Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

a világon ott foltot nem láthatott. Székely: Két tanu azt mondja, hogy ott hegforradás volt és azt többen látták, sőt má­sok is mondják, hogy Szakolczay Julcsa az a leány, akiről tet­szett szólani, azt mondta, hogy ő nem mondta ugyan azt, hogy volt azelőtt Eszternek valami jegy, de ott látta a hulla lábán a heget. Horváth: Ha jól emlékszem, dr. Trajtler nagyitóüvegen is vizsgálta, az eszlári parton nézte a lábakat, szemüvegen nézte másik ügytársam, de jegyet nem látott. Székely: Dadán nézte-e ? Horváth: Dadán is nézte, de hogy üveggel nézte-e, azt nem láttam. Székely: Tehát megmarad doktor ur amellett, hogy nem látta? Horváth: Igen. Székely: A fogakkal nem történt-e ott valami, nem igazitotta-e valaki a fogakat ? Horváth: Nem lehetett azt igazítani kérem. Székely: A foghust nem nyom­kodta-e le valaki ? Horváth: Nem, nem volt szabad ahoz nyúlni senkinek se, nem is engedtük volna meg semmikép. Szé­kely ; Amint tudom, ön elbeszélte ezt, hogy a foghust lenyom­ták. Horváth: Nem; nem is lehetett volna, nem volt az rothadt állapotban. Székely: Tehát nem beszélte ezt? Horváth: Nem beszéltem, nem emlékszem rá. Szeyffert: Valami Lissauernek mél­tóztatott ezt elbeszélni, mindjárt közvetlenül a bonczolás után; tet­szik erre emlékezni ? Horváth: Kitörülték az inyét, Horváth Géza mondta is, hogy belenyúlt a szájába, amely földdel tele volt, kitisztította, de hogy azon valamit igazítani lehetett volna, nem lehetséges, mert erősen állottak fogai, bár az enyém ugy állana. Székely: És a doktor urnák egy más nyilatkozatát is tudom; ugyanis azt mondta volna Lissauer Ignácznak, hogy sirva jöttem vissza Eszlárról, mert erőszakot tettek meggyőződésemen. Hor­váth : Ez nem igaz, sirva jöttem, mert szerettem volua az ár­tatlanokra, ha ártatlanok, reá mondani, hogy ártatlanok. Székely. Hát nem mondta azt, hogy sirva jött Eszlárról ? Horváth. Meglehet, mondtam, hogy sirva, fájdalommal, hogy abban a leányban Solymosi Esztert fel nem fedezhettem, mert valójában akartam, hogy felfedezzem, de hiába, lelkiismeretemet, mindenemet, istenben való hitemet kellene megtagadnom, ha azt állítanám, hogy én ezt a hullát Eszterének tartom. Székely: Én nem indítványozom Lissauer Ignácz kihallgatását, megnyug­szom a hallottakban. Funták. Orvos ur azt tetszett mondani a helyettes fő­ügyész ur által tett kérdésre, hogy ha olyan metszést tennének a nyakon, mintegy butelliákból csorogna ki a vér. Legyen szi­ves, gondolja meg azt, hogy itt arról van szó, hogy egy leányt megöltek, azért, hogy vérét vegyék, tehát oly metszést kel­lett a nyakán tenni, hogy a halál rögtön bekövetkezzék, mert hiszen, hogy olyan metszést tegyenek, hogy az halálos ne legyen, csakhogy vért ereszszenek, az fel sem tehető, tehát oly met­szést kell tenni a nyakon, hogy az halálos legyen. Lehetne-e azt állítani, hogy olyan halálos metszés után is oly butelliasze­rüleg csorogjon a vér? Horváth. Ha felül teszik a metszést, akkor a vér csendesen foly, ha mély is a vágás, ha a carotise­ket jobbról és balról felvágják, akkor lehetetlen azt mondani, hogy a vérfelszökkenés, frecscsenés nélkül történjék a folyás, de hogy ha a vena jugularis nemcsak az externa, hanem az interna is elvágatik, akkor is csendesen folyhatik ki a vér. Funták. Igen, de az ilyenhez sokkal több idő kellett volna. Horváth. Nem, csak egy keresztmetszés, különösen pedig akkor, hogy ha feltéve és ezt csak mint szakértő mondom, alul a nyak zsinór által megszorittatik. Funták. Az imént azt méltóztatott mondani, hogy ha keresztmetszés, tehát halálos metszés, rögtö­nös halált előidéző metszés ejtetik, akkor kiszökken a vér. Hor­váth. Igenis, most is abban a véleményben vagyok. Friedman : Miről ismerte meg orvos ur azt, hogy vájjon egy ilyen hullának emlői életében soványodtak el, vagy már mint hullán töpörödtek össze? Horváth: Életében még. Fried­man : Nem azt kérdem, hogy ennél a hullánál még életében történt, hanem azt, hogy miről ismeri fel, ha egy hullán össze­töpörödött emlőt talál; micsoda ismertető jelei vannak az orvos urnák arra nézve, hogy ezen összetöpörödés az életben, mint elsoványodás jelentkezett-e, vagy a halál után állott be az ösz­szetöpörödés ? Horváth: Egyebet nem mondhatok, minthogy életben. Friedman: Miről ismeri ezt meg tudományos szempont­ból ? Horváth: Betegségről, vérszegénységről. Friedman: Fel­vágták önök az emlőket? Horváth: Nem. Friedman: Nohát épen azt kérdem, hogy a küllátszat után micsoda jelek birták önt arra, hogy elsoványodást mondjon? Mi csak külsőleg ta­pasztaltuk. Friedmau: Még mindig nem érti meg az orvos ur kérdésemet; én egy tudományos kérdést teszek fel egy tudo­mányos szakértőhöz. Ön már több hullát látott, amelynek em­lői összesettek; most azon kérdést intézem az orvos úrhoz, hogy vajjou ezen összeesés az életben volt-e már meg, vagy csak halála után állott be az összefonnyadás; már most miről ismeri meg, üogy mikor állott be az összeesés? Micsoda ismer­tető jelei vannak arra nézve, hogy az életében vagy a halál után állott be ? Horváth: Nagyon természetesnek tetszik, hogy életé­ben kellett elfonnyadnia, nem pedig halála után, mert hiszen halál után elfonnyadás nem történhetik. Friedman: Miért? Horváth: Azért, mert már akkor az Organismus megszűnik élni; a táplálás, testesedés, soványodás és más ilyen változá­sok nincsenek, csak fizikai folyamatok életbeli nem. Friedman; Tessék nekem egy konkrét esetet mondani, mikor és micsoda alkalommal, vagy egyáltalában bonczolt-e valaha 14—15 éves leánygyermeket ? Tessék megnevezni az esetet. Horváth: Nem emlékszem, jegyzőkönyvemet kellene felkeresnem, akkor meg tudnám mondani. Friedman: Én 15 év előtti tárgyalásaimra visszaemlékszem, ha ön valamely alkalommal egy 15 éves hullát bonczolt, ez ritka eset, ezt nem lehet elfelejteni. Horváth: Ezelőtt három­négy héttel bonczoltunk egy zsidó leányt LököD, de az is idő­sebb volt. Friedman : Idősebb volt, mint ez a hulla ? Horváth: Idősebb volt. Heuman: Szemben azzal, hogy Kiss Jenő kollé­gája és szakértő társa kijelentette a törvényszék előtt, igenis látta, nem annyira a jegyet, mint a heget a lábon: megma­rad-e a mellett, hogy ön és dr. Trajtler doktor ur nem láttak semmit? Horváth: Én nem láttam, ezt bizonyosan mondhatom, nem volt ott. Heuman: Hát azt következteti ebből az orvos ur, hogy talán Kiss Jenő ur sem látta, mert nem volt? Horváth: Nem tudom, én jól megtapintottam, és megnéztem, mondhatom húszszor körül jártam, de nem láttam. Heuman: Hiszen figyel­meztette kartársait? Horváth: Figyelmeztettem a megmosás előtt,' de már azután nem láttam. Heuman: Kiss Jenő nem mondta azt, hogy én láttam ? Horváth: Nekem azt mondta, hogy semmi sincs. Szeyffert: Uj körülmények merülvén fel, kénytelen vagyok eziránt felvilágosítást kérni. Azt mondta ugyanis a doktor ur, hogy a hulla hónalja alatt a szőrök láthatók voltak, mily hosz­szak és sürük voltak e szőrök ? Horváth: Meglehetős hosszú volt, a hosszúság lehetett mintegy fél czentiméter. Szeyffert: Hát minő volt a sűrűség? Horváth: A sűrűség? Horváth: A sűrűség ehhez illő volt, a kiterjedés lehetett olyan, mint a tenyerem kö­zepe, illetőleg mint négy krajczáros. Szeyffert: Emiitette orvos ur a tyúkszemeket; szívesked­jék megmondani, hogy ritka dolog-e, vagy pedig ki van-e zárva a tyúkszem létezése a paraszt leányoknál. Horváth: Vannak paraszt leányok, akiknek van tyukszemök. Szeyffert: Méltóz­tassék csak megmondani, hogy a méh nagyobb volt-e, mint az, amely e rajzon látható? (átadja a rajzot). Horváth: Ennél sokkal kisebb volt, lehetett ekkora (mutatja a rajzon). Szeyffert: Mikor tehát azt mondotta, hogy 4—5 hüvelyk volt, tévedett, mert a rajzon látható 4—5 hüvelykes. A négy hüvelykes ha ekkora lett volna mint ez, igen nagy lett volna, mert ilyen nagy csak a terhes uterus; minő vastag volt? Horváth: Mint az ujjam. Elnök: Az ülést 1 órára felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: A tárgyalás folytattatni fog. A doktor ur a mult évben junius 10-én a Csonka-Füzes melletti Tiszából kifogott női hullát megvizsgálta, annak bonczolásánál részt vett és róla véleményt adott. Ezen véleményt folyó évi január hó 4-én pót­nyilatkozattal bővítette ki; van-e valami megjegyezni valója akár a bonczjegyzőköuyvre, akár a véleményekre ? van-e kiiga­zítani valója vagy pedig megmarad véleménye mellett? Kiss: A junius 20 iki és január 4-ki véleményem mellett szórói-szóra megmaradok. Elnök: Felfogom sorolni azon ellentéteket, amelyek ezen orvosi véleménynyel szemben felmerülnek; ön és társai azt állítják véleményükben, hogy a vizsgált hullát azok, kik életében ismerték, felismerhették, ezzel szemben az állíttatik, hogy a hulla annyira régi volt, hogy a felismerés csaknem le­hetetlen vala. Kiss: Én a hullát tüzetesen megvizsgáltam, mielőtt a bonczolás megtörtént, és azt találtam, hogy miután a hullá­ról levettük a ruhát és azt megmostuk, a hullának minden egyes vonását lehetett látni, és hogy a rothadás ellen szól az a körülmény, hogy akárhol tapogattuk a- hullát, uj nyomokat nem vettünk észre, vagyis, hogy a szövet ruganyos volt. Elnök: Azt állítják önök véleményükben, hogy a hulla vér­szegény volt 8 ez volt a halál oka, de ezzel szemben az állít­tatik, hogy az illető a vizbefult. Kiss: Azt, hogy a vérszegény­ségben halt el, minden tünet bizonyította, a mennyiben minden

Next

/
Thumbnails
Contents