Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

iA-l-íliK szám. II. melléklet. .TISZA-ESZLAR" Eötvös. A deczember 7-én teljesített exhumáczió alkalmával, hol orvos ur is jeleu volt, a budapesti királyi egyetem szákértője tudományos pontossággal eszközölt gondos vizsgálata daczára sein találtak az első végtagon epidermist, miután az epidermis a rothadásnak legalább is ellent áll anynyira, a mennyire az irha; ebből kétségtelen bizonysággal következtettek, következik is, hogy az eltemetés és bonczolás alkalmával már az első végtagokon az epidermis meg nem volt ? Horváth. Megvolt. Eötvös. A czombokon? Horváth. Megvolt. Eötvös. Miként konstatálták ? Horváth. Látásból. Eötvös. Puszta látásból? Horváth. Látásból és tapintásból. Eötvös. Mire alapította orvos ur azt a véleményét, hogy az a hulla életben legalább 18—20 éves uő lehetett? Horváth. A fej átniéretéből, a has és a csipők átméreteiből, mit eszközöltünk rajta, mielőtt a bontáshoz fogtunk volna és a mellkas körületéből, az általános csontkifejlődésből, oda értve a fejtörzsököt és a végtagokat, meg a kiuézésből, magasságából, mert az egy középmagasságú női hulla volt és legkevesebb 18 évre mutatott. Eötvös. Azon hullának magassága 144 czentiméter volt. E magasság középszámitással 13—14 éves nőké szokott lenni. Horváth. A mi vidékünkön a nőké nem, mert a 14—13 éves nők nálunk még igen kicsinyek, értem a köznépnél, az uri rendet nem számitom ide, ez általában véve magasabb. Eötvös. A koponya kerülete megméretett ? Horváth. Meg. Eötvös. És mekkorának találtatott ? Horváth. Ha jól emlékszem 53 cm. Eötvös. Ötvenkettőnek van felvéve. Horváth. Lehet, hogy tévedek. Eötvös. Ez megfelel egy 14—15 éves leány koponyája kerületének. Horváth. Meg, ha hajjal mérik, de ezen nem volt haj. Eötvös. Ha tudományos pontossággal mérik, ugy a hajúak csimbókjait, fonalait nem mérik, ezek nélkül felel meg a méret egy 14—15 éves leány koponyája méretének. Horváth. Nálunk nem. Eötvös. Azt tetszett mondani, hogy az általános csontfejlődésnél fogva is 18—20 évesnek véleményezte orvos ur a hullát. Hát mely csontokat tetszett megmérni? Horváth. Koponyáját levettük, az olyan kemény volt, hogy még a fürészelésnél is dolgot adott. 14 éves gyermek koponyája nem oly kemény. Eötvös: Mire állapítja orvos ur ezen tudomását ? Horváth: A tapasztalásra. 3—400 hullát bonczoltam, a csecsemőkorutói kezdve a vén korúig, tehát tudhatom. Eötvös: És erre tüzetesen figyelt ? Horváth: Erre különöseu figyeltem. Eötvös; A jegyzőkönybe is tett észrevételt? Horváth: Benne van, hogy a koponya kemény, ami azt teszi, hogy az elcsontosodás erős volt. Eötvös: Európának e szakban legnagyobb tudósai, a koponya tömöttségéből az életkorra következtetést nem vontak, mert azt mondták, hogy ebből biztosan, vagy csak megközelitőleg is következtetni nem lehet. Horváth: Ez az ő véleményük, de az én tapasztalásom az, hogy a gyermekkoruak csontjai puhábbak, mint az öregeké. Eötvös: Több csontot is megvizsgáltak a kor megállapítása végett? Horváth: Egyéb is történt: a csipő átmenete is ott van a jegyzőkönyvben, de méretére már nem emlékszem, Eötvös: Hogyan mérték meg? Horváth: Horváth Géza mérte és mi ott álltunk mindnyájan és néztük. Eötvös: Legyen szives megmutatni, mely tájtól, mely tájig mérték ? Horváth; A csipőcsontnak mellső és legfelső tövisétől az egyik oldalon a másikig; ez is mutatja, hogy a has nagyon puffadt nem lehetett, mert ha puffadt lett volna, akkor ezen méret sokkal hoszszabb lett volna, de ha jól emlékszem, az talán 33 czméter volt. Eötvös: Ez nagy ám. Horváth: Mert a hast is bele kell foglalni. Eötvös: Számításba vették-e azt, hogy a has domborodása mennyivel növeli a méret hosszát ? Horváth: Mindenesetre, mert előre kijelentettük és kinyilatkoztattuk utólagosan, hogy a has mérsékelten puffadt. Eötvös: Egyébre még mire alapítja orvos ur, hogy 18—20 éves nő hullája volt? Horváth: A mellkasnak átméretére, mert az is kifejlett nőre mutat, ha jól emlékszem, 73 centimeter volt. Eötvös: És még mire méltóztatott alapítani a kor iránti véleményét ? Horváth: A varrányok kifejlett voltára. Eötvös: Mit méltóztatik ez alatt érteni ? Horváth: Nem ugy értem, hogy elsimítva, öszecsontosodva lettek volna, csak erősen összeállók voltak a varrányok. Eötvös: A látleletben az van mondva, hogy a koponyavarrányok részbeu erősen beékeltek, részben elcsontosodtak. Horváth: Elcsontosodva csak egy varrány volt, a homlokvarrány, ezt értettük alatta, egyebet nem. Eötvös: Keresztkoponyája volt-e, úgynevezett Kreuzschädel? Horváth: Olyan hosszas ovál koponyája volt. Eötvös: Ha a homlokvarrányt méltóztatott érteni, miért van mondva, hogy részben beékeltek, részben elcsontosodtak, miért van az, miért van az utóbbi szó többes számban ? Horváth : Eszmém az volt, hogy csak a homlokvarrány vau elcsontosodva. Eötvös: Hány varrányt vizsgált meg a koponyán? Horváth: Előttünk volt ugy a koszorú, mint a nyil- és lambda-varrány, egy helyen a fürész ugy megakadt, hogy alig bírtunk boldogulni, és feszítő eszköz segítségével kellett felpattantani a koponyát, be is tört a nyakszirtcsont egy kevéssé. Eötvös: Nem ez tört be, a lambda varrásánál tört be. Horváth: Igen. Eötvös: Azon véleményben, melyet junius 20-án aláirtak, az mondatik, hogy a test általános fejlettségénél fogva, a koponya tömöttségénél és a homlokcsont homlok-varrányának elenyészéséuél fogva tartják 19—20 évesnek. Horváth: És kiuézéséből. Eötvös : A homlokcsont homlokvarránya a hányadik évben szokott elcsontosodni? Horváth: A 16-ban. Eötvös: Hát a koponya tömöttsége a különböző életévek szerint megállapitható-e bizonyos skála szerint? Horváth: Erre nem tudok mit felelui, ezt csak saját tapasztalatomból mondom, de nem épen az évek lennének meghatározva, csak fel van véve a gyermekkor, ifjúkor, férfikor, de biz az ugy, hogy 1, 2, 3, 4 év elősorolva nincs, nem is lehet, aki ezt megteszi, az hibásan teszi, hogy épenségesen az évszámokra hivatkozik. Eötvös: A közegészségügyi tanácsúak van egy véleménye, mely orvos ur előtt is itt fel lett olvasva; ezen vélemény sok tekintetben eltér azon véleménytől, melyet orvos ur és társai junius 20-án mult évben adtak. A közegészségügyi tanács véléménye daczára is meginarad-e orvos ur junius 20-iki véleménye mellett? Horváth: Én megmaradok mindenféle körülmények közt, mert én azt hiszem, meggyőződésem szerint eszközöltem. Eötvös: Az egyetemi szakértő urak decz. 7, 8, illetőleg jan. 9-én mindazon kérdésekre nézve, melyek itt fennforognak, egy tüzetes véleményt nyilvánítottak ki; azon vélemény igen sok fontos kérdésben homlokegyenest ellenkezik az orvos urnák és szakértő társainak véleményével. Kérdem, hogy az egyetemi professor szakértő urak ezen véleménye daczára is megmarad-e orvos ur e mult évi jun. 20-iki véleménye mellett? Horváth: Mindenféle esetben, uincs erő és hatalom, mely engem ebből az őszinte meggyőződésemből, melylyel én azt a véleményt aláirtam, kitántorithatna; ez csak éppen olyan volna, mintha azt akarná valaki, hogy vallásomat változtassam meg, hogy jobb vallást fog nekem ajánlani. El nem fogadom. Székely: Mint tanúhoz van néhány kérdésem a doktor úrhoz. A lábon talált-e doktor ur valami jegyet ? Horváth: Igen. Székely: Hogy nézett ki ez a jegy? Horváth: Mikor valamelyik tanu emlegette, hogy ha jól emlékszem, valami lányféle tanu, hogy valamelyik lábán valami jegynek kellene lenni, tehéntaposás által okozott jegynek, én megnéztem ugy az egyik, mint a másik lábát. Megvallom, én mintha láttam volna ott valami folt félét, hogy mit, nem is tudom, minek mondani meg. Akkor, kivált első pillanatra hozzá mentem ahhoz a lányhoz és talán azt a kérdést intéztem hozzá épen az agnoskálás idejében, hogy melyik lábán volt az a jegy ? A lány azt mondta, hogy nem tudja, de — mondom — gundolkozz felőle és nézd meg. »Amelyik lába fájt;« ha tudod, hogy fájt, akkor a jegyről is tudsz valamit. Körül járta, gondolkozik és oda vetve a két lába felé, de inkább a jobb lábát illetőleg azt mondja, hogy ezen lábon. Arra számosan jöttek oda nézni, mert éu aztán figyelmeztettem ugy ügytársaimat, mint az urakat, hogy ettől a leánytól azt hallottam, hogy ide, meg oda mutatott. Nézték a lábát mindnyájan, többnyire a jobb lábán akadtak fel, hogy a jobb lábán volna az a folt, és azt rögtön mindjárt meglocsolták, mert piszkosnak tekintettük és újra megnéztük. Miutha látszott volna az a folt, bár kisebb mértékben. — Meglocsoltattuk újra és egy kis rongygyal letöröltük, a folt tökéletesen elenyészett, de ez a jobb lábbal történt, én pedig fenntartottam akkor a bal lábát magamnak vizsgálatra, mert én a jobb lábon nem láttam annyira, mint inkább a bal lábon. Hozattam vizet, nem emlékszem kikkel és ügytársaimmal szintén megmosattuk, azt nem is törültük, három-négyszeri leöntés után az azonképpen elenyészett. A második napi vizsgálatnál, mert mikor azt néztük, már a nap szállófélen volt és erdőben, hol kivált az, akinek szemei nem éppen sasszemek hibázhat, ilyenkor tehát, másnap a Tiszánál a legszebb fényes nappal a hulla lábát újra megmosattuk, bár mi akkor mindjárt felvettük és be is jegyeztük a jegyzőkönyvünkbe, hogy semmiféle jegyet nem láttunk rajta, de mégis az én kíváncsiságomért, hogy tegyék meg az urak az én kíváncsiságomért, bár most inkább a belső vizsgálatra, mint a külsőre szorítkozunk, de azért, hogy mondtam, tegyék meg az én kíváncsiságomért, mert tegnap este az erdőben néztük, most ezen a szép fényes napon nézzük meg ezeket a lábakat újra. Meg is néztük, de sem én, sem senki és ugy hiszem senki