Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: A maga férje azon a napon hol volt és mivel foglalkozott? Tanu: Kin volt szántani. Elnök: Szombaton? Tanu: Kint volt szántani. Elnök: Szombaton ? Tanu: Igenis, szombaton. Elnök : És mikor jött haza ? Tanu: Este, napszállta előtt. Elnök: Kivel volt a férje szántani ? Tanu: Van cselédem, Hatalovszki András, ezzel. Elnök: És mikor jött Hatalovszki András haza? Tanu: Akkor, mikor férjem. Elnök: De az állíttatik, hogy délben hazajött enni. Tanu: Nem jött az. Elnök: Bizonyos abban, emlékszik rá jól? Tanu: Abban bizonyos vagyok, mert az egész héten kint volt szántani férjemmel együtt, akkor is, mert akkor a házamat meszeltem, kint voltam, nem főzhettem, hát kivitték maguknak az ebédre valót. Elnök: Mikor vitték ki ? Tanti: Reggel. Elnök: Hatalovszky András! (Bejön). Te azt állítottad itt a törvényszék előtt, hogy a mult esztendőben virágvasárnap előtti szombaton szántottál, illetőleg boronáltál ugyan a gazdáddal a mezőn, de hogy délre haza jöttél és otthon ebédeltél. Hatalovszky András: Igenis, azt állítottam. Azért állítottam, hogy másoktól hallottam, de engem reá kértek azokra a dolgokra a zsidók; én akkor délután nem voltam odahaza; nem tudom bizonyosau elhatározni magamban, hogy odahaza voltam-e vagy nem. Elnök: Hát ki birt reá az ilyen vallomásra? Hatalovszky : Szüszman Jakab, meg Alter ur. Elnök: Alter ? Hát az hol lakik? Hatalovszky: Az is ott lakik Eszláron. Elnök: Mit fizettek? Hatalovszky: Fizetni nem fizettek, nagyságos elnök ur, hanem azt mondták, hogy majd előállanak minden bajomban, ha valami bajom volna, kijutányoznak engem minden bajomból. Akkor bent voltunk a korcsmában 8 mint fiatal emberhez, oda jöttek hozzám, engem etettek, itattak, azután feljöttem velük. Elnök: Hol? Hatalovszky: Nánáson. Elnök: Ugyanazok voltak ott is, kik téged ide hoztak? Hatalovszky: Igenis. Szüszman Jakab volt kétszer, azután Alter ur. Azt mondta, hogy kepést fogadtak Nánáson és hogy engem be fognak hozni, ugy hoztak engem a tanyára. Elnök: mikor először és másodszor kihallgattalak, mindannyiszor figyelmeztettelek, hogy igazat vallj. Tanu: Igen. Az elnök. Az esküt is letetted ? A tanu. Igen bevallom, hogy Szüszman értem volt és arra kért, hogy valljam, a mit ők mondottak, de ezt nem vallottam be. Az elnök. Most azt állítod, hogy délben nem voltál otthon. A tanu. Nem tudod biztosan. Mi tehát az, a mi nem igaz, abból, a mit eddig állítottál ? A tanu. Az, mit másoktól hallottam, hogy 3 órakor is láttam Esztert. Az elnök. Tehát az a szó, a mit Huriné mondott volnn, 3 óra után, hogy kétszer is megjárhatod a. falut, ? A tanu. Ugy volt az, hogy mint fiatal emberek elmentünk a korcsmába, hogy igyunk egy pohár bort; hát elmentünk ; ott szóbeszédbe jöttünk és azt mondtam, hogy Hurinétól hallottam, hogy háromszor is megjöhetsz a faluból. Szüszman erre azt mondta, hogy nem ugy kell mondani. Egy szolga, ki tavaly Lánczy Józsefnél lakott és most Debreczeni Mihálynál szolgál, azt mondta, hogy ne ugy valljak, hanem ugy, hogy délután 3 órakor is láttuk. Erre azt feleltem, hogy nem mondhatok olyat, amit nem láttam; hogy én hogy mondhatnám ezt, hogy engem nagy Ítéletbe vesznek a tvszék előtt, ha oly dolgot mondok, a mi nem való; de ő azt mondta, hogy minden dologban előáll akkor, ha ezt vallom. Az elnök. Szüszman mondta ezt ? A tanu. Igen. Elnök: Alter, a kit emiitesz, mondta-e Szüszmannal együtt, hogy mikép beszélj? Alter egyebet nem mondott, csak azt, hogy jöjjek ide és azt állítsam, a mit Szüszmannak állítottam. Elnök : Debreczeniné azt állítja, hogy te nem is voltál szombaton délben odahaza. Tanu: En azt mondtam, hogy nem tudom biztosan, hogy früstökre két köblös földet kiszántottunk ; eltelt az idő, és lehet, hogy nem voltunk odahaza. Szeyffert: Letette-e az esküt ? Tanu: Igen. Szeyffert: Miért nem fontolta meg ennek következményeit? Tanu: Nem tudtam akkor felvenni hamarosan, hogy mit tesz, mert senkivel szót sem váltottam ; nem állottam egy tiz percznél tovább a tanuterembeu s mindjárt behívtak. Igy nem tudtam senkivel értesülni. Elnök: Arra, hogy igazat mondjon, nem szükséges, hogy mással értekezzék. Tanu: Nem tudom elhatározni, hogy mikép volt a dolog. Eötvös: Hatalovszky! Mikor Szüszman Jakab mondta, hogy mit valljon, hallotta-e azt más is? Tanu: Nem hallotta senki, mert künn volt a korcsma előtt. Eötvös: Nánáson? Tanu: Tisza-Eszláron, Eötvös: Téged Szüszman hozott ide be. Mikor behozott, beszólt-e arról, hogy mit vallj? Tanu: Az egész uton mindenütt. — Eötvös: Hallotta-e ezt más? Tanu: Egy másik zsidó jött velem, két lova volt. Hogy hivták ? Tanu: Nem tudom, kit fogadott fuvarosnak. Eötvös: Alter nem kért, hogy mit vallj ? Tanu: Alter azt mondta, hogy azt valljam, amit Szüszman mondott és hogy igazat beszéljek. Eötvös: Más tanuk hallották-e ezt ? Tanu: IgeD. Eötvös: Hát a kis ujjadból szoptad-e a tavalyi beszédedet, amit Szüszmannal a korcsmában beszéltél ? Tanu : Nekem Szüszman mondta, hogy mit beszéljek. Eötvös: Hallotta-e valaki hogy ezt mondta neked? Tanu: Nem, mert egyedül voltam, mikor már eleget ittunk a korcsmában, s haza akartunk menni, azt kérdeztük: no Szüszman gazda, mivel tartozunk az italért? Erre azt mondta, hogy semmivel András, csak a szónak ura legyék. Eötvös: Ezt hallotta valaki ? Tanu: Az a fiu, aki velem volt. Eötvös: Klár Dezső megszólitott-e téged több izben, hogy kölyök, igazán beszélj, egy szót se tégy hozzá, de egyet se végy el abból, mit tudsz. Emlékszel-e erre? Tanu: Igen. Eötvös. Mit feleltél erre ? A tanu. Azt, hogy az igazat fogom mondani. Eötvös. Mióta vagy Nyíregyházán ? A tanu. Két hete lesz szombaton. Eötvös. Hol laktál és éltél ? A tanu. Többi eszlári tanuk közt. Eötvös. Ki tartottt ? Ki fizetett ? A tanu. A tekintetes törvényszék adott 5 frtot, azután 2 frtot és kedden kaptam 3 frtot. Éötvös. Lánczinak és többinek társaságában voltál ? A tanu. Nem, csak ezen a héten. Eötvös. Magam is láttam a többi tanu közt. A tanu. Ott voltam. Eötvös Ki beszélt rá, hogy vond vissza vallomásodat ? A tanu. Instálom alásan, senki sem. Eötvös. Senki ? A tanu. El voltam ítélve, hogy hamis vagyok; magam is beláttam ezt. Eötvös. Ki itélt el? A tanu. Az egész falu; az újságba is ki voltam téve, hogy hamis tanu vagyok. Eötvös. Ki olvasta fel az újságot ? A tanu. Hisz mindenfelé olvassák. Eötvös; Hogy hívják azt az újságot? Tauu: Nem tudom. Eötvös: Tudtad-e, hogy ellened zúgott az egész falu ? Tanu: Tudtam, azt is mondták, hogy ha haza megyek, agyon vernek mindjárt ott az udvaron, hogy ha megtalálnak. Eötvös: Ki mondta? A tanu: Az eszláriak. Eötvös: A testvéred mondta-e? A tanu: Igen, testvérem, ki Szilvásióknál szolgáló volt. Eötvös : Mit mondott? A tanu: Azt mondta, hogy most olyat beszéltem, mi nem igaz, ne menjek Nánásra, se Eszlárra, mert agyon vernek. Eötvös: Testvéred honnan tudta, hogy nem igazat beszéltél ? A tanu: Hallottam mástól is, hogy zug bele az egész falu. Eötvös: Mondtad-e testvérednek, hogy három órakor még láttad ? A tanu : Sohasem. Eötvös: Egyéb-kérdésem, tekintetes törvényszék, nincs; de van egy előterjesztésem. Ugyanis a tek. kir. törvényszék bölcsesége rendelte, hogy ezen tanu 4—5 héten keresztül, most már harmadízben állittassék a tekintetes törvényszék szine elé. Mind az, hogy Tisza Eszlár községétől jövő oly külfenyitésnek volt kitéve, melyek életveszélyesek, mindazon körülmény, hogy ezen szerencsétlen egyén kenyérkeresetében van hetek óta oly vallomásra vonatkozólag letartva, mely különben sem bir nagy nyomatékkal — mondom — mindezen körülmények, ezen tanu szabadságát igen jelentékenyen korlátozzák, mint az, mi természetében gyökeredzik. Ezen tanu hamis esküt tett le a tekintetes törvényszék szine előtt. Nem vizsgálom, hogy most, vagy az előtt mondott-e igazat, de tény, hogy azon esküt, melyet akkor letett, most hamisnak jelentette ki s ez alakilag a hamis eskü ténynyét álapitja meg Én megvallom a magam részéről, hogy mindennemű mentő indokot találok magamban arra nézve, hogy ne kérjem a tekintetes törvényszéket, hogy hamis tanuzás miatt ellene a hivatalos lépéseket tegye meg. De a törvény parancsol és nekem engedelmeskednem kell. Nekem ugyan erős meggyőződésem, hogy ő nem vallott a minap hamisan, s igy az az eskü, melyet letett, nem volt hamis; de miután most azon vallomását, melyre megesküdött visszavonta, a törvénynek engedelmeskedve, kérnem kell a tekintetes törvényszéket, hogy tegye meg ellene a további törvényes lépéseket, egyúttal pedig inditváuyozom, hogy annak bebizonyítására, hogy e tanu kényszerítő hatalom befolyása alatt állott, bármily természetű legyen is az, Klár Dezső simapusztai birtokos idéztessék meg tanúként, ki ismételve erősen, őszintén, keményen faggatta azt a fiút, hogy az igazat vallja és az mindig teljesen őszintén s egyformán nyilatkozott előtte és az akkori nyilatkozatai mindenben ellentétben állanak mai nyilatkozatával. Azt hiszem, hogy az általam beidéztetni indítványozott tauu kihallgatása talán ki fogja deríteni, hogy mily ármány működött közre, hogy Hatalovszky előbbi vallomását visszavonja. A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.