: Hivatalszolgának megmaradtam, mint régi csendlegény. Eötvös: Hisz ott hajdú is van, azt mondja? Szentesi: Igenis Eötvös: Hát a megye hajdúja, vagy a szolgabíró ur szolgája? Szentesi: A megye hajdúja. Eötvös: Hány maradt meg a régi hajdúk közül ? Szentesi. Egy. Eötvös: Ki az ? Szentesi; Én. Eötvös: Hát a többinél? Szentesi: Kettő. Eötvös: T.-Lökön pedig csak egy ? Szentesi : T.-Lökön is kettő. Friedman: Mutassa meg Szentesi itt azt, akinek a kihallgatásánál jelen volt, ha nevéről nem ismeri, nézzen itt végig a vádlottak közt, megismeri-e ? Szentesi: Nem ismerem én, mert csak akkor láttam, nem tartozom tudni, hogy Péter-e vagy Pál volt, hogy kinek hívják, én nem tudora. Friedman: Nem a nevét kérdem, hanem hogy mutassa meg itt. Szentesi: Igy sem ismerem, mert többen voltak, nincs nekem arra figyelmem. Elnök: Szentesinek a kihallgatása megtörténvén, a menynyiben Matej elbocsátása, valamint ezen két tanu megeskettetése felfüggesztetett az ő kihallgatásáig, kérek e tekintetben nyilatkozatot, valamint hogy a tolmács mai nappal elbocsátható-e? Szeyffert: Azon indokokból, melyeket már többször elfogadott a tek. törvényszék, hogy t. i. e vallomások értékének mérlegelése az Ítélethez tartozik, nem kifogásolom ezen tanuk megesketését Eötvös: Hozzájárulok a közvádló ur ezen indítványához, hanem Matej elbocsáttatásával talán ez nem áll kapcsolatban. Elnök: Matej' többet nem jön elő. Eötvös: Matejre nézve volt szerencsém inditváuyt előterjeszteni a tárgyalás valamely napján, melyben kértem, hogy Matej Ignácz hamis tanúskodás miatt is vád alá helyeztessék ; ez iránt a tek. törvényszék még határozatot nem hozott, csak mint tanút esküdtette meg. Azon előterjesztésem ujabb indokolásába bocsátkozni nem akarok, hanem annak idején majd kérem a tek. törvényszéket, hogy azon előterjesztés érdemében, vagy alakilag kegyeskedjék határozatot hozni. Elnök: E tanuknak megesketése iránt fog a törvényszék határozni és addig az ülés szünetel. (Szünet után). Elnök: A kir. törvényszék Róka Sándornak és Szentesi Istvánnak megesketését elrendelte. Kazimir Józsefet esküre nem bocsátja azért, mert magára oly tényeket mond, amelyek miatt ő ellenében esetleg büntető eljárás tehető folyamatba. Ennélfogva Kazimir esküre nem bocsáttatik, Róka Sándor és Szentesi István meg fognak eskettetni. (Megtörténik. Róka Sándor, Szentesi István és Kazimir József eltávoznak). Kihallgatják Debreczeni Mihályné, szül. Lánczi Erzsébet tanút. Az elnök. Debreczeni Mihályné! Maga kir. tvszék által tanuképen van berendelve. Figyelmeztetem, hogy köteles a teljes igazságot vallani annyival is inkább, minthogy meg fog esküdni, tehát lelkét el ne veszitse a netalán hamis eskü miatt. Tanu született Eszláron, 40 éves, férje gazdálkodó. Kik a maga szomszédai ? A tanu. Lánczi József édes apám, hátrább túlnan Gazdag József. Az elnök. Hát Hurinéval milyen szomszédságban van ? A tanu. Nem épen mi velünk szemben, hanem édes apámmal, mert velünk szemben az ajtónkkal egy kut van. Az elnök. Hát maga szomszédja az édes apja és ezzel szemben van Huri Andrásné háza ? A tanu. Igenis. Az elnök. Tudja maga azt, hogy Huri Andrásnénál a mult esztendőben Solymosi Eszter lakott ? A tanu. Tudom. Az elnök. Hát emlékszik arra a napra, mikor Eszter elveszett ? A tanu. Arra emlékszem virágszombatjára. *